Aki a Szigetre rendszeresen jár, biztosan látott már nagy utcaszínházat vagy elcsodálkozott az idén is visszatérő vietnami vízi bábszínházon. A New York-i Broadwayn és a londoni West Enden tizenkilencre lapot húzva mertek olyan előadásokat műsorra tűzni, mint az Oroszlánkirály vagy a War Horse, amelyek épp a báb különlegességével vonzották és vonzzák be a nézőket. Úgyhogy azok a magyar nézők, akik nyitottak a varázslatos és/vagy progresszív színházi eszközökre, keressék a bábelőadásokat! Segítségképp a Kecskeméten megrendezett Magyarországi Bábszínházak Találkozójának programjából ajánlunk felnőtteknek készült produkciókat. Keressék őket a nyári fesztiválokon, a következő évadban pedig a repertoáron!

Anima (Budapest Bábszínház)

Másodévesek voltak azok a néhány hete diplomázott színészek, akik egy bunrakukurzust fejlesztettek osztályfőnökük, Ellinger Edina által vizsga-, majd annyira „rendes” előadássá, hogy a Budapest Bábszínház repertoárjára is felkerült az osztály bábos ars poeticája. Az Anima annak ellenére tökéletes kapudrog a bábhoz, hogy néhány emelvényen négy arctalan, de mégsem kifejezéstelen, (jel)meztelen fehér figurán és a 12 – látható – mozgatón kívül más nincs a színpadon. Látványelemek helyett van viszont bámulatos mesterségbeli tudás, rengeteg humor, annak minden fajtájából, némi frivolság, és kizárólag olyan helyzetek, amelyek huszonévesek hétköznapjaiból tökéletesen ismerősek. Mindezek mélyén azonban ott a műfaj lehetőségeivel, a mozgató és a mozgatott viszonyával és persze saját (báb)színészi eszközeikkel való kísérletezés igénye.

Anima. Fotó: Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója/Éder Vera

Barguzin – lehullt csillag fénye (Ciróka Bábszínház, Kecskemét)

Bács-Kiskun (vár)megye lakói és Kecskemét városa mint utókor kimutatják hálájukat és tiszteletüket Petőfi Sándornak: közterületek, iskolák, táblák, városrész, napilapcím őrzi a költő nevét. A Ciróka Bábszínház különösen kiveszi a részét az emlékek ápolásából, hiszen az előző évadban bemutatták a János vitézt, valamint elkészítették a Barguzin – lehullt csillag fénye című előadást.

A címet olvasva egy bizonyos életkoron felül biztosan sokaknak eszébe jut Morvai Ferenc, a hagymázasságot sem nélkülöző Petőfi-kutatásokat finanszírozó, parlamenti képviselővé is lett „kazánkirály”, de nem kell ahhoz az évtizedekkel ezelőtti kismagyar közéletet ismerni, hogy megérthetővé és átélhetővé váljon a történet. Nem pántlikásan, hanem önreflexíven patrióta ez a Fábián Péter írta-rendezte produkció, ami méltó emlékmű Petőfinek, és pontos korrajz arról, amiben élünk.

Barguzin – lehullt csillag fénye. Fotó: Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója/Éder Vera

A fekete kakas (Fabók Mancsi Bábszínháza)

A fekete kakas című novellát Mikszáth Kálmán 1899-ben írta. Nem túl ismert mű (az érdeklődők itt elolvashatják), de az irodalomtörténészek egyöntetű méltatása szerint az író egyik legművészibb alkotása ez az emberi esendőségről példát mondó misztikus történet. Fabók Mariann a csak rá jellemző módon, ámulatba ejtő könnyedséggel mesél, ölti fel – szó szerint! – egy szempillantásnyi sötét alatt a megannyi karakter maszkját, lényegül át fiatallá és öreggé, férfivá és nővé, és vonja be a közönséget a játékba. A (báb)színészi bravúrárián túl jóval több ez az előadás. Egyszerre van tele titokkal és tárja fel a lélek legmélyét, hat a szívre és a rációra, és kutatja a bábjáték lehetőségeit.

A fekete kakas. Fotó: Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója/Éder Vera

It depends (Lázár Helga)

Egy kétszereplős szólóelőadás szavak nélkül, a figura-, a mozgásszínház és az installáció meg a férfi-nő kapcsolatok határmezsgyéjéről. Az életnagyságú, Lázár Helga által épített, sok férfi különböző testrészeiből összeállított everyman-marionettet nem egyszerűen animálja a mozgató, de össze is van vele kötve. Egyikőjük mozdulata a másikéból következik, egyszerre egyenrangúak és ellenfelek. Egyszerre erotikától fűtött és hidegen távolságtartó minden mozdulat. Amit a színpadon látunk, egyszerre egyértelmű és talányos. Nem biztos, hogy minden nézőjét ugyanúgy találja el, érinti meg, vonja be érzelmileg vagy intellektuálisan – számtalan dologtól függ, ki hogyan rezonál rá –, de az biztos, hogy független senki nem marad tőle.

It depends. Fotó: Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója/Éder Vera

Johannes Doktor Faust, borzadályos komédia ördögökkel (Magamura Alkotóműhely)

A strukturálisan független bábosok között hagyományosan magas a családi bábszínházak aránya. A Magamura Alkotóműhely is ilyen: Boráros Szilárd bábtervező-bábkészítő és Boráros Milada bábrendező-író alkotják. És mit csinálnak, ha beüt a koronavírus-járvány? Megvalósítják rég dédelgetett, mások előadásai miatt mindig félretett ötletüket, és elkészítik ezt a lenyűgöző látványvilágú előadást, ami irodalmi, képzőművészeti, sőt zenei referenciáival – ez utóbbi két másik családi bábszínházból érkező vendégnek, Pilári Áronnak és Takács Dánielnek köszönhető – a középkortól napjainkig több száz évet és megannyi országhatárt ível át. Ami pedig az igazi extra: Faustus doktor beavatása után a néző is beavatódhat, hiszen a végén az alkotó-bábjátékosok beengednek a kulisszák mögé, és egész közelről vehetők szemügyre a marionettek.

Johannes Doktor Faust, borzadályos komédia ördögökkel. Fotó: Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója/Éder Vera

A kisgömböc (KL Színház– Magamura Alkotóműhely)

„Vásári bohóctréfa egyik legismertebb népmesénk alapján, gyerekek és szüleik okulására és szórakozására egyaránt.” Ez áll A kisgömböc ajánlóján. Szó se róla, a gyerekek is kacagnak Bohus, a költészeti vénával is erőteljesen megáldott, simából spirituálissá lett negyedik generációs böllér némely kalandján, de a felnőttek azok, akiknek nem kell mentőöv a szövegóceánban.

Akik a jó fajta stand upot szeretik, rossz emberek nem lehetnek, viszont érteni és értékelni fogják a történet egymással látszólag össze nem tartozó, mégis organikusan egymásba fonódó rétegeit, az életvezetési útmutatótól az ismeretterjesztésen át a közéletiig terjedő tartalmakat. A kisgömböcben van némi Boráros (aka Szilcsike, az összkomfortos útiszett és az abba épített otellópálinka megalkotója), egy kis Markó (Róbert, de nem a szombat esti lázos, hanem a bábos – elnézést kérek!) meg egy kis Schneider (Jankó), aki pedig általuk szabadjára engedi őket, magát meg persze a közönséget, nem más, mint egy igazi virtuóz bohóc, Czéh Dániel. A férfimunka eredménye: jó mulatság.

A kisgömböc. Fotó: Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója/Éder Vera

Mundstock úr (Freeszfe–Gólem Színház)

Kezdjük egy különös ténnyel. Ladislav Fuksra saját bevallása szerint 16-17 éves korában három világirodalmi mű, köztük a Légy jó mindhalálig gyakorolt nagy hatást. (Annyira felejthetetlent, hogy beszámolók szerint magyaroroszági látogatásakor elment Tiszacsécsére és Debrecenbe is.) Ám míg Móricz nyomasztó humortalansággal írta le a világot, Fuks a humor éjfeketénél sötétebb árnyalatát alkalmazta a regény manapság is, de 1963-as megjelenésekor minden bizonnyal extrán érzékenynek számító témájánál.

1942-ben járunk Prágában, ahol Theodor Mundstock, egy idősödő, állásától megfosztott zsidó kishivatalnok a behívóját várja, ami csak nem akar megjönni. Eközben rájön arra, hogyan élheti túl a láger borzalmait: fel kell rájuk készülni. Az ép ész megőrzéséhez társai egy galamb és Mon, közülük előbbi valóságos, utóbbi – természetesen – képzeletbeli teremtmény. A regényből fiatal bábosok és zenészek együttműködése által okos, érett, érzékeny és Fukshoz méltóan nevetést is engedő előadás született.

Az előadás rendezőjével, Cseri Hannával a nyár elején kultúrrandiztunk. Akkor épp a Mundstock úr miatt kérdeztük meg tőle, vajon mindenen szabad-e nevetni. „Persze, és akár a legdurvább traumák közepette is. A nevetésben bátorság, merészség van. Kicsit kívülállóvá tesz, erőt ad, megvédi a lelket és szabaddá tesz” – válaszolta.
Mundstock úr. Fotó: Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója/Éder Vera

A Szerb Antal-kód, avagy a Pendragon legenda (Budapest Bábszínház)

Egységesen erős társulat segítette Fábián Pétert, akinek első bábszínházi kirándulása komoly reményekre ad okot. „Egy olyan séta a fikció erdejében, ahol Umberto Eco és Quentin Tarantino a túravezetők. Két felvonás az 1940-es és a 2020-as évek, a történelmi valóság és a fikció a tények és a konteók, az ismeretterjesztés és a szórakoztatás, a magas- és a popkultúra, a cizellált visszafogottság és a nem elég sok közti pengeélen.” Az önidézet nem biztos, hogy elegáns, de ha már egyszer sikerült ennyire pontosan megfogalmazni a Szerb Antalt és Dan Brownt közös nevezőre hozó, bölcsészlelket is finoman simogató kultúrkrimi lényegét, nincs mást tenni, mint magamat használni (plágium helyett forrásmegjelöléssel).

Az előadásban játszó Barna Zsombor szerint „a Szerb Antal-kód azért lehet izgalmas egy felnőttnek, mert teli van irodalmi vonatkozással, így sok aha-élményt válthat ki. Ebben az előadásban nagyon jól kirajzolódik az is, hogyan járhat kéz a kézben az élő színház és a bábszínház. A jelenben játszódó történéseket élő szereplők játsszák el, a múltbeli síkokat pedig bábokkal jelenítik meg, és ez nagyon jól működik a színpadon.”
A Szerb Antal-kód, avagy a Pendragon legenda. Fotó: Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója/Éder Vera

Bábelőadások nyári fesztiválokon

A szegedi Thealter programjában látható A kisgömböc, a Mundstock úr, valamint az egri Harlekin Bábszínház Casanova, avagy zuhanás a mindenségbe című előadása.

Az Ördögkatlan egyik idei díszvendége a Budapest Bábszínház. Az Anima, A Szerb Antal-kód, avagy a Pendragon legenda és a Semmi mellett az új felnőttbemutatóból, a Dekameronból kaphatnak ízelítőt az érdeklődők.

Nyitókép: Mundstock úr. Fotó: Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója/Éder Vera