Veszélyben a nagyváradi magyar színház önállósága

Hanyatlásra ítélte a közművelődést
Ilie Bolojan, a Bihar megyei önkormányzat vezetője: a reform és a
költséghatékonyság jelszavával olyan intézményi átalakításba kezdett, amely
ellehetetleníti a kultúra területén dolgozók munkáját. A bizarr terv
kivitelezése hatalmas leépítési hullámmal kezdődött: decemberben 130 alkalmazottat bocsátottak el a
megye kulturális műhelyeiből. A létszámcsökkentés a két nagyváradi színházi
intézményt is fájdalmasan érintette: a Szigligeti Színháznak, akárcsak a román
nyelvű Regina Maria Színháznak, az alkalmazottak harminc százalékától kellett
megválnia. A megye elöljárója most tovább szorítaná a nadrágszíjat: egyetlen
intézménybe vonná össze a két színházat és a Nagyváradi Állami Filharmóniát, amelyek
a továbbiakban közös adminisztratív és technikai személyzettel működnének. Az
összevonás valójában nyolc társulatot érintene, ugyanis mind a román, mind a
magyar színház mellett működik egy-egy bábtársulat és egy-egy táncegyüttes, a
filharmóniához pedig nemcsak zenekar, hanem kórus is tartozik. Drámaibb
érvágást jelentene az elnök másik forradalmi terve, amely szerint az intézménykolosszus
nyugat-európai mintára kizárólag projektalapú, előadásokra szóló szerződést
kötne a művészekkel. Az új szervezet vezetőségétől elvárnák, hogy növelje az
előadások számát és a bevételt. Az erről szóló határozattervezetet a román
sajtó szerint május végén tervezi elfogadni a megyei önkormányzat. Ilie Bolojan addig a szabadságát tölti.

Színész nélkül nincs színház

A Bihar megyei tanácselnök május elején számolt be terveiről Czvikker Katalinnak, a magyar színház igazgatójának. A Szigligeti Társulat, a Lilliput Társulat és a Nagyvárad Táncegyüttes tagjai tiltakoznak a terv ellen, hiszen már megtapasztalták, milyen akadályokkal kell szembenézniük egy mamutintézményben: a Szigligeti Színház hosszú küzdelem után, alig tíz éve vált önállóvá, korábban a román színházzal közös intézményben működött.

Czvikker Katalin levélben válaszolt kérdéseinkre. Meglátása szerint Bolojan terve túlmutat a magyar intézmények önállóságának kérdésén, és a város teljes kulturális életét veszélyezteti. A magyar színháznak decemberben 36 munkatárstól kellett megválnia, az intézményvezető szerint az újabb leépítés már a művészszemélyzetet érintené.

A színészek elbizonytalanodnának, sokan a biztos megélhetés érdekében más társulathoz szerződnének, tehát közép- és hosszú távon az állandó társulatok elsorvadásával kellene számolni.

A magyar teátrum vezetősége 2011-ben észérvek alapján kérte a román és a magyar társulatok különválását; elsősorban azért, mert törekvéseik nem mindig egyeztek az intézmény prioritásaival. Ha a színház elveszti az önállóságát, a közös gazdálkodás ismét ellehetetleníti a tervezést, a prioritások felülírják majd a társulatok törekvéseit. Megtörténhet például, hogy a Szigligeti Társulat a színházi nevelési programját szeretné folytatni, de a kultúrkonglomerátum számára a turnébusz javítása lesz a prioritás. Így nemcsak az értékes programok kerülnének veszélybe, hanem a társulati lét, a művészi önállóság is – állítja az igazgató. „Félő, hogy szakszerűtlen döntések kísérleti alanyai leszünk, ez pedig elfogadhatatlan annak a színháznak a részéről, amely 120 éve építi a város arculatát” – írja válaszlevelében. A Szigligeti Színház a Regina Maria Színházzal, valamint a Nagyváradi Állami Filharmóniával közösen nyílt levélben szólította fel a Bihar Megyei Tanács önkormányzati képviselőit, hogy kellő körültekintéssel döntsenek a kulturális intézmények ügyében.

Capuletek nélkül nincs Rómeó és Júlia

A Bihar megyei tanács alelnöke a hatalmas sajtóvisszhangot csillapítandó kijelentette, hogy jelenleg nincs napirenden a három kulturális intézmény összevonása, átszervezése. Szabó Ödön, a Bihar megyei Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető elnöke szerint a decemberi előzményeket követően kétkedéssel kell fogadni az alelnök szavait, hiszen a megyei tanács fél éve alig pár nap leforgása alatt, közvita nélkül valósította meg a kulturális intézmények létszámcsökkentését, azon belül a Várad folyóirat átalakítását. A kulturális lap munkatársainak több mint a felét elküldték, így akkor a három alkalmazásban maradt szerkesztőre hárult a Várad folyóirat és a Biharország havilap előállítása. A Bihar megyei RMDSZ a közigazgatási bíróságon támadta meg a kulturális intézmények átszervezéséről és a létszámcsökkentésről szóló határozatot (a per még folyamatban van), de a tanácselnököt ez sem akadályozta meg abban, hogy újabb leépítéseket kezdeményezzen: január végén további két alkalmazottól vált meg a Várad folyóirat, így egyszemélyessé vált a szerkesztőség.

Nincs Rómeó és Júlia
Capuletek nélkül – mondja a Bihar megyei képviselő, aki szerint a karcsú
színházi költségvetés egy részleges szereposztással készülő előadáshoz
hasonlítható. Szabó Ödön szerint Bolojan már évekkel korábban is beszélt
populista terveiről, nem titkolva, hogy etnikumarányos költségvetési elosztást
szeretne. Ha figyelembe vesszük, hogy Nagyvárad lakosságának 25 százaléka
magyar, ez azt jelentené, hogy a Szigligeti Színház harmadakkora
költségvetéssel rendelkezne, mint a Regina Maria Színház. A politikus még
emlékszik a Szigligeti Színház önállóságának megszerzése előtti időkre, amikor
a társulatok állandó konfliktusban voltak, és többnyire a kisebbségiek, a
magyar társulatok húzták a rövidebbet: kisebb költségvetést, kevesebb
kiszállási lehetőséget kaptak. A képviselő szerint Bolojan valószínűleg azzal
számol, hogy ha el is veszti a viszonylag szűk kultúrafogyasztó réteg
szimpátiáját, nagyobb támogatottságot hozhat számára, ha más területeken
használja fel a költségvetési forrásokat. 
Az elöljáró szerint a tervezett átszervezés nem valósítható meg a
jelenlegi közigazgatási törvény tiszteletben tartásával, és azt reméli, hogy a
megye elnöke jobb belátásra tér.

Csírájában kell elfojtani a szándékot

Milyen eszköze van a magyar érdekképviseletnek, hogy meggátolja a kulturális intézmények összevonását? Ezzel a kérdéssel kerestük meg Demeter András kulturális államtitkárt, aki politikai karrierje előtt színészként, majd színházigazgatóként dolgozott. A tisztségviselő figyelmeztetett, hogy az átszervezés egyelőre csak szándék, fenyegetés szintjén létezik. Viszont ha a terv valóra válna, az a romániai magyarok megszerzett jogainak visszavágását jelentené. A Szigligeti Színház önállóságának megvonása több szinten is precedenst teremthet: azt jelentené, hogy a romániai magyarok egyetlen megszerzett joga sincs kőbe vésve, tehát bármikor visszavonható.

Nem tartja elfogadhatónak azt sem, hogy a kulturális kormányzat egy intézmény megmentése érdekében beavatkozzon a helyi tanács hatáskörébe tartozó döntésekbe, hiszen ez ellentmondana a decentralizációs törekvéseknek, és jogalapot jelentene hasonló, akár a magyarság ellenében történő beavatkozások számára. Demeter szerint meg kell vizsgálni, hogy az érvényben lévő jogszabályok betartásával megvalósítható-e Bolojan szándéka. A színházakra, filharmóniákra vonatkozó, 2007-ben hozott sürgősségi kormányrendelet révén az RMDSZ-nek sikerült törvényerőre emelnie egy olyan kiegészítést, amely leszögezi, hogy a kulturális intézmények összevonásáról, megszüntetéséről a fenntartó önkormányzat csak kétharmados többséggel határozhat. Bolojan a legnagyobb koalíciós párt, a Nemzeti Liberálisok színében nyert mandátumot, és a 34 tagú Bihar megyei önkormányzatban az RMDSZ-frakció mindössze hat képviselővel rendelkezik, így Bolojan terve megkaphatja a kétharmados támogatást. Az államtitkár szerint viszont az RMDSZ és a Nemzeti Liberális párt közti koalíciós megállapodás értelmében nem valósulhat meg az egyik koalíciós párt helyi elöljárójának szándéka, ha sérti a koalíciós partner alapvető érdekeit. „A legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha erre a problémára úgy tekintenénk, mint egy házasságon belüli konfliktusra, amit a »háztartáson«, vagyis a koalíción belül kell megoldani. Csírájában kell elfojtani az intézményösszevonási szándékot, közösen kell jobb belátásra bírniuk Bolojant” – összegezte az államtitkár.

Számítanak közönségük támogatására

Damoklész kardját már az őszi önkormányzati választások óta a fejük felett érzik, hiszen azóta tudnak az akkor még megyei elnökjelölt terveiről – panaszolja Dimény Levente, a Szigligeti Társulat színésze, hozzátéve, hogy nyolc évvel ezelőtt már szállóigévé vált a színészek körében, hogy Bolojan kaszinóként működtetné a színházat, mert az többet hozna a konyhára. A társulat egykori művészeti igazgatója azt is elmondta, hogy a decemberi átszervezés óta személyzethiánnyal küzdenek, a további leépítések ellehetetlenítenék a munkájukat. Úgy véli, a radikális átszervezés lehetősége nemcsak a váradi színházakat, hanem Románia valamennyi színházi alkalmazottját fenyegeti.

Bolojant sok elöljáró tartja példaképnek, így előfordulhat, hogy más vezetők is hasonló elképzeléssel rukkolnak elő.

Dimény szerint a színház repertoárjellegének megszűnése aggasztó precedenst teremtene, és – bár a színházak projektalapú működése mellett is születhetnek jó előadások – a város lakossága mindenképpen vesztese lenne a változásnak: megszűnne a társulat, így annak valamennyi iskolai és kulturális jellegű tevékenysége is, az új színház nem tudna együtt lélegezni a várossal. A Regina Maria Színházzal és a Nagyváradi Filharmóniával közösen többféle figyelemfelkeltő és tiltakozó akciót terveznek, megmozdulásaikat országossá tennék, valamennyi színházat működtető települést bevonnának, és számítanak a színházkedvelők támogatására is. A romániai és a magyarországi társulatok tagjait is felkérték, hogy csatlakozzanak tiltakozásukhoz. A közösségi médiában egyre többen fejezik ki szolidaritásukat a váradi színészekkel. Online, román nyelvű petíció is indult, amelyet itt lehet aláírni.

A Magyar Teátrumi Társaság is szolidarizál a Szigligeti Társulattal, és párbeszédet kezdeményez a román és a magyar kulturális tárca között annak érdekében, hogy a nagyváradi magyar társulatok továbbra is önálló intézményként működhessenek.

Nyitókép: a Szigligeti Színház társulata 2017-ben. Fotók forrása: Szigligeti Színház