A brit kormány által 1997-ben indított program célja, hogy az Angliában és Walesben kutató fémkeresős amatőr kincsvadászok minden - tehát nem csak a műkincs törvényben "kincsként" definiált - leletet jelentsenek be a helyi múzeumnak, vagy kijelölt intézménynek. A program keretein belül 859 különálló műkincset, vagyis aranyat, ezüstöt, vagy leletegyüttest alkotó antik érmét áshattak ki törvényesen a buzgó kincskeresők. Ez a szám 10 százalékkal magasabb a 2009-es évhez képest.
A rendszernek köszönhetően a lenyűgöző és gyakran óriási régészeti jelentőséggel bíró műkincsek a nemzet közös örökségét gazdagítják ahelyett, hogy titokban magángyűjtőkhöz kerülnének, vagy az illegális antikpiacon kötnének ki. A termőföldekről, vagy folyókból előkerült leletek között prehisztorikus kőszerszámok, középkori érmék, római melltűk és újkori műfogak is sorakoznak. Az amatőrök által talált legértékesebb leletek a British Museum gyűjteményébe kerülnek. Az amatőr kincskeresőknek köszönhető tárlaton egyebek között késő vaskori tömör arany érmék és egy erotikus jelenetet ábrázoló római kés is található.
Azok a leletek, amelyeket nem azonosítanak műkincsként a szakértők, visszakerülnek a becsületes megtalálókhoz, miután lefényképezték őket, illetve a lelőhelyüket. Michael Lewis, a PAS vezetője szerint mindez azt mutatja, hogy a brit ásatási szabályozás nem olyan drakóni, mint Európa legtöbb részén, ahol a fémdetektoros keresés is tiltott, illetve nem lehet megtartani a leleteket.
"Az egészben az a legizgalmasabb, hogy ezeket a tárgyakat nem a régészek, hanem a hétköznapi emberek fedezik fel, ezzel átrajzolva Nagy-Britannia régészeti térképét" - mondta Neil MacGregor, a PAS irányításáért felelős British Musem igazgatója.
