A századforduló építkezési láza az Alföld egyik legnagyobb városát, Debrecent is elérte: az 1900-as évek elején a város központjának számító Piac utcán számos új palota nőtt ki a földből, a többségük szecessziós stílusban.
Az egységes stílusmegjelölés ellenére nem hasonlítanak egymásra, de épp emiatt, egyedi, dekoratív és változatos voltából fakadóan annyira kedvelt irányzat a szecesszió.
Hajdú vármegyét 1876-ban alapították, de a megyeházát csak 1911 és 1913 között építették meg. Az épületet a Bálint Zoltán–Jámbor Lajos építészpáros tervezte a lechneri magyaros szecesszió stílusában. A díszes homlokzaton négy hajdú vitéz áll őrt, a huszártorony tetején Árpád vezér magasodik a város fölé. A vakolat homlokzatsíkjából kiemelkedő rácsok, pirogránitvirágok, cifraszűrminták motívumai mindenütt jelen vannak az elegáns épületen.
A hófehér díszterem fala olyan, mintha csipkeverők készítették volna, a mennyezet alatt körben a hajdútelepülések címerei láthatók. A terem leglátványosabb része a Kernstok Károly által tervezett, a hét vezért ábrázoló festett üvegablak, amely Walther Gida műtermében készült.
Az építészpáros másik nagyszerű debreceni épületén, a püspöki palotán a vármegyeháza homlokzatának lángnyelv alakú virágmotívuma köszön vissza.
A püspöki palotát a Nagytemplom és a református kollégium szomszédságában a debreceni egyházközség építtette. A lakók nyolc lépcsőházon keresztül tudnak az épületbe jutni, melynek tornya sokáig a város legmagasabb pontja volt, víztoronyként is működött.
Az épületet magyaros virágornamentika díszíti. Egyetlen lángnyelv alakú virág számtalan variációja, amely szalagként fut végig a házon, a sarkon fává erősödve.
A Debreceni Első Takarékpénztár épületének tervezője, ifj. Rimanóczy Kálmán a szecesszió fellegvárának számító Nagyváradról érkezett. 1911-ben a kéthomlokzatos, négyemeletes, kaszinót és bérlakásokat is magában foglaló palota tervezésére csábították át a cívisvárosba. Az óriási épület díszítettség szempontjából is igazi nagyvárosi alkotásnak számít. A főhomlokzatokon ki- és beugró síkok váltakoznak, az ablakok és zárt erkélyek különböző méretűek és formájúak, a különféle kovácsoltvas kapukon és elemeken dús növényi és állati ornamentika látható. Az épület szobordíszei is páratlanok: a hattyúk és méhkaptárak, a fogaskerekeket tartó munkások és az elegáns nőalakok Somogyi Sándor szobrászmester munkáját dicsérik.
Színes üvegablakok, növénymintás kovácsoltvas korlátok, elegáns nőalakok a mennyezeten: a szecessziós motívumok az épület belsejében is folytatódnak.
A takarékpénztár közvetlen szomszédját, a Gambrinusz bérházat is Nagyvárad ihlette: a Pece-parti Párizs jelképének számító Fekete Sas-palotát idézi. A hosszú beugrós bérház 1913-ban, Pavlovits Károly tervei alapján épült fel. U alakú épülettömege igen, de díszítettsége nem emlékeztet nagyváradi elődjére. Főhomlokzatán virágdíszek és -fonatok, szűrmintákat idéző frízek futnak a párkányok alatt.
A bérpalota belső kialakítása rendkívül modern volt, a központi fűtés, a zárt erkélyek újdonságnak számítottak. Nevét az 1923-ig itt működő Gambrinusz sörözőről kapta.
Pavlovits Károly egy másik bérháza Széll Kálmán megbízásából született. A kétemeletes épület kiemelkedik a Bajcsy-Zsilinszky Endre utca földszintes cívisházai közül. A homlokzatdíszek, a geometrikus minták, a szegecsek és a négyzetes formák a bécsi szecesszió hatásáról árulkodnak.
A kapubejárat dísze két nőalak, amelyek a takarékpénztár épületéhez hasonlóan Somogyi Sándor épületszobrász munkái.
Az épület belsejében sajnos kevés eredeti részlet maradt meg, de az egyik lépcsőfordulóban még láthatók az öntött cementpadló elegáns, piros-fekete motívumai.
Pavlovits Károly Killer Ede bútorgyáros számára, a Piac utcára is tervezett egy szecessziós épületet. Az utcai homlokzat mögé hosszan benyúló telekre lakáson kívül boltot, irodát, raktárt és műhelyt is igényelt a termékeivel az ezredéves kiállítást is megjáró bútorgyáros, aki a lechneri magyaros szecesszió motívumvilágát választotta háza számára. A homlokzatra apró elemekből álló, mértéktartó, népies formakincs került, a hullámvonalas oromzat Lechner stílusát idézi.
Nem csak az épület homlokzata kapott különleges díszítést. A kapubejáróban is domborművek láthatók, köztük a népi romantika stílusában készült szerelmespár, amelyet a költő Tóth Árpád édesapja, Tóth András készített.
Pavlovits Károly Balogh István megrendelésére a debreceni Kossuth utcába tervezett bérpalotát. A bécsi geometrikus és a magyaros népi motívumokat egyaránt alkalmazta a háromemeletes épületen, amelynek homlokzata a mintavilág keveredése ellenére is harmonikus.
Az épület bejárata nem a forgalmas főutcáról, hanem az Újházi Edéről elnevezett mellékutcáról nyílik, a kapurácson felfedezhetők az építtető, Balogh István nevének kezdőbetűi.
Borsos József építész neve összeforrt Debrecennel. Számos jelentős épületen túl a város egykori főépítésze készítette el a város 1929–1930-as városrendezési tervét is. Kedvenc építőanyaga a klinkertégla volt. Bársonyos felülete és színgazdagsága miatt előszeretettel alkalmazta díszítőelemként, sokszor vakolat helyett is. Széles látókörű építész volt, aki alaposan tanulmányozta a különféle stílusirányzatokat, amelyek közül aztán tervezései során válogatott. Egyik fő művén, a debreceni rendőrpalotán is sokféle irányzat stílusjegyei fedezhetők fel.
A rendőrpalota ablakkeretező téglaszalagjai Lechner Ödön, a szívmotívumokkal áttört betonerkély Medgyaszay István, a népies kerámiabetétek és a parabolaíves, ólomüveges, mozaikos kapu a Fiatalok építészcsoport stílusát idézi.
Borsos a város, a megye és az ország címerrészleteit is a rendőrpalota kapujának pásztorfaragásszerű bemetszései és szűrmotívumai közé komponálta. A kék ablakkeretek, rácsok a rendőrségre utalnak és szépen érvényesülnek a tégladíszek mellett.
Borsos kedvelt téglamotívumai még legegyszerűbb alkotásain is visszaköszönnek, mint ez a Bajcsy-Zsilinszky utcai óvoda földszintes épületén is látható.
A debreceni köztemető ravatalozója és krematóriuma 1931-ben készült el. Bár ekkorra a szecesszió húszéves tündöklése véget ért, Borsos József alkotása mégis ehhez a stílushoz köthető. A tervek már 1923-ban elkészültek, és – mint korábban már említettük – Borsos nem akart az aktuális építészeti irányokhoz kötődni, hanem saját elképzelései alapján dolgozott. Ezt a munkáját is a szecesszió népies irányzatához sorolhatjuk.
A klinkertégla borítású ravatalozót gyönyörű, boglyaformájú, festett üvegablakok, Zsolnay pirogránitcserepek és kerámiák díszítik, elegánsan biztosítva az épülethez illő hangulatot.
Borsos József egykori lakóházán is a népies szecesszió, a Fiatalok csoportjának erős hatása érződik. A város a ház felújításával és az épület előtt felállított mellszoborral őrzi neves építészének emlékét.
A Dóczy Gedeon Református Gimnáziumot Nagy Károly műegyetemi tanár tervezte 1914-ben, neoromán és magyaros szecessziós stílusban. Szabó Magda egykori iskoláján is dominál a szecesszióra jellemző téglaszalagos díszítés. A román kori építészeti irányzatra a bejárat feletti rózsaablak-motívum és az épülettömb összessége emlékeztet.
A képek a szerző felvételei. Nyitókép: Shutterstock
Források:
Felfedező utak – Szecessziós épületornamentika a vidéki Magyarországon, Holnap Kiadó, 2016. Szerkesztette: Brunner Attila
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
