Világ proletárjai, Gazsi bácsi lótetű!
A Fortepanról eddig is számos tematikus könyv jelent meg, többek között a kávé, a kerékpározás, a pesti nő és a lakótelep volt a hívószó, most viszont a szó helyett a betű lett a rendezőelv. A Fortepan ABC nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy magát a 20. századot idézze meg, olyan képekkel, amelyeket olvasni is lehet, azaz szerepelnek rajuk betűk.
Afféle olvasókönyv is lehetne, melyben a századelőtől a rendszerváltásig tanuljuk meg kiolvasni a 20. századot. Annak idején úgy tanultunk meg olvasni, hogy képeket társítottunk a betűkhöz. B – baba, C – címer stb. Mindez a 20. század olvasatában: Zs – zsidó, Cs – Cs-lakás, azaz csökkent értékű ingatlan… Az A-nál, az ablak szó alatt látunk egy 1937-es családi fotót, melyen gyerekek állnak az ablakban, mellettük felirat: Viselt cipők eladása. Az a jó kép, ami nemcsak elmond egy történetet, de egyben tovább is gondolható.
Ha napjainkban kinőtt gyerekholmikat ad át egy anyuka egy másiknak, sok esetben kidobja a cipőket, nehogy a kopott sarkak miatt gyermekének rosszabb legyen a járásbiztonsága. A háború előtt – és még a rendszerváltás utáni első néhány évben is – becsben tartották a használt cipőket, elvitték sarkaltatni, talpaltatni a suszterhez, vagy 1990 után a Mister Minithez. Ma már a falvakban sincs suszter, mindenki újat vesz a művházas cipő- és műanyagos vásárokon.
Esterházy Péter számozott mondatokkal fűzte össze családregényét, a Harmonia Cælestist, szintén az ABC betűihez igazította a történeteit a szerb Milorad Pavić a Kazár szótár című kötetével, és Temesi Ferenc Por című regényével. Ugyanakkor a Kieselbach Galéria kiadásában megjelent ABC album kizárólag képaláírásokkal látja el a fotókat, így, ha akarjuk, elvonatkoztathatunk a kép eredeti tartalmától, és úgy is tekinthetünk rájuk, mint afféle műalkotásokra. Akkor is, ha a fotók nagy része a hétköznapok pillanatait megörökítő amatőr felvétel. A kötetet a Fortepan alapító-szerkesztője, Tamási Miklós állította össze a 200 ezer archív képet tartalmazó Fortepan-archívumból, magát a könyvtárgyat Szücs Nóra tervezte. Tamási először leválogatott közel 5000 fotót, amelyeken betű, szó, szöveg vagy irkafirka állt, majd kiválogatta azokat, amelyek legtöbbet mondtak el a korról és a 20. századi ember sorsáról.
Az összeállítás tehát nem tartja az időrendet, az ABC betűihez rendel szavakat, az A-hoz például az ablakot, és keres hozzá olyan ablakos képeket, amelyekkel kinyithatja a 20. századot. A legszebb az egészben, hogy az ABC album olyan abszurdokra is ráirányítja a figyelmet, amelyek nem kaptak hangsúlyokat a nyilvánosságban, de sokat elmondanak a történelem természetéről. Ilyen például az az 1925-ös dunacsúni kép. A képen nem a Duna folyamkilométerét jelző 53-as szám az érdekes, sokkal inkább egy másik szám, ami nem látható rajta. 1947 lenne a lényeg, ugyanis a képaláírásból megtudjuk, hogy az 1920-as trianoni békediktátum után még Magyarországhoz tartozó települést az 1947-es békeszerződés adta oda a szlovákoknak. Ide építették a bős–nagymarosi vízlépcső zárógátját és duzzasztóműjét, amivel a Duna vizét a bősi csatornába terelték a szlovákok. A települést tehát kétszeresen is elvesztettük. 1947-ben megkapták a szlovákok, majd a falu elvesztette önazonosságát, mert Pozsony külterülete lett, és később a környezet ökológiájára is csapást mértek a szlovákok. Mindez egyetlen képben.
Ide kerülhetne a mártélyi Holt-Tisza-ágon készült fotó, a léket kapott Ádám–Éva csónakról. Szerencsére megússzuk ugyanakkor az emlékkönyves bölcsességeket (például Evezz, evezz az élet tengerén, de ki ne köss a bánat szigetén), maguk a képek sok esetben többet érnek minden értelmezésnél. Ott van az 1963-as felvétel, amelyen egy félig lebontott vidéki ház félig leomlott kerítését látjuk, rajta a felirat: Éljen az SZ.K.P.! (Azaz a Szovjet Kommunista Párt.) Nem kell magyarázni semmit, így tökéletes, ahogy van.
Persze van, amit érdemes értelmezni, mert aki még nem élt a hetvenes és a nyolcvanas években, nem biztos, hogy tudja hová tenni az Attila úti ház falán látható Gazsi bácsi lótetű feliratot. Maga a szöveg egy sajátos rekonstrukció. Ez a kis graffiti eredetileg Csukás István Le a cipővel! című ifjúsági filmjében volt látható, ezt ismételte meg, azaz rekonstruálta a film élményét valaki az Attila úton. A legabszurdabb talán a Jókai utcában veszteglő vitorlás hajót ábrázoló kép, ami egyszerre volt Pepsi-reklám (a vitorlán látható az üdítő logója) és a kölcsönzővállalat sajátos hirdetése. A Jókai utca macskakövein ringatózó hajón egy másik felirat is olvasható: Sokat ne költsön, inkább vegyen kölcsön. A vitorlás hajó a pártállami időkben is a luxus metaforája volt, így annak felületén a spórolást reklámozni afféle kognitív disszonancia volt.
