- Május ötödikétől öt napon keresztül megváltozik az élet Kaposváron. Hogyan csinálna kedvet a programokhoz azoknak, akik még sosem vettek részt a biennálén?
- Ilyenkor az egész város felpezsdül. Az előadások több helyszínen zajlanak egyszerre, de mivel komoly távolságok nincsenek a játszóhelyek között, így egy laza sétával elérhető minden produkció. Eleinte az alkotók csak nagyszínházi formában gondolkodtak, ha gyermekelőadásokról volt szó, ma már sokkal differenciáltabb előadások születnek, s ez az egyedülálló műfaji gazdagság teszi igazán izgalmassá a fesztivált. A sikert az is mutatja, hogy míg két éve harminc, idén már hetven produkció jelentkezett. A válogatást ezúttal az Assitej Magyar Központ elnökségének tagja, Kaposi József rendező, tanár, drámapedagógus vállalta el.
- Miben lesz más ez a biennálé, mint az eddigiek?
- Önálló programként a versenyprogram mellett, idén először a színművészeti egyetemek is bemutatkozhatnak. Újdonság az "osztályterem-színház" és az elmúlt időszak legnagyobb sikere a csecsemőszínház (0-4 éves korig) ezúttal nem hazai, hanem egy osztrák, valamint egy belga előadással jelentkezik majd. Szeretnénk, ha a programokat nemcsak a szakma vagy a felnőtt nézők látogatnák, hanem minden előadás megtalálná saját közönségét is: a különféle korú gyerekeket.
- Most, amikor a kulturális, színházi területen gyakoriak a financiális problémák, jó tudni, hogy egy-egy ilyen értékteremtő programsorozat a nehézségek ellenére is megmaradhat.
- Egy gyerekelőadás nagyjából mindig ugyanazokra a kérdésekre keresi a választ, más-más formában. Az, hogy milyen minőségű egy-egy gyerekelőadás, a felnőtt társadalom igényességét is mutatja. Biennálét pont azért kell szervezni, hogy végre a szülők és a pedagógusok is átérezzék, a színházi élmények különleges emberformáló hatásai hozzájárulnak ahhoz, hogy felszabadultan boldog, autonóm személyiséggé válhassanak gyerekeink. De megszokhatatlan, hogy bár városi és minisztériumi szinten is mindenki szimpatizál velünk a költségvetésünk nyolc éve nagyjából ugyanannyi, és a központi támogatásra biztos választ már csak a biennálé kezdete után kapunk majd. Ez kicsit rizikós, de kénytelenek voltunk kockáztatni. Jó volna egy olyan jellegű, garantált együttműködés, mint amely a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) kapcsán már létrejött Pécs városa és a minisztérium között.
- Míg az előbb említett POSZT évente, addig a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Biennáléja kétévente van, mi ennek az oka?
- Egy időben rengeteg olyan előadás volt, amit az is szégyellt, aki nézte, és az is restellte, aki játszott benne. Nyolc éve, amikor elkezdtük, kérdés volt, lehet-e, illetve van-e annyi színvonalas produkció, ami bemutatásra érdemes. Az elmúlt években óriási színvonal-növekedés volt, s ha lassan is, de beindult egy folyamat, sőt már neves nemzetközi produkciók is eljutnak Magyarországra.
- Lehet, kissé bulvárosan hangzik a kérdés, de érdekelne, miért kezdte el foglalkoztatni ez a sokáig háttérbeszorított műfaj. Talán egy gyerekkori színházi élmény hatása ez?
- Valójában ma sem tudom, hogy miért. Ha őszinte akarok lenni, fiatalon kifejezetten utáltam a gyerekszínházat. Diplomám szerint zenész lettem, dolgoztam külföldön is. Az élet úgy hozta, hogy a Balassi Bálint Szavalókör kért fel az első gyerekdarab-rendezésemre, amit Vándormóka címmel az Egyetemi Színpadon, majd később a Játékszínben játszottunk. Pár év múlva, már egyedül vágtam bele Nemes Nagy Ágnes Bors néni könyvének adaptációjába Dajka Margittal, Kútvölgyi Erzsébettel, Verebes Istvánnal és Horváth Péterrel. Máig ható hatalmas siker lett az előadás. Akkoriban tapasztaltam meg először, hogy mekkora varázserő van a kezünkben, hiszen a színpad sokkal hatékonyabb műfaj, mint bármilyen más nevelési eszköz. A Kolibri Színházban évek óta műsoron van egy csecsemőszínházi programunk, s ami ezzel kapcsolatos döbbenetes élmény, hogy négyéves gyerekek, akik két évvel korábban látták, ma is emlékeznek rá, és kerek mondatokban mesélnek egykori színházi élményükről. Évről évre egyre több örömet találok a hivatásomban, egyre több újdonsággal találkozom, egyre jobban érzem, hogy mélységes közöm van ehhez a közönséghez.
Részletes program itt.
