Ha a Balaton partján sütkérezve kulturális élményre szomjaznánk, vagy a borús idő teszi lehetetlenné a fürdőzést, jó választás lehet ellátogatni a balatonfüredi Vaszary Galériába, ahol 19. és 20. századi, külföldi és magyar festők remekműveiből látható kiállítás. A téma – stílusosan kapcsolódva a hely szelleméhez: Az éltető víz.

Plesznivy Edit kurátor tárlatvezetése során a víz motívumhoz sokrétűen kapcsolódó festményeken keresztül a 19. századi festészet fejlődését is nyomon követhettük. A klasszicizmus, a romantika, a realizmus, a naturalizmus és az impresszionizmus egyaránt e század „gyermeke” volt, a kiállítás mindegyik irányzatot bemutatja magyar és nemzetközi viszonylatban is. E században hagyták el a művészek a műtermek falait, hogy a természetben, plein air alkossanak. A tubusos festék feltalálása és elterjedése is hozzájárult ahhoz, hogy az irányzat megerősödött, hiszen már nem kellett helyigényes, bonyolult eljárással kikeverni a megfelelő színeket.

A tárlat termenként külön témát jár körül: a vízparti tájakat, a táplálékot, szomjat oltó vizet, a fürdőzést, a víz megjelenítését a mitológiában és a Bibliában, az élményt adó vizet és a vizet, mint hangulati elemet megragadó alkotásokban egyaránt gyönyörködhetünk.

Gustave Courbet: Sziklás táj

A kiállítás több ritkasággal is szolgál. Az egyik, hogy a barbizoni iskola francia mesterei, Daubigny és Dupré valamint magyar társuk, Paál László végre együtt szerepelnek egy tárlaton. Sőt, holland és skót mester műveit is beilleszthetjük ebbe a sorba, hiszen a barbizoni iskolával egy időben nem csupán Franciaországban, hanem Európa más részein is kivonultak a festők a természetbe, szakítva a műtermi beállítások egyeduralmával.

Henry Lerolle: Fürdő nők

A tájképek sorát végignézve messziről kitűnik néhány festmény színhasználatban és ecsetkezelésben. Közelebb lépve a művekhez és leolvasva alkotójuk nevét nem is lepődünk meg: Munkácsy és a francia Courbet munkája a többi kiváló mester közül is kiemelkedik. Mednyánszky László három tájképével is szerepel. A kurátori válogatás érdeme, hogy a teljesen különböző témájú és hangulatú művek egymás mellé helyezésével a mester rendkívüli tehetsége kap hangsúlyt.

Báró Mednyánszky László: Dunajeci táj

A történeti festmények és az akadémikus festészet egyik legkiemelkedőbb magyar mesterének, Benczúr Gyulának frissen restaurált műve a tárlat egyik legnagyobb meglepetése. Benczúr a müncheni akadémia tanáraként a starnbergi tó mellett építtetett villát, itt készítette nagyméretű impresszionista alkotását a tóról, amely idáig a kecskeméti Bozsó-gyűjteményben rejtőzött, a nagyközönség számára szinte teljesen ismeretlenül.

Szinyei Merse Pál, akinek hatására Benczúr is a plein air irányába fordult, szintén a starnbergi tónál készített képével szerepel a kiállításon.

Szinyei Merse Pál:
Fürdőházikó fiúval a Starnbergi-tavon

A táplálékot adó, szomjat oltó víz témában meglepetésként Lotz Károly nevével találkozhatunk. Az Operaház, a Mintarajziskola freskófestője kevés művén használ népi motívumot, a ritka kivételben – Hajóvontatók – e tárlaton gyönyörködhetünk.

Lotz Károly: Hajóvontatók

A 19.-20. század legismertebb magyar művésziskoláinak alkotóitól szintén szerepelnek vízhez köthető alkotások. A szolnoki művésztelepet Deák-Ébner Lajos, Bihari Sándor, illetve az osztrák August von Pettenkofen festményei képviselik, míg a nagybányai iskolát Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Hollósy Simon és Glatz Oszkár remekművei.

Glatz Oszkár: Birkózó fiúk

Vaszary Kolos volt esztergomi érsek villájában természetesen kiemelt helyet foglal el unokaöccse, Vaszary János művészete. Az érsek támogatta művész rokonát, többek között a balatonfüredi Kerektemplom egyik freskójának megfestésével is megbízta. A kiállítás egy egész termet szentel Vaszary művészetének, kései tengerparti képeinek sorozatában gyönyörködhetünk a tárlat utolsó termében.

Csontváry legendás festményének ihletője, a taorminai görög színház Vaszary Jánosra is nagy hatással volt, ő is megfestette a csodálatos szicíliai tájat az ókori színházzal. A kiállítás különlegessége, hogy a festő utolsó, a tengerparti sorozatába illeszkedő, félkész művét is bemutatja.

Vaszary János: Strand

Izgalmas összevetésre nyújt alkalmat, hogy Vaszary János több korszakában is festett fürdőzőket, így a művészetében történő fejlődés, változás a szecessziótól az impresszionizmuson át az expresszívebb megfogalmazásig könnyen nyomon követhető.

A hely szelleméhez méltóan a galéria ablakából is látszódó Balatont többek között Vaszary János és Csók István gyönyörű tájképei is megidézik.

A november 17-ig látható tárlat igazi lelki, szellemi felüdülés.

Budai Kriszta


A fotók forrása a Magyar Nemzeti Galéria honlapja.