A sorozatot április 24-én indította útjára az MTA bicentenáriumi ünnepségsorozatának központi honlapja azzal a céllal, hogy átfogó képet adjon az Akadémia elmúlt két évszázadáról és a tudománytörténet fontos mozzanatairól a kora újkortól napjainkig.
Az MTA történetét feldolgozó cikksorozat a 15. századtól egészen napjainkig tekinti át a hazai tudományos élet fejlődését. Az érdeklődők megismerhetik az Akadémia alapításához vezető legfontosabb előzményeket, az MTA első kétszáz évének meghatározó eseményeit.
A sorozat nyitócikkében arra a kérdésre válaszolt Szilágyi Emőke Rita, az MTA-BTK Lendület Humanista Kánonok és Identitások Kutatócsoport vezetője és Móré Tünde, a kutatócsoport posztdoktor kutatója, hogy hogyan alakultak át szűk körű, kötetlenül működő csoportok intézményekké a 15. századtól, és milyen szerepük volt abban, hogy a tudományos művekben a latint sok helyen felváltotta az anyanyelv.
Többek között arról is olvashatnak az érdeklődők, hogy a legkorábbi magyarországi tudós társaság a főpap és kancellár Vitéz János (Zrednai János) körül jött létre. Mint írják, mai tudásunk szerint Vitéz még budai éveiben (1439–1444) kezdett tudós férfiak gyűrűjében baráti összejöveteleket tartani, amelyeken elsősorban irodalmi művek értelmezésével, kéziratok tudós javításával, majd idővel csillagászati kérdések megvitatásával foglalatoskodtak. Vitéz később áttette székhelyét Nagyváradra (1444–1465), majd érseki kinevezése után Esztergomba (1465–1472), ahol a tagok között volt unokaöccse, Janus Pannonius, a költő-filozófus Galeotto Marzio, Johannes Regiomontanus csillagász és az uralkodó, Mátyás.
