A mandeusok a legrégibb fennmaradt gnosztikus közösség, az 1945-ben Nag Hammadiban talált gnosztikus iratok, köztük a Tamás evangéliuma szerzőinek rokonai. A mandeusok saját nyelvvel (a babiloni talmudi nyelv egyik dialektusához közel álló arámi nyelv), tekintélyes irodalommal, gazdag kulturális és vallási hagyományokkal rendelkeznek, amelyeket kétezer éven át sikerült megőrizniük a mai Irak és Irán mocsaras területein. Túlélték Szaddám Huszein elnyomó rendszerét és a hatalmas ökológiai katasztrófát okozó mocsárlecsapolást az Öböl-háború után. Ez idáig mindennel sikerült megbirkózniuk.
A mandeusok annak a kényes egyensúlynak köszönhetik túlélésüket, amely a több évszázados együttélés során alakult ki az itt élő népek között. A háború azonban lerombolta ezt az egyensúlyt, és a fegyverviselést még önvédelmi célra is tiltó vallás tagjai emberrablások, erőszak, gyilkosságok, ütlegelések áldozatai váltak, hitük elhagyására kényszerítették őket, asszonyaikat megerőszakolták. Az amerikai megszállás évében (2003) még 60 ezer mandeus élt Irakban. Számuk mára 5000 alá csökkent. A túlélők a többi irakihoz hasonlóan, Szíriába és Jordániába menekültek, néhányan Ausztráliát, Indonéziát, Svédországot vagy Jement választották.
A keresztényekkel és a mohamedánokkal ellentétben a mandeusok nem tartoznak olyan nagyobb vallási közösséghez, amely védelmet és támogatást tudna nekik nyújtani. Teljesen egyedül állnak a világban, és emiatt még sebezhetőbbek. Ők az egyetlen iraki kisebbség, amelynek nincsen biztonságos területe. Az északi kurd területekre menekült mandeusok arról számolnak be, hogy déli, arabul beszélő csempészeknek tartják őket, és ha felfedik kilétüket, akkor hitetlenként zaklatják őket. Szíriában és Jordániában nem gyakorolhatják nyíltan a vallásukat, a súlyos szenvedésekkel teli évek után pedig többen felveszik a keresztény vagy az iszlám vallást, hogy védelmet és támogatást kapjanak.
A mandeus aktivisták szerint közösségük csak akkor menthető meg, ha a többség letelepedési engedélyt kap az Egyesült Államokban, ahol nem kell félelemtől és kínzásoktól tartaniuk. Ha ez nem történik meg, akkor közösségeik és kultúrájuk teljesen eltűnik, a mandeusok pedig szétszóródnak a világ különböző országaiba. A 2003 és 2007 áprilisa között mendékjogot kapott 500 iraki menekült között azonban csak néhány mandeust lehetett találni. A Bush-kormány ígérete ellenére, amely szerint 7000 iraki menekültet engednek be az Egyesült Államokba, alig kétezren jöhettek csak. Köztük csupán 3 mandeus család volt.
A Szenátus ezért szeptemberben olyan módosító határozatot hozott, amelyben menekültstátuszt adnának azon vallási és kisebbségi közösségek tagjainak, akiket a külügyminisztérium üldözött csoportnak nyilvánít, és akiknek közeli rokonai élnek az Egyesült Államokban. Mivel azonban csak kevés mandeus él az országban, ez nem jelent segítséget a menekülteknek. Ha sikerül tehát megfelelő számú mandeust az Egyesült Államokba menekíteni, akkor ősi kultúrájuk megmenekülhet a pusztulástól. Ellenkező esetben a kétezer éves történelemmel rendelkező utolsó gnosztikusok is eltűnnek, áldozatul esve a felelőtlen iraki politikának.
Akit behatóbban érdekel a mandeusok ügye, a mandeus közösségek között egy magyar szervezettel is felveheti a kapcsolatot e-mailben.
