Több olyan kiállítás is fut a városban, amelyek hűsítően hatnak a nyári melegben. Nem akarnak súlyos állításokat tenni, nincs mögöttük óriási koncepció. Csupán annyi a szándékuk, hogy olyan műalkotásokat vonultassanak fel, amelyekben ott van a nyár hangulata és egy pici könnyedség, lazaság. Inkább pihentetnek, mint elgondolkodtatnak, és a kortárs képzőművészet oldottabb, fesztelenebb oldalát helyezik előtérbe. Ilyen a Horizont Galéria YOUTH 2 kiállítása is, amelyen Bencs Dániel, Dávid Zita, Góth Martin, Lovász Luca, Koleszár Stella, Németh László és Üveges Mónika egy-egy műve látható.

Jó benne lenni ebben a térben, a munkák teli vannak játékossággal, humorral, olykor törekszenek a dekorativitásra is.

Ha a műveket primer módon szemléljük, akkor a nyáresték könnyedsége, a természethez való közeledés, a vízhez való megváltozott viszonyunk, valamint a szabadidős és nyaralós programok, a játék idéződnek meg a vásznakon. Bár a képeknek elsőre a könnyedebb olvasata tűnik szembe, mégsem csak az élet, a nyár szebbik oldalát mutatják fel. Szólnak a semmittevés okozta ürességérzetről, a korlátok feloldódásával járó anarchiáról, a nyári pihenés lehetséges veszélyeiről is.

Fotó: Bíró Dávid

Viszonylag sok munka van a térben, az anyag is egészen heterogén, azonban a kiállított művek izgalmas dialógusokat folytatnak egymással.

A játék, játékosság például az egyik olyan fogalom, amely bizonyos alkotásokat összekapcsol.

Góth Martin két festménye úgy hat, mint a kilencvenes években népszerű videójátékok pályái. A téglákból, négyzetekből komponált háttér előtt primér módon is olvasható jelek láthatók, amelyek olykor az alkotó személyes történetének elemei, máskor vizuális gegek, fiktív karakterek, emblémák és szimbólumok. A képpár egymáshoz való viszonya is érdekes. Míg a Good things are bad things egy felfelé épülő piramist mutat fel élénk, pozitív képzettársításokat előhívó színvilággal, addig a Bad things are good things lefelé haladó üreget láttat. Formailag, valamint színeiben is a pokol, a halál, a destrukció, a pusztulás képeit hívja elő a nézőben. 

Bencs Dániel Ornamental islands I. festménye is olvasható a játékosság fogalma mentén. Az alkotó fiktív térképet komponál, amelyen az egyes szigeteket a különféle mintás felületek jelölik. A képnek erős vibrálást ad a geometrikus felületek és az organikus anyagok (cérnaszálak) párbeszéde. A minták, formák, felületek tobzódása erősíti a kép dekoratív jellegét, ugyanakkor a rendetlenség, kaotikusság érzetét is behozza. Ha a mintás felületekre szigetekként, a műre pedig térképként tekintünk, akkor a kép az utazás, a nyaralás, a pihenés képeit is felidézi, miközben a szándékolt dekomponáltság zavart is okoz a nézőben.

Fotó: Bíró Dávid
Bencs Dániel másik festménye, a Locsolás szintén a nyarat és az ebben az időszakban domináló kerti munkát idézi.

A kertet locsolni kell, hogy növekedjen a benne elvetett mag vagy hogy szép legyen a gyep. Bencs kompozícióján azonban a fűszálakat jelképező cérnaszálak kusza csomókba rendezőnek. A cső is úgy csavarodik, mint egy kígyó, így a kép a paradicsomi létállapotot is megidézi, egyszersmind összemossa az Éden és a hátsó kert képét. Ha kertkapcsolatos az otthonunk, van kerti csapunk és némi gyepünk, akkor az ma már maga a Paradicsom. Nem tudjuk nem észrevenni az e kompozícióban rejlő iróniát, ugyanakkor a kígyó képében megjelenő fenyegetettség negatív olvasatot is ad a műnek.

A fű-rét-gyep téma jön elő Dávid Zita Másolat festményén is, amely ugyan felvillantja a természet szépségét, ám leginkább az emberi gyarlóságot tematizálja.
Fotó: Bíró Dávid

A buja, kikericcsel tarkított füves területbe egy megregulázott gyepszőnyeg tolakodik be. A szabályos alakzatba rendezett terület szimbolizálja azt, hogy az ember eltávolodott ősi, természetes állapotától, a természettel való szerves viszonya pedig felbomlott azáltal, hogy az életét különféle struktúrákba rendezte. Azzal, hogy skatulyákba tesszük életünk minden mozzanatát és szigorú rendbe zártuk a környezetünket, el is távolodunk a természettől. A nyárhoz társítjuk a fűnyírást is, és a mai társadalmi normák szerint szégyellnivalónak számít a háborítatlan kert.

Látszólag Lovász Luca Száraz levegő forró szél üresség és hervadt virágok (a fájdalom a talpunk alatt repedő jég) is a nyárörömöket veszi sorra a tengerparton pihenéstől kezdve a jeges ital szürcsölgetéséig. A képet jobban szemügyre véve azonban láthatjuk, hogy mégsem teljes az idill. A kompozíció főhőse unott arccal nyalogatja a citromot, körülötte a hervadó, fonnyadó virágok és a kígyó vanitas szimbólumként jelennek meg. A figura teste pedig egyáltalán nem visszafejthető, beleolvad a tájba.

Fotó: Bíró Dávid
A destrukcióról szól Németh Laca két vászna is, ám míg az előbbinél a test a nyárban való feloldódásáról, a semmittevés kényszeréről, az unalomról tudósított, addig Némethnél a kompozíció, a látvány elemeire hullásáról van szó.

A világ pusztulásának, egyfajta anarchikus létállapotnak vagyunk szemtanúi. A képen jelenlevő maszkulin elemek, a motor, a sisak, a slayer felirat az agressziót, a durvaságot emeli be a kép olvasatába. Látszólag ez a képpár is egy jó hangulatú nyári időtöltést fest, azonban a látvány szilánkokká törése mégis beemeli a fenyegetettség, a veszélyérzet képeit. 

Fotó: Bíró Dávid
A víz hullámzása, a lágy líraiság kapcsolja össze Koleszár Stella és Üveges Mónika szobrait.

A Fejnehéz transzparens szobor, amelyben a buborékok és az amorf alakzat úgy hat, mint egy víz alá szorult lény, aki épp kitörni szeretne a közegből, ami magába zárja. Ez a vízi lény épp olyan rémisztőnek hat, mint Üveges görög mitológiából származó Hydrái, amelyek a vízi élőlények félelmetességét, veszélyességét hívják elő a befogadóban. 

A kiállítás munkái megengednek egy pozitív olvasatot, sorra veszik a nyárhoz kapcsolódó tevékenységeket, örömöket. Azonban vészcsengőként is hat, amely figyelmeztet arra, hogy bár meleg van, lehet pihenni és nyaralni, azért az ördög most sem alszik.

A YOUTH 2 kiállítás a Horizont Galériában július 27-ig látogatható.

Nyitókép forrása: Horizont Galéria