A világjobbító szándékú vacsora gyilkos eseményláncolatot indít el a Tháliában

Mit hozott a jövő?

A sztori meglehetősen bizarr, még ma is, nemhogy harminc évvel ezelőtt. Jude, Paulie és Pete, a meggyőződéses liberális egyetemisták amerikai kisvárosukban minden vasárnap vacsorát adnak, amellyel egyetlen szándékuk a világ megjavítása. Ezt azzal érik el, hogy meghívott vendégeikkel vitáznak a helyes útról. Egyik alkalommal azonban váratlan fordulat áll be: a meghívott helyett Pete egy idegennel, Zackkel állít be. Amikor az kritizálni kezdi, a vita hamarosan halálos kimenetelű lesz. A kezdeti bűntudatot gyorsan felváltja a hideg, praktikus elme működése: a kis társaság tagjai elhatározzák, hogy tökélyre fejlesztik a módszert, és minden héten megszabadítják a világot egy veszélyesnek ítélt embertől. A világjobbító szándékkal rendezett vacsora hamarosan gyilkos eseményláncolatot indít útjára.

„Sokat beszéltem a szerzővel, aki eljött megnézni a premiert, és elmondta, hogy amikor a kilencvenes években lerakta a forgatókönyvet a producerek asztalára, azok nagyot néztek.

Azok a szélsőségek, amelyeket a sztoriban megmutat, az utóbbi években teret nyertek a médiában. Ez főleg Amerikában szembetűnő, de ami ott trenddé válik, az idővel a világ egyéb részein is megjelenik. Az ilyenfajta elborultság a médiának és az internetnek köszönhetően vált ennyire láthatóvá. Miközben a szerző egyszerűen csak megfigyelései alapján írta meg a művét a kilencvenes évek közepén” – fejtette ki a darab fordítója.

Vászonról színpadra

„A különbségek a film és a színpadi adaptáció között főleg a formanyelvből adódnak. A színdarabban hosszabb ideig zajlanak a jelenetek egy helyszínen, a film viszont sokkal nyitottabb, mivel a vágásnak köszönhetően gyakran válthat helyszínt. Tartalmilag azonban nincs különbség a forgatókönyv és a színpadi szöveg között, a karakterek megegyeznek, a főszereplők ugyanazt akarják elérni, csak a megvalósítás eszközei térnek el a két műfajban” – sorolta Bendi Balázs, aki beszélt az íróról is.

Meglátása szerint Dan Rosen nagy dumás, ezért komédiaszerző benyomását kelti, emellett pedig van benne valami professzoros kisugárzás. Nem véletlenül tanít filmírást és filmtörténetet a Savannah Állami Egyetemen. Harminc évet élt Los Angelesben. Ott írta a szintén a Sundance Filmfesztiválon bemutatott Gyilkosságból kitűnő című thriller forgatókönyvét, a The First Family sitcom vezető írójaként dolgozott, és megrendezte a Freeloaderst. A közelmúltban fogadták el egy tévésorozata koncepcióját, illetve új filmje előkészítő munkálatai már zajlanak Vancouverben.

Nagyon tetszik neki Budapest, és megemlítette, szerinte az eddigi összes produkció plakátja közül a magyar a legjobb.

A karakter szándéka a kulcs

A művet az amerikai kontinensen már többször bemutatták Chicagóban és Buenos Airesben. A hazai premier európai ősbemutató. „A magyar változatot Horváth Illés rendező finomhangolta, hogy itthon, európai közegben is megfelelően működjön a szöveg” – árulta el Bendi Balázs.

„A karakterek hétköznapi, beszélt nyelven vitatkoznak, egyre abszurdabb konfliktusokba sodródva. A dráma ereje a Dan Rosen által megalkotott figurák, valamint az általuk képviselt érvek és ellenérvek aktualitásában rejlik, ami miatt reméljük, hogy jól eltalálja majd a hazai közönséget is” – fűzte hozzá a Thália Színház dramaturgja.

A darab humora a szituációkra épül. Ennek dacára a fordító számára a legnagyobb kihívás a nyelvi eltérések áthidalása volt. „Az angol nyelv ritmusa és tempója eltér a magyarétól. Sokszor más a szórend, és a mondatban az utolsó szó üt. Ennek erejét igyekeztem visszaadni fordítás során a magyar nyelv szabályait alkalmazva – magyarázta. – A legfontosabb, hogy a szereplő mit akar elérni. Ha a szándékát megértjük, a mondatait is könnyebb magyarra fordítani.”

„Hamvai Kornéltól tanultam, aki ennek a színháznak hosszú-hosszú évek óta a legfontosabb irodalmi szereplője, vezetője, hogy nem mondatot kell fordítani, hanem szándékot. A karakter szándékát. És ha van esetleg különbség az angol és a magyar nyelv között, akkor az ilyesmikben tud megjelenni. A darab ezáltal viszont nem változik, mert a karakter ugyanazt akarja elérni. Egyébként rendszerint ugyanazokkal a mondatokkal” – fejtette ki Bendi Balázs, majd rámutatott az eltérésre: „A kortárs, napjainkban játszódó amerikai, nyugat-európai darabok pörgése, tempója és energiája sokszor különbözik a magyar színészek klasszikus eszköztárától. Ezért a színész kollégáknak, Horváth Illés rendezői irányításával, fel kellett venniük a kellő amerikai pörgést a siker érdekében.”