Végigtáncolt élet

.

Művészcsaládba született Budapesten, 1936. augusztus 17-én: édesapja színész, édesanyja operett primadonna, majd vidéki színházak kedvelt színésznője volt. Róna Viktor színpadi pályafutása már kétéves korában elkezdődött, később gyermekszínészként a rádióban és filmen is többször szerepelt.

Nyolcévesen vették fel az operaház balettiskolájába, 1950-ben lett az Állami Balettintézetben Nádasi Ferenc növendéke. Ugyanebben az évben, 14 évesen a Magyar Állami Operaház tagja lett, és olyan darabokban dicsérték kiemelkedő alakítását, mint a Diótörő és a Párizs lángjai. A diploma megszerzését követően Leningrádba ment, ott született meg életre szóló barátsága a később szintén világhírű Rudolf Nurejevvel.

Az Operaház társulatának tagjaként már az ötvenes években eljuthatott külföldre, majd 1961-ben első önálló meghívására is sor került: Orosz Adéllal vett részt a Picasso 80. születésnapjára rendezett nizzai gálaesten. A következő évben a londoni Covent Gardenben is bemutatkozott Margot Fonteyn, a világhírű angol prímabalerina partnereként. London után az Egyesült Államok, majd az akkori Nyugat- és Kelet-Németország következett, a klasszikus szerepekben mindenütt megcsillantotta különleges művészi és technikai képességeit.

1974-től 1980-ig vezető táncosa, balettmestere és koreográfusa volt a Norvég Nemzeti Balettnek. Hazatérése után, 1980-ban abbahagyta a táncot, ahogy egy interjúban elmondta: ?Spartacusként, keresztre feszítve haltam meg az Operaház színpadán." A színpadnak azonban nem fordított hátat, több éven keresztül külföldön dolgozott, többek között volt a párizsi nagyopera egyik vezető balettmestere, a milánói Scala balettigazgató-helyettese, Tokióban vendégprofesszor, és tanított Bonnban, Stockholmban, Berlinben, Cannes-ban és Kölnben is.

1991-ben újra az Operaházban dolgozott: az ő rendezésében és koreográfiájával állították színpadra a Csipkerózsikát. Tervbe vette még A hattyúk tava szakszerű átdolgozását is, ám erre már nem jutott ideje. A csodálatos és gazdag művészpálya 1994. január 15-én véget ért.

Művészetét 1963-ban Liszt Ferenc-, 1965-ben Kossuth-díjjal ismerték el, 1972-ben érdemes, 1976-ban kiváló művész lett. 1994 januárjában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést.

Forrás: MTI