Generál és Rock Színház – Várkonyi Mátyás 75

Életműve nagyjából két periódusra bontható: 1980 előtt a zenekari lét (ZéGé, Generál) dominált benne, azt követően pedig a különböző színházi bemutatók.

Várkonyit mindig is a hagyományos dallamvilág és a modern popzenei megszólalás ötvözete érdekelte. Már kisgyerekként a klasszikus zenészlét útját járta, a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagjaként nyolcévesen színpadi műveket írt, elvégezte a Bartók Béla Konzervatórium zeneszerzés szakát (Sugár Rezső és Soproni József tanítványaként), majd jött a jazztanszak (tanárai: Kertész Kornél, Gonda János). Közben gimnazistaként magával ragadta a korabeli beat, a pop, a rock, megalakította a Sylicont, majd 1968-ban a ZéGét, mely minimum két szempontból újat hozott a pályáján: egyrészt számos országosan ismertebb dal szerzője lett (Elment a metró, Bárcsak nőne már a szakállam, Balatoni nyár), másrészt itt találkozott későbbi generálos alkotótársával, a basszusgitáros Novai Gáborral. És bár 1971-ben két évre elvitték katonának, s így nem lehetett részese a Generál Ki mit tud?-os sikerének (Mit tehet az ember?), mi több, a zenekar első nagylemezén (Staféta, 1973) is csak szerzőként és közreműködőként tüntették fel a borítón, nem sokkal később zenekari tag, mi több, a Generál első számú zeneszerzője és vezetője lett. 

Generál & Mikrolied: Lehajtott fejjel (1972)

„1972-ben az Illéssel játszottunk Siófokon, mikor a Magyar Rádióban meghallottam a Valamit el kell mondanom refrénű Generál-számot. Mondtam, ez hihetetlen – nyilatkozta 2024-ben Szörényi Levente zeneszerző, az Illés és a Fonográf frontembere. – Persze később kedveltem a Generál charlie-s korszakát is (őt mindig remek zenésznek tartottam), de Várkonyi Matyi és Novai Gabi szerzeménye, illetve Révész Sanyi előadása akkor a reveláció erejével hatott rám. Annyira friss, zenei, precíz volt benne minden. Pedig hát akkoriban mi már nyakig benne voltunk a mély vízben. De nem véletlen, hogy az Utazás című 1973-as szólólemezemre meghívtam az ebben a dalban szereplő Mikrolied vokált, annyira lenyűgözően énekelt a három lány.”

Ezt a Mikrolied vokált akkoriban Herczku Annamária, Várszegi Éva és Selényi Hédi alkotta (később Selényit Bódy Magdi váltotta), a Generálban pedig Révész (ének), Várkonyi (billentyűsök) és Novai (basszusgitár) mellett Ákos István és Karácsony János gitározott, illetve Reck Lajos dobolt. 

Generál – Kövér a nap (1972)

Dalaik frissességével, hangszerelésével, többszólamú vokáljával felüdülést keltettek a korabeli magyar popmezőnyben. Két kiváló dalszerző, Várkonyi Mátyás és Novai Gábor dolgozott benne, a remek hangi adottságokkal rendelkező Révész Sándor személyében megtalálták a korszak új tinibálványát, a lányok pedig a fiúközönségnek kínáltak izgalmakat. 1974-ben hét-nyolc országban is közönségkedvencnek számítottak, az akkoriban roppant sikeres holland Golden Earringgel turnéztak, a Red Bullet kiadta a kislemezüket, és Szélkakas című daluk vezette a holland sikerlistát. A Neked szól hat országban lett listavezető, nem csoda, hogy Hollandiában és az NDK-ban egy-egy, Lengyelországban két nagylemezük is megjelent.

A Staféta című album felvételébe Várkonyi szerint a hatalom nem szólt bele. Mint a 2024-ben vele készült életútinterjúban fogalmazott: „Egyetlenegy dalunk került a Táncdal- és Sanzonbizottság kereszttüzébe, a Törökméz, amelyben az hangzik el, hogy »Látod, boldogok az emberek / Ők is biztos megkapták, mit kértek«. Ez a kádári társadalmi kiegyezés karikatúrájaként is értelmezhető, de persze lehetett volna ezt a szövegrészt kicsit nagyvonalúbban kezelni a cenzorok részéről. Mindenesetre ennek játszására nem kaptunk engedélyt tőlük, a mai napig őrzöm az erről szóló dokumentumot, ám mi ezzel nem törődtünk, meghagytuk a szöveget ebben a formájában, így is vettük fel a nagylemezre, és nem ért bennünket ezért retorzió se a sanzonbizottság, se az MHV részéről. Nem lehet tudni, mi volt ennek az oka, valószínű, hogy csak pusztán a nemtörődömség.”

Generál – Törökméz (1973)

A külföldi sikerekről Magyarországon keveset lehetett tudni. Ahogy az 1975-ben megjelent második nagylemezt (Generál II.) szintén mérsékelten fogadta a hazai közönség. Úgy tűnt, a korszakban állami monopóliumot élvező Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetése szerette volna őket ellehetetleníteni. Várkonyi szerint a cég popmenedzsere, Erdős Péter „egyszerűen lenyúlta a formációnk ötletét a majdani Neoton Família számára: a fiúbanda mellé ott is lett hirtelen egy háromtagú női vokál, és úgy gondolta, elegendő a magyar könnyűzenei piacra egyetlen ilyen. Eredetileg egyébként a Mikroliedet akarta elvinni tőlünk, de nem járt sikerrel, ezért ez volt a bosszú Erdős részéről. Máskülönben pedig a neotonos lányokkal mi soha nem voltunk rossz viszonyban, az Évák szerepeltek később a Piros bicikli című lemezünkön is, ahogy ugyanezen a hanghordozón letette névjegyét Cserháti Zsuzsa és Szánti Judit is, sőt ők még a lengyel lemezeinken is szerepeltek.”

Generál – Neked szól (1975)

Mindenesetre a Generál 1975 októberében leállt (Révész a Piramisba, Karácsony a Locomotiv GT-be távozott), majd Várkonyi a külföldi vendéglátózásból hazatért Olympia zenészeivel (Charlie, Tátrai Tibor, Solti János) újraszervezte a zenekart. Stílusuk is megváltozott: Tátrai gitárjátékához, a két dob kínálta lehetőségekhez, Horváth Charlie „smirglihangjához” illő fekete funkyt, soult játszottak.

Generál – Minek ide szöveg (1977)

A Generálnál jobb show-t a hetvenes évek második felében kevesen csináltak idehaza. Charlie-hoz hasonló dinamikus, karakteres, fekete hangú, színes zenei fantáziájú egyéniség azóta sem bukkant fel. Tátrai személyében adott volt egy virtuóz gitáros, aki 1977 augusztusában az Ifjúsági Parkban először mutatta be Magyarországon a szájgitárt, a Várkonyi–Novai-szerzőpáros továbbra is szállította az izgalmas hangszerelésű dalokat (Zenegép, Gyerünk rock and roll, Játszd újra el, Különös szilveszter, Könnyű álmot hozzon az éj, Yeti, a hegyi ember), de a kemény rock őrülete mellett sajnálatosan kevés figyelmet kapott a produkciójuk. 1977-ben Solti János a Locomotiv GT-hez került, Tátrai Tibort az Új Skorpió szipkázta el, Novai Gábor a Hungariában folytatta, és amikor 1979-ben a Piros bicikli megjelent, Várkonyi Mátyás, az ötletember teljesen magára maradt. 

Generál – Könnyű álmot hozzon az éj (1977)

Viszont ezt követően – a szövegíró Miklós Tiborral (1947–2013) karöltve – megvalósíthatta régi álmát, a Rock Színházat. A rockzene akkoriban színpadiassá, látványcentrikussá vált (lásd Omega), ők viszont olyan színházat szerettek volna, amely a rockzenére épül. Ehhez kerestek jól színészkedő rockereket és jól éneklő színészeket, akikkel szerették volna betölteni a zenés színpadok világán szerintük tátongó űrt.

A Rock Színház 1980. augusztus 14-én a margitszigeti Vörösmarty kertmoziban egy klasszikus angolszász rockopera, az Evita magyarországi ősbemutatójával nyitott. Ebben a döntésben nyilván szerepet játszott, hogy elsőre nem akartak túl merészet lépni. Ez a mű mind tematikájában, mind zenéjében közelebb állt a korabeli hazai közízléshez, mint mondjuk a Hair vagy a Jézus Krisztus szupersztár. Ráadásul esetében ideológiai ellenállásra sem kellett számítaniuk.

Aztán éppen az Evita szakmai és közönségsikere tette lehetővé később a születésük idején aktuális ifjúsági problémákkal (galerik, kommuna, békemozgalom) foglalkozó klasszikus musicalek – így a West Side Story (1955/1983), illetve az említett Hair (1967/1985) és Jézus Krisztus szupersztár (1970/1986) – honosítását, illetve a műfaj hazai történetében a következő mérföldkőnek számító első magyar rockopera, a Sztárcsinálók létrejöttét.

Sztárcsinálók – Császár vagyok (1981)

A darabot 1981. augusztus 6-án a győri sportcsarnokban mutatták be. Zenéjét Várkonyi Mátyás, szövegét Miklós Tibor írta, egy fiatal filmrendező, Kovácsi János vitte színre, a szerepeket többek között Eszményi Viktória, Kováts Kriszta, Sörös Sándor, Szakácsi Sándor és Szolnoki Tibor énekelte. A Sztárcsinálók végül egyike lett a legtöbbet játszott magyar musicaleknek: itthon és külföldön összesen több mint ezer előadást ért meg. Fényét azonban alig két év múlva elhomályosította az István, a király című rockopera, melynek sikerét azóta sem tudja megközelíteni egyetlen más mű sem.

„Az általánosságban megállapítható, hogy a saját darabokat az idő előrehaladtával egyre nehezebb eladni, mert egyre több mű születik ebben a műfajban külföldön is – nyilatkozta a már idézett életútinterjúban Várkonyi Mátyás. – Mi persze mindvégig ragaszkodtunk a magyar szerzőkhöz, így dolgoztunk együtt Szakcsi Lakatos Bélával, Márta Istvánnal, Kocsák Tiborral vagy az írók közül Béres Attilával, és elmondhatom, hogy megérte, mert nagyon színvonalas magyar produkciók jöttek ki a kezük alól. Persze közben a nemzetközi trendeknek megfelelően beválogattunk a repertoárunkba olyan külföldi darabokat is, mint a Jézus Krisztus szupersztár, a Hair vagy A nyomorultak. Mindent egybevetve azon az állásponton vagyok, hogy a mi érdemünk az, hogy Magyarországon meghonosodott a rockopera műfaja.” 

Will Shakespeare, vagy akit akartok – Néma angyalok (Mahó Andrea, Nagy Sándor)

A Rock Színház fennállása alatt bejárta egész Európát, a Dorian Grayt Londonban is bemutatták angol nyelven. A musical német nyelvű változatának turnéja hatvan előadást ért meg német nyelvterületeken. Várkonyi darabjait más társulatok is előadták Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, Jugoszláviában, Németországban, Svájcban és Szlovákiában. 

A Rock Színház hivatalosan 1995-ben oszlott fel. Másfél évtizedes fennállása alatt mintegy háromszázan fordultak meg a társulatban. Több mint harminc bemutató fűződött a nevéhez, jóllehet hatalmas sikerei ellenére nem talált magának állandó kőszínházat. Az első években még az Országos Rendező Irodán belül kaptak fizetést, később a KISZ Központi Művészegyüttes tagozataként folytatták tevékenységüket, és csak 1985-ben lettek a Művelődési Minisztérium által bejegyzett, országos hatáskörű, önálló színház. Ekkortól a Rock Színház lehetett a társulat munkáltatója, onnan kapták a fizetésüket. Megszűnésekor a minisztérium viszont arra hivatkozott, hogy 1995-ben már nincs szükség ilyen kifejezetten zenére szakosodott színházra, hisz számos társulat ad elő hasonló műveket.

Várkonyi Mátyás mindenesetre a Rock Színház megszüntetése után is aktív zeneszerző maradt. Mindig is hiányolta a magyar témát a repertoárból, úgyhogy 1996-ban megírta az Egri csillagokat. Majd jött a Bródy Jánossal közös Will Shakespeare, vagy akit akartok, mely ma is megy a színházakban. A 2001-es, Bereményi Géza szövegére írt Ifipark című nagylemezen is megjelent. A 2005-ös Szép új világ – Nagy Viktor szövegével és rendezésében – az újvidéki bemutató óta nem került színpadra Magyarországon. Ezt követte a Fülemüle és a Zenegép című Generál-musical (mindkettő 2009-es), két év múlva jött egy operett (Mária és Terézia) és egy kémmusical (Mata Hari), majd két egymástól távol álló zene világba is – hard rock musical (Rockmennyország) és rockoratorikus passió (Messias.ma)  –  belekóstolt Várkonyi. Nemrég pedig A rhythm and blues aranykora címmel írt új darabot. Miközben – mint az említett életútinterjúban mondta – „biztos vagyok benne, hogy a mai színházi viszonyok mellett ezt nem fogják bemutatni, mert többek között Radics Béláról és Orszáczky Jackie-ről szól, és szerintem most nem ők jelentik a legkívánatosabb témát a színpadokon.”