A szabadság fogalma szorosan összekapcsolódik a művészettel. Érvényes, felemelő és fenséges műalkotás nem születhet meg művészi szabadság nélkül, ez ugyanis a művészet előfeltétele. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből válogattunk olyan festményeket, amelyek megmutatják a szabadság sokrétűségét.
Id. Markó Károly (1791–1860): A puszta (olaj, vászon, 40 × 52,5 cm, 1853)
A Petőfi-bicentenárium kapcsán elsőként egy olyan festményt mutatunk be, mely bizonyos értelemben a szabadság képi metaforája, valamint a kompozíció látványvilága szorosan kapcsolódik a költő szabadságeszményéhez.
„Puszta, puszta, te vagy a szabadság képe, / És, szabadság, te vagy lelkem istensége!” – írja Petőfi Sándor 1845-ben A csárda romjai című versében.
A festményt nézve megidéződnek a költő sorai, a két mű így párhuzamba állítható egymással. Idősebb Markó Károlyt a magyar tájképfestészet egyik legfontosabb alkotójaként tartjuk számon, Petőfi kortársaként alkotta meg jelentős életművét – igaz, jóval tovább élt az ifjú költőnél.
Id. Markó Károly idilli látképei az adott tájképi részlet legszebb nézeteit sűrítik össze. Jellemzően staffázs figurák megjelenítésével mitológiai vagy bibliai jelenetek fokozzák műveinek nagyszerűségét. Európa-szerte ismert és elismert festőként itáliai nagyvárosokban élt – A puszta című festménye elkészültének évében azonban Magyarországra látogatott. Éppen ezért számít ritkaságnak az életmű ezen szakaszában keletkezett magyar tájkép. A festőművész a kompozíción hűen ragadja meg a puszta jellegzetes élővilágát, mindemellett romantikus stílusjegyek tanúskodnak a kor szellemiségéről. A viharos ég színátmenetekben gazdag atmoszférája, a gémeskút égbe törő formája, valamint a két sorban is egymás fölé ívelő szivárvány megfestése mind-mind ehhez kapcsolódik. A festmény drámai hangulatát fokozzák az éles fény-árnyék hatások is. A napfény kiemelten világosítja meg a dús, burjánzó növényvilágot, mely szintén a romantika egyik kedvelt képeleme. Bravúros a sokféle légköri jellegzetesség érzékeny ábrázolása, mely lírai módon idézi meg a puszták hangulatát. A végtelen róna határtalanságának megjelenítése így válik a szabadság képi megidézésévé.
Szinyei Merse Pál (1845–1920): Léghajó (olaj, vászon, 42 × 39,3 cm, 1878)
Szinyei Merse Pál az akadémista művészetből kitörő, több festészeti újításnak megágyazó, kimagasló hatású alkotó volt. Egyik leghíresebb festménye, a Majális befejezése után Münchenből újra Magyarországra, Jernyére költözött.
A festőt mindig is érdekelték az új felfedezések, a technika fejlődése, a vívmányok kibontakozása. Így ihlette meg 1878-ban sógorának léghajós utazása. Az egekbe törő utazás látványa a szárnyalás, a szabadság felemelő érzését hívja elő. A repülés lehetősége – mely magasba viszi a gondolatokat, felszabadítja a lelket, elrugaszkodásra készteti a testet – régóta a szellemi kibontakozás, a művészi szabadságát szimbóluma is egyben.
Vaszary János (1967–1939): Terasz a tengerparton (olaj, vászon, 43 × 69 cm, 1934 körül)
A szabadság szinonimájaként jelenik meg az önfeledt nyári vakáció Vaszary János könnyedséget, légiességet, önfeledtséget sugárzó festményén. A szabadság ugyanis jelentheti a hétköznapokból való kiszakadást, kikapcsolódást, a más életritmust hozó napokat is. Fontos a megpihenés, a szünet és a csend, amelyek a feltöltődés feltételei. A végtelenbe vesző látvány bontakozik ki a képmezőn, a levegő és a víz végtelenségének atmoszférája. A teraszon üldögélő, szabadságukat élvező alakok a látvány szerelemesei. A kék szín, a víz és a levegő árnyalatai a két elem végtelenségére utalva éppen ezért a szabadság színe.
Lossonczy Tamás (1904–2009): Tisztító nagy vihar (olaj, vászon 300 × 300 cm, 1961)
Lossonczy Tamás absztrakt-szürrealista kompozícióját több éven keresztül festette. A műben összegződik a művész világlátása. A képteret vad dinamikák hatják, amelyet biomorf lények és geometrikus alakzatok szelnek át. A festmény tere egy átló mentén a hideg és meleg alaptónus kontrasztjában osztott. A kék levegős-vizes közege mosódik össze a vörös földes-tüzes atmoszférájával. Életvonalak, fonalak szövik át a vibráló részleteket, valamint az organikus kapcsolódások a vitalitás és a szabadság érzését közvetítik.
A mű keletkezésének időszakában, a szocialista realista stílus uralkodó hatása és kizárólagos elvárása miatt az absztraháló és elvonatkoztatott művek kifejezetten tiltva voltak. Éppen ezért az alkotó belső vívódásainak feloldásaként is értelmezhető a kivetített vízió. A hosszú művészi munka, a festés időszaka általában lelki folyamatok átdolgozását is jelenti. A kitörő szabadságvágy és a vívódások szintézise az 1956-os forradalomra tett utalás is egyben. A monumentális festményt 1978-ban láthatta először a nagyközönség.
A cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/2. számában jelent meg. A képek forrása: Magyar Nemzeti Galéria / Hungart 2023
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
