Viola Szandra birodalmában a misztikum uralkodik
Viola Szandra 2025-ben megjelent Két világ közt alszik című műve, melyet a Guttenberg Pál Népfőiskola és az Orpheusz Kiadó gondozott, egy olyan sétára hív bennünket, ahol útközben beenged egy birodalomba, ahol a misztikum, a női princípium, a természet és a fény játékai uralkodnak. Átvezet tájakon, melyekben a kultúra, a spiritualitás és a személyesség összekapcsolódva vetnek fel kérdéseket az olvasók számára.
A kötetet több szemszögből is érdemes megvizsgálni, de mindvégig érdemes szem előtt tartani azt, hogy a mű egységességét kis részecskék alkotják, s mindegyik hozzájárul a teljes egész megformálásához. A középpontban a nőiség, a női lét áll, egyfajta Psyché-újragondolás ez, ahol az alteregók több szerepkörben mutatkoznak meg, több nézőpontot képviselnek. A természeti motívumok, szimbólumok nagy hangsúlyt kaptak, s ezek segítségével a szerző mintha folyamatosan játékra hívná az olvasót, Zalán Tibort idézve: „nem te olvasol, a könyv olvas téged”. Megjelennek egyéni mítoszok, mitológiai utalások, a lét kérdésével foglalkozó filozófiai gondolatok. A mű központi gondolati egysége mindvégig a teljesség kérdése marad, ezt vizsgálja meg több irányból, erre hoz alternatívákat, hiszen ahogy mondani szokás: a nő célja az életben az, hogy nőjön, teljesedjen nemcsak fizikailag, hanem mentálisan és szellemileg is. Nagy teret enged tehát a spiritualitásnak, az ima erejét hangsúlyozza, több helyen is megjelennek a Szentháromság és egység kérdéskörei. A természetet folyamatosan vizsgálja, kiemeli fontosságát saját világában: talán fogalmazhatnánk úgy is, hogy a kötet kulturális barangolásra hív különböző terekben és időkben.
Az idő fogalma is gyakran előkerül, az évszakok váltakozása és a test kapcsolata igencsak foglalkoztatja a szerzőt. Az időt mint megfoghatatlant az álomtérben is igyekszik megragadni, érdekli az álom és éberség közötti átmeneti tér – e két világ közöttiséget próbálja lefesteni, értelmezni. Tematikailag ezért is ennyire sokszínű, hiszen az álomszínek illusztrálásával egyidőben beemel valós kulturális problémákat, amelyek ugyancsak a kötet személyességéhez járulnak hozzá. A megképződő lírai hang folyamatosan egyensúlyoz az intimitás és az egyetemesség határán, így a lírai én egyszerre személyes is és általános is, ami segíti az olvasót abban, hogy könnyen azonosulhasson érzésekkel és gondolatokkal, miközben saját tapasztalatait is beleolvashatja a szövegbe. A kötet nyelvezete is egyedi és összetett, tükrözi és segíti a képi világ és az az mögött rejtőző gondolatok kirajzolódását. Az olvasás egyszerre nagyon testközeli és transzcendens élmény is. Megjelennek a népköltészeti hatások, de mindez egy modern, elégikus közegben. Alapvetően a szerző megalkotott a természetlírán belül egy új és misztikus világot, avagy világok közöttiséget, ahol a női princípium is eltérő szögekből mutatkozik meg. A kötet hangulata meditatív, látomásszerű.
Viola Szandra Két világ közt alszik című kötete, nemcsak lírai élményként gazdag, hanem teret kínál az olvasónak egy belső utazásra. Sikerült megalkotnia egy olyan összetett világot, ahol egyszerre tudunk résztvevők és szemlélők is lenni, hiszen a versek nem kínálnak kész válaszokat, inkább kérdeznek, elgondolkodtatnak. A hangulati megalkotottsága segít abban, hogy minél inkább befelé figyeljünk és elmerengjünk a feldolgozott személyes és kulturális témák mélységében.
