Nicolás Muller – vagy ahogy Magyarországon a legtöbben ismerik: Müller Miklós – a második világháború kirobbanása előtt szülőhazájában, Magyarországon élt. 13 éves korában születésnapjára kapott egy fényképezőgépet. Feljegyzései szerint ettől kezdve megszállottan fényképezett, meghódítani és rögzíteni akarván a körülötte lévő emberi világot. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumában köteleződött el a szociofotográfia mellett. Jó barátságot ápolt Ortutay Gyulával, Radnóti Miklóssal és Gyarmati Fannival is. A kiállításon megtekinthető az a három kötet is, amiket Radnóti neki dedikált. Muller a köteteket később az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtárnak adományozta.
Muller 1938-ban – a fasizmus előretörése és a készülő zsidótörvények miatt – már ismert fotósként emigrációba kényszerült, hogy mentse az életét. Fényképezőgépével tanúja volt az európai múlt egyik legmegrázóbb időszakának. Munkásságának lényegét Anderle Ádám történész a következőképp foglalja össze: „Művészete a modern, ipari társadalom előtti – nevezzük tradicionálisnak – Spanyolországhoz kötődik. És mert világképe liberális és baloldali értékekből ötvöződött, természetesen a »másik«, az árnyékban élő Spanyolország felé fordította kameráját, azokra, akiket nem ért el, akikre nem sütött a hivatalos érdeklődés vagy szimpátia fénye.”
A Vizuális utazás Szegedtől Spanyolországig című tárlat megnyitóját május 21-én tartják, a rendezvényen Gonda Géza fotográfus és Ana Muller, Nicolás Muller lánya is részt vesz.
Május 28. és augusztus 19. között a Mai Manó Házban is látogatható lesz egy Mullerhez kapcsolódó tárlat: a Látogatóban Picassónál című kiállítás a magyar származású fotóművész, Juan Gyenes, a spanyol királyi család egykori hivatalos fotósa és Pablo Picasso ötvenes-hatvanas évekbeli barátságát mutatja be.
További információ itt található.
