Amikor az i.e. 1. században a kelta származású történetíró, Pompeius Trogus megírta ősei történetét, a népcsoport dunántúli letelepedését az i.e. 4. századra datálta. A legenda szerint ugyanis Ambigatus, a biturixok királya unokaöccseit, Bellovesust és Segovesust indította útnak, hogy új területeket hódítsanak a keltáknak. A kivándorlás oka minden bizonnyal a túlnépesedés volt, a kelta betelepülés azonban néhány temető (Sopron-Krautacker és Pilismarót-Basaharc) tanúsága szerint már jóval korábban, az i.e. 5. században megtörtént.
"A kelták hitvilágában jelentős szerepet játszott a jóslás, például a madárjóslás. Így döntötték el azt is, hogy Pannónia területére vonuljanak be. Pannónia északi részén a bevándorlás zökkenőmentesen zajlott, a déli részen, a Dráva-Száva közén élő pannonok, illírek viszont harciasabbak voltak. Mostani ásatásunk alkalmával négy kelta sír került elő, amelyből kettő észak-dél, kettő pedig kelet-nyugat tájolású. Mind a négy csontvázas temetkezés volt, tehát nem hamvasztották a halottjaikat" - mondta el a Múlt-kor számára Zandler Krisztián ásatásvezető régész.
Paks térsége az eraviscus törzs fennhatósága alá tartozott, a régészek valószínűleg ennek a törzsnek a harcosát találták meg az egyik észak-dél tájolású sírban, amely a korábbi kelta feltárásoktól eltérő, különleges újdonsággal is szolgált: "Két vasperemes fapajzsot helyeztek a halottra, s ez meglehetősen ritka. Általában ugyanis a sírokban egy pajzs és egy támadó fegyver szokott lenni. A hátán, nyújtott testhelyzetben eltemetett férfi lábaira egy hosszúkás, ovális, vas peremmel ellátott fa pajzsot fektettek, továbbá egy másik azonos alakú, de eltérő umboval ellátott pajzsot a felsőtest jobb oldalára helyeztek, ferdén nekitámasztva a sírgödör falának."
A 2300 éves kelta sírjában kisebb vastárgyakat is találtak, feltehetőleg vaskés töredékei lehetnek. A harcos bal bokáján a régész szerint az alsó pajzshoz tartozó vaslemez feküdt. Viseleti tárgy, övveret, ékszerek egyelőre nem kerültek elő.
Amint Zandler Krisztián régész elmondta, a feltárást a kelta temetkezésre egyébként nem jellemző két, ember nagyságú pajzs vaskeretének eltávolításával folytatják. Így kiderülhet, milyen fegyverekkel temették el a harcost. A régészek szerint kardot vagy lándzsát rejthet a föld a harcos jobbján. A sírban talált két pajzs rejtélyén túl egyelőre még a harcos halálát is homály fedi. "A csontleleteket antropológus vizsgálja, hogy meghatározza, hány évesen halt meg, betegség, öregedés vagy esetleg valamilyen sérülés okozta halálát, harcban esett-e el, esetleg maradt-e sérülésnek nyoma a csontokon. Hasonló sírok egy-egy pajzzsal a hetényi és a ménfőcsanaki kelta temetőben kerültek elő, ezek alapján ezt a sírt is az i.e. 3. század elejére datáljuk" - jelezte Zandler Krisztián.
A harcos melletti észak-dél tájolású sír erősen bolygatott volt, itt néhány koponyatöredék, és hosszúcsont, továbbá egy vaskarika került elő. A két kelet-nyugati tájolású sír közül az egyik egy gyermekkorú kelta lány maradványait rejtette, akit a kelta temetkezési szokásokhoz híven bronz karpereccel indítottak a túlvilági útra. A régész szerint nem kizárt, hogy egy kelta család vagy egy szűkebb közösség tagjait találták meg a több ezer éves sírokban, illetve, hogy a lelőhelytől nyugatra egy nagyobb kelta temető létezhet.
A Pakstól közel 10 kilométerre található lelőhelyet a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum munkatársai azonosították. A terepbejárás során római és Árpád-kori kerámiatöredékeket gyűjtöttek, a felszíni szórvány alapján római és Árpád-kori településre számítottak. A feltárás során legkorábbi rétegként a késő bronzkori halomsíros kultúrát azonosították, amely i.e. 1400 körül jelent meg a Kárpát-medencében.
Nézze meg a feltárás képeit galériánkban!
"Területünkön csak ritkás telepjelenségeket találtunk: hulladékgödrök, élelemtároló gödrök, illetve három gyerektemetkezés került elő. Mindhárom gyermeket oldalt fektetve zsugorított testhelyzetben temették el. Házak nyomait nem találtuk. Ennek alapvetően az lehet az oka, hogy a cölöpszerkezetes épületek cölöpjei nem mélyedtek az altalajba, illetve egyszerűen maguk a házak nem az ásatási területen találhatók."
A bronzkori halomsíros kultúra után jelentek meg a területen a kelták, akik aztán könnyen romanizálódtak az i.e. 1. században: a lelőhelyen az objektumok több mint 90 százaléka is ehhez az időszakhoz kapcsolódik. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat régészei egy falusias telepet tártak fel. A kutatók szerint a telepek kialakulása általában kétféleképpen történik: az egyik, hogy egy már korábban létesített kelta telep élete tovább folytatódik a római időszakban; a másik, hogy egy újonnan létrehozott római villagazdaság köré telepítik a villagazdaság tulajdonosai a telepeseket vagy bérlőket.
A szántásban kiforgatott kövekre, egy római kori kőépület, villagazdaság nyomaira bukkantak a régészek, amelyeket azóta geológus is megvizsgált. A kövek Pannónia számos területéről kerültek a római villába. A geológusok által megvizsgált építőkövek Süttő, a Budai-hegység és a Somló vidékéről származnak. "A villát nem tárjuk fel, mert kívül esik a nyomvonalon, csak a villát körülölelő falusias telep nyugati és a déli sávja része az ásatási területnek. Itt téglalap alakú, félig földbe épített, döngölt, agyaggal letapasztott padlójú veremházakban éltek emberek. Kemencét nem találunk, ha van kőből rakott kemence, az inkább egy műhelyre utalhat. A házak általában hármasával-négyesével rendeződnek egy-egy csoportba. A házak közötti részen agyagkinyerő gödrök, tároló vermek, illetve hulladéktároló gödrök találhatóak."
A leletanyag legnagyobb részét alkotó sárga és szürke házi kerámiák, vasszegek, bronz fibulák és érmék a házak betöltéséből származnak. Az ókor porcelánjaként ismert terra sigillaták egyfajta luxusra utalnak, de kerültek elő pannóniai hamisítványok is.
"Két ház padlóján egy ló, illetve egy teljes kutya vázát találtuk meg. Az egyik épület sarkában három ép edény feküdt: az egyikben a fazék beolvasztásra összegyűjtött vas tárgyak, a másikban egy bronz mécses és agyagból készült olajtartó került elő. A telephez tartozó különféle területhatároló és vízelvezető árkok, élelemtároló és hulladékgödrök, szabadtéri kemencék szintén beazonosíthatók. Az Árpád-kori szabadtéri kemencék platnijába - a római korhoz hasonlóan - a jobb hőtartás céljából kerámiatöredékeket tapasztottak. Félig földbe mélyített kemencével ellátott veremházakat nem találtunk" - mondta el a Múlt-kornak Zandler Krisztián.
