A görög nyelvű, csupa nagybetűvel, szóközök nélkül írt szöveg ókortudósok szerint négy különböző személy munkája, amelyet összesen hét korrektor javított. Az Újszövetséget hiány nélkül, az Ószövetséget részben tartalmazza.
A kódex egy 43 pergamenlapból álló részletét 1844-ben találták meg a Sínai-hegyi Szent Katalin kolostorban, véletlenül: Constanin von Tischendorf német kutató bukkant rá a tüzelésre szánt papírok között. A felbecsülhetetlen értékű dokumentum Lipcsébe került. Később egyre több részlet - összesen 390 pergamenlap - került elő a Codex Sinaiticusból. Ezeket a szentpétervári nemzeti könyvtárban, a londoni British Library-ben, illetve a Szent Katalin kolostorban őrzik.
Az emberiség írásos kulturális örökségéhez tartozó kódexet a négy intézmény virtuálisan összeilleszti, hogy minél többen hozzáférjenek. Most elkészült a Lipcsei Egyetem Könyvtárában őrzött 43 oldal digitalizált változata. "Az ősi kéziratok rendkívül sérülékeny dokumentumok, ezért évszázadokon keresztül alig lehetett hozzájuk férni. Olvasni sem könnyű egy ilyen iratot, a digitalizálással viszont mindez megváltozik; a kutatók és az érdeklődők a világ bármely pontján ezentúl néhány egérkattintással korlátozás nélkül tanulmányozhatják majd a kódexet" - mondta Reinhold Scholl, a lipcsei egyetem ókortörténeti professzora.
A munkát a Microsoft és a német Xplain közös fejlesztésű szkennelési technológiájával végzik. A pergamenlapokat az anyagot kímélő módon digitalizálták és meg is szépítették; még a szamárfüleket és a foltokat is eltüntették. A teljes fennmaradt Codex Sinaiticus 2009-ben kerül fel az internetre, ahol kultúrtörténeti háttéranyagok is segítik majd az olvasókat.
