3, 5, 20?25 és 45 ezer. Mit gondolsz ezekről a számokról?
Igen, én is olvastam a nézettségi adatokról szóló cikket, amelyben a 3 és 5 ezer volt az, ahányan az első és a második hétvégén megnézték a filmet. Hogy én mit gondolok? A forgalmazónak nyilván kevés, hiszen rengeteg pénzt, energiát belefektetett a film elkészítésébe ? ahogy egyébként mi is. Tudom, hogy mekkora munka van mögötte, a szívét-lelkét kitette mindenki. Ha kevés, akkor kevés. Lehet, az az oka, hogy ez nem közönség film, talán egy szűkebb rétegnek készült. Elképzelhető, hogy még csak most találja meg a nézőit.
Szerinted nektek, színészeknek kell törődnötök ezekkel a számokkal?
Talán, hiszen manapság mindent csak számokban mérnek ? ami engem egyáltalán nem érdekel, nem foglalkozom vele.
És a kritikákkal?
Egy ideig ezekkel sem törődtem. Az az álláspontom, hogy amikor olyat csinálsz, amit aztán több embernek megmutatsz, akkor el kell viselned, ha ez nem tetszik mindenkinek. Létrehozni sokkal nagyobb öröm és nagyobb munka, mint kritizálni. Én például sosem tudnék kritikus lenni. Számomra az a fontos, amikor a közönségtalálkozón beszélgetek az emberekkel ? nem kritikusokkal ?, és ők elmondják, hogy miért tetszett nekik a film, miért nem. Szakmai szempontból egyébként kioltják egymást a kritikák. Márk (Bodzsár Márk rendező ? a szerk.) fogalmazta meg jól: ő azt mondta, így nem lehet tanulni belőlük, holott elvileg ezért születnek. A lényeg: én szerettem ezt a munkát, más nem érdekel.
?Bodzsár Márkkal azon dolgoztunk, hogy Milán nagyon esendő és emberi legyen? ? nyilatkoztad egy interjúban Milán figurájáról. Milyen lett végül?
Maga a történet olyan, amelyben nem lehet hősnek lenni, nem is akartuk, hogy Milán az legyen, úgyhogy végül is megvalósult, amit szerettünk volna: ember lett.
Minden szerepednél megnézed, hogy miért lehet szeretni az adott karaktert, mik az erősségei ? mondtad. Milánban mi fogott meg?
Nagyon tetszett a történetben, ahogy hazajut, amit kicsit a tékozló fiú hazatéréséhez tudnék hasonlítani. Szerencsére sikerült kikerülni a rózsaszín véget azzal, hogy a háborúba megy vissza. Szeretem benne, hogy egy ideig ragaszkodik az elveihez, szeretem a világról alkotott gondolatait. Szimpatikus, hogy nem tud ölni, tetszik a szuverenitása is, ahogy eleinte a csapatban létezik, szeretem a harcát Fék doktorral ? pedig a doki nem egy sátáni figura, ám az elveik között nagy különbségek voltak, egészen addig, amíg Milánt be nem darálta ez a világ. Szerettem a gyámoltalanságát is, ahogy teljesen egyedül marad egy idegen terepen. Lehet még szeretni azért, mert ő meg meri csinálni a gégemetszést, amit én nem. Még a gyengesége is szimpatikus, azaz a féltékenysége, az idegbetegsége. Ettől lesz emberi a karakter.
Szereted, hogy nem tud ölni? A háborúban valóban nem, de Pesten?
A kérdés az, hogy mikor is ölt ő valójában. Mert a filmet úgy csinálták meg, hogy akkor, amikor beszáll az üzletbe, elöl ül a mentőautóban, nem tippel, és nem ad be semmit. A trailerben nagyon ügyesen összevágták, ott valóban úgy tűnik, hogy megteszi. A motorbalesetnél eljön a pont, hogy megpróbálja, de nem tud ölni. Csekő Terike esete pedig baleset volt. Tehát nincs egy konkrét helyzet, amikor valakibe beleszúrja a tűt. Abban viszont biztos voltam, hogy ha visszamegy a háborúba, akkor ölni fog, mert tud, de itt Pesten csak közvetetten vesz részt a ?gyilkosságokban?.
Nyilván más a helyzet, ha visszamegy Szarajevóba, hiszen ott van kit megvédenie: Tányát, a menyasszonyát, akit Stork Natasa alakít. Mennyire tartod erősnek a karakterét ? tekintve, hogy hivatalosan három főszereplő van, három férfi?
Ennek a fekete komédiának bélyegzett filmnek fontos volt egy olyan alappillért állítani, amelyet Milán Tányával folytatott telefonbeszélgetései jelentenek. Ez a ?szerelmi szál? tartja az egész sztorit ? az epizódok oldalról jönnek be ?, hiszen ahhoz, hogy súlya legyen, tudni kell, Milán miért megy bele az egész halott-bizniszbe. Képzeld el, hogy az egyetlen élő hozzátartozód ott van az ostoromban! Vajon mit csinálnál? Ha nincs ez a vonal, akkor kevésbé lehetne azonosulni Milán figurájával, így viszont látható, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben van, vagyis: Milán úgy éli meg, hogy Tánya van abban. Akinek borzasztó erős a karaktere, hiszen ? nézd meg ?: míg Milán sodródik, Tánya nem. Sokkal határozottabb, keményebb jellem, mint a fiú, aki éppen ezért nagyon ragaszkodik hozzá.
Jobban, mint Tánya Milánhoz?
Csak úgy látszik, de szerintem ugyanúgy, mindössze a körülmények mások. Milán sokkal többet hisztizik, de neki könnyebb, hiszen ő nincs otthon, míg Tánya igen. A háború sok mindenre rákényszerít, Tánya pedig alkalmazkodik a helyzethez: megkeményedik, biztosabb, határozottabb lesz.
Volt bármi kételyed azzal kapcsolatban, hogy elvállald a szerepet?
Amikor Márk meghívott a castingra, az első perctől kezdve arra törekedtem, hogy megkapjam a szerepet. Csodálatos volt az egész, egy színésznek hatalmas lehetőség. Nehéz, de jó. Az a negyvenkét nap forgatás, a megelőző két év és a nyár, amit előtte átpróbáltunk, mindent megért. Egy percig sem gondolkoztam azon, hogy igent mondjak.
Akárcsak Márknak, neked is ez az első nagyjátékfilmed. Az, hogy ilyen nagy produkcióban szerepeltél, fellendítette a karriered? Kerestek meg ajánlatokkal?
Nem. Én színházakban játszom, most is csinálom a munkám, egyelőre nincs szó többről ? habár Márkkal dolgozunk egy színházi produkción, amely valószínűleg tavaszra elkészül.
Amúgy pont most gondolkoztam ezen: egy ideig ez a film az életed, aztán amíg vágják, nem, utána megint, amikor bemutatják, és akkor hajlamos azt hinni az ember, hogy most zajlani fog az élete. Közben pedig ez nem igaz, csak elhitetik az emberekkel. Az a normális, ha nem történik semmi. Röhejesnek tartom ezt a sztárkultuszt, hiszen az életünk sem olyan, hogy valamit csinálok, és akkor onnantól kezdve ível felfelé a karrierem. Ez az egész annyira hamis.
Lehet, hogy filmszerep-ajánlattal nem kerestek meg, de a médiában biztos többet szerepelsz mióta bemutatták az Isteni műszakot! Pedig van múltad: az egri színház tagja voltál sokáig, játszottál az Örkény István Színházban, két éve pedig a Katona József Színház társulatát erősíted.
A színház manapság nem annyira fontos, mint amennyire régen. Én imádom csinálni, de nyilván nem hívnak el egy reggeli műsorba azért, mert egyik vagy másik darabban főszerepet játszom. Persze, interjút most többet kérnek, mint a film előtt, de olyanokkal is megkeresnek, hogy beszéljek az időjárásról, a főzésről, a divatról ? amihez semmi közöm. Biztos van, aki ezt szívesen vállalja, én nem, mert nem akarok mindenáron címlapon lenni, ahol úgy kiphotoshopolják az arcom, hogy magamra sem ismerek.
Mi volt az első gondolatod, amikor megláttad az elkészült alkotást?
Uram Isten. Ennyi. Csak markoltam a széket, és arra gondoltam, hogy annyi hideg éjszaka, előkészület, munka és várakozás után végre ott van. Nekem olyan volt, mint egy ajándék, amelyet most odaadtunk, hogy bontsuk ki együtt, nézzük meg, mi van benne. Mi azért készítettük a filmet, hogy szülessen valami jó dolog ? hittünk abban, hogy van benne érték.
