– Az idei fesztivál – bár olyan jól ismert, csodálatos színészek is a vendégeink voltak, mint például Zsurzs Kati, Nagy Mari, Nyakó Júlia, Hajduk Károly vagy Kaszás Gergő – egyértelműen a fiatalok fesztiválja volt, és újra megmutatta: a független színház él, erőteljes, rólunk, hozzánk szól – mondja az idei válogatásról Martinkovics Katalin, a MASZK Egyesület alelnöke. – Most is aktuális, fontos, húsba vágó kérdésekről beszéltek az előadások és beszélgettek alkotók és nézők, szabad, nagy teret adtunk a fiatal művészeknek – mindez együtt a legfontosabb missziója ennek a találkozónak. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik részt vettek a fesztivál előkészítésében és lebonyolításában, fellépőinknek, partnereinknek, támogatóinknak és természetesen a közönségünknek, hiszen idén is kitartottak mellettünk.

– Ez a fesztivál minden évben megmutatja, mi az, ami leginkább foglalkoztatja a független színházi alkotókat. Az idei év nekem a Bátor Dolgok Fesztiválja. Bátor dolog beszélni magunkról, a művészi és civil bizonytalanságunkról, a félelmeinkről. A csalódásról azokban, akiket tiszteltünk, akikben megbíztunk. Bátor dolog beszélni a múltról és a jelenről is. A THEALTER minden évben nagyot merít az évadban bemutatott produkciókból, a válogatás egyik szempontja viszont kétségtelenül az, hogy mit hívhat meg, mire elég a támogatás. Ahogyan a legtöbb művészeti fesztivál, a THEALTER léte is állami és önkormányzati támogatásoktól függ. A mecenatúra a kulturális tao bevezetésével eltűnt a rendszerben, és addig, amíg a látványsport vagy a film támogatásával nagyobb adókedvezményt lehet elérni, csak a legelvetemültebb kultúrapártolók támogatják a színházakat. A fesztivál éves költségvetése nagyjából 20 millió forint, ebből idén 10 millió forint az állami támogatás – foglalta össze tapasztalatait a THEALTER visszatérő vendége, dr. Rihay-Kovács Zita, a Független Előadó-művészeti Szövetség korábbi ügyvezető titkára, aki ezúttal az egész fesztivált figyelemmel kísérte. A THEALTER méretében kicsi fesztivál, három-négy helyszínen játsszák a stúdiószínházi léptékű előadásokat kilenc napon keresztül, pár nap után a törzsközönség már ismerősként üdvözli egymást. Tudjuk, mire számíthatunk: arra, hogy bármelyik nap érhet meglepetés. Jó lenne, ha még sokkal többen lennénk, pedig tudom, a helyszínek épp ennyi nézőt (vagy alig többet) bírnak el. Jó lenne, ha újra a függetlenek szakmai találkozója is lehetne a fesztivál, ahol nemcsak játszanak a társulatok, hanem nézik egymást és ráérősen beszélgetnek. Amikor megkérdezem, miért nincs így, az első ok a pénz, hiszen csak úgy itt maradni, arra nincs pénze se a kritikus egzisztenciális helyzetben lévő színészeknek, alkotóknak, se a fesztiválnak. A csapatok fesztiválról jönnek, fesztiválra rohannak tovább – talán érdemes lenne az időzítést is összehangolni, hogy legyen egy hely, ahol mindenki kifújhatja magát. És lehetne ez a hely Szeged, lehetne a THEALTER.

A közhiedelemmel ellentétben a báb nem kizárólag a gyerekek műfaja. Sőt! A Magyarországi Bábszínházak Találkozójának programjában szerepelt felnőtteknek készült produkciók közül többet a THEALTER nézői is láthattak.

A július 29. és augusztus 6. között zajló eseményekről idén is a fotókkal illusztrált blogírások tudósítottak, rögzítették a fesztivál alatt élőben közvetített, Zoomon zajló (így bárki által „látogatható”) kritikus szekció beszélgetéseit, és idén is forgattak THEALTER-híradókat, melynek adásai bárki számára elérhetők lesznek a fesztivál honlapján, illetve YouTube-csatornáján.

Nyitókép: a SzínMűHely Produkció Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon – Z generációs pandémia paradigma című előadása. Forrás: thealterphoto2022