A minden évben megrendezett tárlat izgalmas és színvonalas, a hit és a szentség jegyében született munkákat kínál.

Az eredetileg március 14. és május 3. között a kecskeméti Cifrapalotábaa tervezett jubileumi Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé szervezőinek felhívására 246 művész 316 alkotást, valamint sorozatot nyújtott be, ebből a X. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé zsűrije 146 alkotó 169 művét találta alkalmasnak, hogy kiállítsa és megjelentesse katalógusban. A kiállítás tematikája a Szent vendégség (Eucharisztia / Úrvacsora) volt.

Szakrális élményben részesül, aki alaposan végignézi a különböző technikákkal készült alkotásokat, amelyek jelentős része nem távolodik el a jól felismerhető és értelmezhető motívumoktól, míg néhány mű azok újraértelmezésére, kortárs közegbe helyezésére vállalkozik. A beválogatott munkák legtöbbje az emberi empátiára épít, szolidaritásra késztet.

Aknay János Halott Krisztus két angyallal című munkájának Krisztusa az útszéleken megjelenő Jézusokra emlékeztet, az elhagyatottságélményt jeleníti meg. A két angyalról nem tudunk meg semmit, a két angyal nem felismerhető, semmi nem könnyíti meg az értelmezést. Nincs fogódzó, ha nem az Evangélium a kapaszkodónk.

Aknay János: Halott Krisztus két angyallal

B. Csernyánszky Katalin Ölelés című képén idős embert fedezünk fel, akit alig észlelhető kezek érintenek. Kié a kéz? Krisztusé, természetesen. Mintha egy fotóra ült volna le az idős ember valamikor, s azóta nem állt fel, nem mozdult. Él-e még? Van-e még élet a magányban? Egyedül van-e, aki hisz Krisztusban, aki számít rá? Van mit nézni a képen.

B. Csernyánszky Katalin: Ölelés

Bács Emese „…és ne fordulj el embertársad elől” képe padnak támaszkodó, alvó hajléktalan férfit ábrázol. Nem rég aludt el vagy nemsokára felébred. Naponta megyünk el ezek mellett az emberek mellett, naponta nem vesszük őket észre. Tessék, itt van. Alszik, mint a tanítványok a kertben. Senki nem szól hozzá, a padon kívül senki nem nyújt neki támaszt. A tragédia nem látszik a lehunyt szemektől.

Bács Emese: „…és ne fordulj el embertársad elől”

Bálint István Péter és Pál képén két férfit látunk, egyikük kerekesszékes. Péter és Pál. Hajléktalanok, kitaszítottak, elveszettek. Itt nincs a derűnek helye, nem férne el. A megváltás késik, vagy épp ez a két férfi lekésett róla. Nem úgy tűnik, hogy várakoznának, hogy várnának valamit. Van még remény? Ha meg van, hol van?

Bálint István: Péter és Pál

Elekes Gyula ,Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma című munkája a kenyért és a hozzá kötődő mítoszt idézi meg. Ünnepi kenyér, valamilyen jeles alkalomból kikészített kenyér az alkotás tartalma. Elekes írja: „Célom az volt, hogy megjelenítsem – több üzenetszinttel – a hit és az élet mindennapi kapcsolatát. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen fontos volt elődeink számára a hit, és mennyire fontos ma is. A kenyér, mint Krisztus teste – »vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem« (Mt 6,11.) – utaltam rá a kereszt alakú bemetszéssel, mely a keresztény családok kenyérszelési rituáléjának kezdete, de egyben egy fénykereszt is.”

Ha jobban szemügyre vesszük, észrevehető, hogy ez a kenyér rozsdafoltos, s ebből mindjárt két dologra következtethetünk: vagy azért, mert ez a szokás, hagyomány rendkívül régi, vagy azért, mert sérülékeny, s van, ahol elavult. Van, ahol a kenyér nem jelent többet, mint élelmiszert. A fogyasztói társadalom kritikája is ez egyben.

Elekes Gyula: ,Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma

Szepesi Dóra Anna Alternatív Krisztusa egy szögesdróttal borított arc. Nem vehető ki jól, kit ábrázol, kié ez az arc. Személytelen, megfosztották a személyiségétől. A huszadik századi diktatúrák kegyetlensége itt a forma. Brutális alkotás.

Szepesi Dóra Anna: Alternatív Krisztus

Tolnay Imre Az elhagyott asztal című alkotása Az utolsó vacsorát idézi meg, miután mindenki elment, senki nincs a képen. Fehér terítővel borított asztalt, a székek karfáján lógó kabátokat látunk. Tolnay értelmezésében: „Az emberi civilizáció alkonyán egyfajta legutolsó vacsora a klasszikus utolsó vacsora ikonográfiájával, de már annak szereplői által elhagyatva. Szent vendégség nyomai egy profán, indusztriális, történelem utáni belső térben. A feláldozott test az asztalon szétszóratott kenyérmorzsákként, a véráldozat borfoltokként jelenik meg. Az agapé résztvevők nélküli utóképe. Megkésett vendégek vagyunk.”

Tolnay Imre: Az elhagyott asztal

A biennáe öt erkölcsi díjasa Láng-Miticzky Katalin textil- és képzőművész, Láng Eszter képzőművész, Haász Ágnes grafikusművész, Váli Dezső festőművész és Kelemen Dénes Lehel festőművész lett. 

A tárlat alighanem minden nézőben nyomot hagy, nehéz szabadulni tőle, épp azért, mert megszabadít.

Kiemelt kép: Tóth Csaba: Kinyilatkoztatás / Revelation