Lépjetek be, itt istenek vannak

A kiállítás a klasszikus antik hagyományt mutatja be, főként a görög, a római és az etruszk kultúrára koncentrálva, ugyanakkor érintve a környező hagyományokat is. A tárlat helyszíne három nagy, és részben különálló tér. Ez megnehezíthette volna a kurátorok munkáját, azonban nekik sikerült előnyt kovácsolniuk ebből a helyzetből. A három teremben három különböző szempont szerint mutatják be a Földközi-tenger vidékének kultúráit, az egész Mediterráneum ókori világát.

A Hellasz-Itália-Róma címet viselő, központi teremben a klasszikus ókor három legfontosabb művészeti hagyománya elevenedik meg. Ez a rész a kiállítás művészettörténeti része, ahol a tablók feliratai a térségben zajló történelmi eseményekről és a művészeti szempontokról is tájékoztatnak.

A terem első részében kiállított vázák és szobrok jól példázzák a klasszikus görög művészet nagy korszakait, míg a második részben a római hódítás előtti Itália világa elevenedik meg. Az itt kiállított tárgyak érzékeltetik, hogy a római hódítás előtti Itália művészete egyáltalán nem volt egységes. Több különböző, egymással párbeszédet folytató hagyomány virágzott: délen a görögök és a szárazföld belsejében élő italikus népek, míg északon az etruszkok, a görögök és a főníciaiak kultúrája hatott egymásra. A terem harmadik részébe kerültek a Római Birodalom művészeti alkotásai, amelyekből szintén a kor sokszólamúsága olvasható ki, és az, hogy a kor művészetének kiindulópontjai a görög alkotások voltak.

A második terem, a Kultúrák uniója: az ókori Mediterráneum a kiállítás kultúrtörténeti része, ahol a kapcsolódási pontokon, a más kultúrákat készséggel befogadó nyitottság bemutatásán van a hangsúly. Az első vitrinsorban nagyon izgalmasak a különféle kultúrkörök istenábrázolásai, másutt a monoteista pogány, zsidó, keresztény kultúrák és a többistenhívő hagyományok békés egymásmellettiségét példázzák a kiállított tárgyak.

Ebben a térben a görög, az etruszk és a római hagyományok mellett ? mint kiállítás a kiállításban ? felvillannak a ciprusi, a főníciai, a zsidó és az ibér kultúrák is földrajzi, történeti és tematikus szempontok szerint. Ezenfelül olyan különlegességeket is találunk itt, mint az a kései császárkori portré, amelyen jól kivehetők a 2. századtól jellemző, kifejező arcábrázolás sajátosságai, vagy a rionerói magyar ásatás során előkerült görög és italikus tárgyak sora. A tér közepén a görög figurális vázafestészet és a római portréművészet történetét bemutató tárgyakat láthatunk.

Ez a terem is rengeteg érdekességet tartogat a látogató számára, de oly sok az itt kiállított tárgy, hogy egy idő után telítődhetünk a rengeteg tárgy láttán. Ilyenkor érdemes lehet kicsit böngészni azt a térképet, amelyen e világ egyes időrétegei látszanak: a főniciai, a görög, az etruszk, a Nagy Sándor-i és a római idők vetülnek egymásra ezen az atlaszon.

A kiállítás harmadik terme a legsikerültebb, a legjobban befogadható. A hérakleitoszi idézetet viselő, Lépjetek be, itt istenek vannak szekció Erósz, Dionüszosz és Thanatosz részlegére oszlik. A teremben körbesétálva e három görög isten jellemző vonásai jelennek meg: Erósz a férfi és női szféra egymásba fonódásának alakjaként és a versenyjátékok révén jelenik meg, a szerelem és a küzdelem az ő területe. Dionüszosz az önmagunkból való kilépés istene, ezért alakja jellemzően a színházhoz (a tánchoz és a zenéhez), valamint a lakomához (a borhoz és a mámorhoz) kapcsolódik. Thatanosz pedig a halál istene, ezért olyan ábrázolásokban találkozunk vele, amelyeken az ókori emberek elhunyt szeretteiket örökítették meg: főként sírköveket és ókori halotti portrékat láthatunk itt.

A térben középen is szerepel egy vitrinsor, amely a müthosz fogalmát járja körül. A mítoszok az ókori kultúrákban jóval többek voltak mesés történeteknél: az emberi élet kereteit jelentették. Az ókori kultúrák jellemzően mítoszokban fogalmazták meg, hogyan gondolkodnak a világról, az emberekről és az istenekről.

Egészen nagyléptékű ez a kiállítás, több mint nyolcszáz műtárgy szerepel a terekben, amelyek nemcsak a múzeum saját gyűjteményéből kerültek elő, hiszen vannak itt kölcsönzött darabok is a Nemzeti Múzeumból, a Hopp Ferenc Múzeumból, Berlinből vagy a bécsi Kunsthistorisches Museumból. Az olasz Rosano nevű városból érkezett tárgyakat pedig korábban még soha sehol nem állították ki. Ezek a művek csak ideiglenesen maradnak itt, ezért tulajdonképpen ez a mostani állandó kiállítás kicsit időszaki is, amit így időről-időre biztosan meg is fognak újítani, fel is fognak frissíteni.

És ami még igazán nagyszerű: a kiállításnak nincs egy meghatározott ki- és bejárata, a látogatónak megvan a lehetősége arra, hogy kialakítsa a saját útvonalát. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy melyik tárgynál, tárgycsoportnál szeretne leragadni, hogy akar-e szabadon kószálni a terekben és megállni egy számára érdekesebb résznél, vagy hogy minden egyes tárgyat alaposan végig szeretne-e tanulmányozni. Ha ez utóbbi mellett dönt, akkor akár egy egész napot is eltölthet itt.