Az ötnapos programon tíz új kortárs drámából készült előadás várta a közönséget. Ezek között két debreceni produkció is helyet kapott: Galambos Péter?Kovács-Cohner Róbert már sikerrel játszott drámája, a Na'Conxypanban hull a hó, valamint Tóth-Máthé Miklós A rögöcsei csoda című darabjának ősbemutatója. A nézők emellett láthatták még Spiró György Príma környék, Erdős Virág Pimpáré és Vakvarjúcska, Pintér Béla A 42. hét, Tasnádi István Világjobbítók, Szabó Borbála A teljes tizedik évad, valamint Kovács Dániel és Vinnai András Virágos Magyarország című drámáit. A fesztivál egyik érdekes színfoltja volt a Vojtina Bábszínház Alíz, a lány, aki követte a fehér nyuszit című produkciója.
Posztmodern és szakralitáscímmel zajlott a fesztivál első szakmai programja, amelynek három meghívottja Végh Attila József Attila-díjas költő és filozófus, Verebes Ernő zeneszerző, költő, drámaíró, valamint Pálfi Ágnes költő, esszéíró voltak. ?A témaválasztásban fontos szerepet játszott, hogy Végh Attila és Verebes Ernő a DESZKA Fesztiválon műveikkel felolvasó színházi formában is bemutatkoztak. Mindkét darab (Amnézia, illetve Gerendák) értelmezhető olyan posztmodern költői szövegként, amely az emberi egzisztencia végső kérdéseit boncolgatja, és ily módon érintkezik a szakralitás mibenlétének témakörével? ? fejtette ki Szász Zsolt, a beszélgetés moderátora, a Csokonai Színház irodalmi munkatársa.
A beszélgetésben szóba került a posztmodern és a romantika újraértelmezése, az ?örök? posztmodern esztétikája, a posztdramatikus létállapotnak és az életszentség kultuszának egymáshoz való ambivalens viszonya.
A Weöres-centenárium alkalmából március 2-án két részből álló ?mini-konferenciát? szervezett a Csokonai Színház, mely a költő drámaírói életművét, illetve műveinek színpadi utóéletét járta körül.
Mezey Katalin, a több műfajban is alkotó író, irodalomszervező, Várkonyi Nándor életművének gondozója arról a mester?tanítvány viszonyról beszélt, mely a fiatal Weörest drámaírói pályáján elindította. Az idézetekkel gazdagon illusztrált előadás révén betekintést nyerhettünk az ?ősdrámának? szánt Theomachia (1938) keletkezéstörténetébe is.
Pálfi Ágnes költő és esszéíró a mitikus és a metaforikus költői világlátás kettősségében, illetve a kétfajta gondolkodásmód egyidejű érvényesítésében jelölte meg Weöres lírai és drámaírói életművének jelentőségét. Utalt arra is, hogy e páratlan teljesítményt az irodalomtörténetnek máig nem sikerült méltó módon ?kanonizálnia?.
Béres Ilona Kossuth-díjas színművésznő, a Balázs Zoltán által 2004-ben színre vitt Theomachia főszereplője arról a felkavaró művészi tapasztalatáról számolt be, melyet Kronos, a férfi-istenség alakítójaként élt át. Elmondta Weöres öregségről szóló versét, a Toccatát, majd az esendő ember alakját hozta közel egy személyes emlékének és a költő egy helyzetdalának összeszikráztatásával.
Szabó-Székely Ármin dramaturg a fiatal nemzedék képviselőjeként adott átfogó képet a Weöres-drámák színpadi utóéletéről. Behatóan elemezte Zsámbéki Gábor 2001-es, a Katona József Színházban rendezett Octopus-át. Előadásának homlokterében a színház és a politika konfliktusokkal terhelt viszonya állt, és ennek révén a politikus Weöres portréját is sikerült felvillantania.
A mini-konferencia második részében Szász Zsolt moderátor Radnóti Zsuzsa érdemes művész dramaturgot kérdezte a Weöres-recepció alakulástörténetéről, illetve azokról a dramaturgiai és rendezői koncepciókról, melyekkel a magyar színházművészek 1971-től napjainkig próbáltak kulcsot találni Weöres drámaírói gondolkodásmódjához.
Végül Kozma András dramaturg beszélt a Csokonai Színház idei Weöres-bemutatójáról, a Gemza Péter által rendezett Holdbéli csónakosról. A videó-illusztrációval kísért demonstráció a rendezői koncepció kulcsmotívumát, a színpadi táncnyelv és Weöres költői nyelve közötti kapcsolatot tette érzékletessé a közönség számára.
A fenti két kiemelt szakmai programon kívül a Csokonai Színház szervezésében az alábbi rendezvényekre került sor: Borbély Szilárd drámáiról a szerzővel Radnóti Zsuzsa beszélgetett. A magyar drámák külföldi életéről címmel meghirdetett programot ? melynek felkért hozzászólói Király Nina, Pászt Patrícia, Radnóti Zsuzsa és Scarlat Anna voltak ? Kozma András vezette. A Griff, a Dámvad és a Varjú című hármas portréfilm a 20. század jelentős erdélyi személyiségeit, gróf Bánffy Miklós, Kós Károly és báró Kemény János életét, munkásságát mutatta be. A vetítés után a felkért hozzászólók ? Oláh Kata rendező, Ács Piroska, Imre László, Márkus Béla, Szebeni Zsuzsa ? részvételével folytatott eszmecsere moderátora Rideg Zsófia volt.
A Vojtina Bábszínház két kapcsolódó programnak adott helyet: a Tradíció és modernitás a mai magyar bábművészetben című beszélgetést Láposi Terka vezette, résztvevői Bartal Kiss Rita, Kuthy Ágnes, Grosschmid Erik, Gimesi Dóra, Fige Attila és Miareczky Edit voltak; Tömöry Márta Mikor a bábok még istenek voltak című, tavaly megjelent könyvét Szász Zsolt Blattner-díjas bábművész mutatta be.
(Forrás/fotó: Kultúra.hu)
