A Mai Manó Ház január 16-án megnyílott Féner Tamás kiállításán két teremben, két tematikában láthatóak a nemzetközileg is elismert szaktekintély fotográfiái. Az első, folyosószerű térben mechanikus rendben, kis nagyításokkal találkozhatunk, amelyek sorozatokká szerveződnek. Hol háborús utcarészletekbe, hol híres képzőművészek portréjába botlunk. A kiállítás második szekvenciája absztrakt festmények impresszióját idézik. 12 fekete-fehér kép, szokatlan, elfordított állapotban ad fotografikus látleletet a vidék formáiról, amelyeket a fotográfus geometrikus kompozíciókban rögzít. Jerger Krisztina művészettörténész így méltatja az új fotográfiákat: ?Az utóbbi időben azonban egyre feszesebben fogalmaz. Tőmondatokban. Ez a kiállítás alapköve, nagyon jó példája ennek a folyamatnak. A feszesség, mint írtam, fontos jellemzője ezeknek az új tájképeknek. Zárt geometria, határozott konstruktív ritmus, szűkszavúság, mégis gazdag, érzelemmel átfűtött tartalom. Ezek az új munkák?.
A kiállítás megnyitóján Komoróczy Géza író, történész kamarakiállításként aposztrofálta a válogatást, és elmondta, hogy Féner Tamás képei ma páratlan értékű lenyomatai a zsidó történelemnek. Kiemelte, hogy portréi és régi felvételei azért is fontosak, mert ?akiket megmutatnak, azok többségében már nem élnek?. A fotográfus új, geometrikus kompozícióit méltatva elmondta: a tetejére állított négyzet táj- és természetfotókból áll, amelyek ?olyanok, mint a nagy magyar üresség?. Hozzátette: a képekből árad a fotográfus nyugodt szemlélődése.
?Korábbi város - és talán táj sorozataimban a horizont-enyészpont viszonya (Euklides V. posztulátum) különösen, ha a horizont még meg is dől egész, akár az átlóig volt a probléma. Most ezt az egész történetet visszafordítottam? - mesélte az új fotográfiákról Féner Tamás. ?A horizont vízszintes, legtöbbször felezi, vagy majdnem felezi a képmezőt, párhuzamosok a végtelen fele igyekezve hangsúlyosak és a képhatár kezd forogni, akár 45 fokot is. Nahát, ennek azután mindenféle következményei vannak. Istenem, ha ezt megmutathatnám Csömöri tanár úrnak, aki a Madáchban meg akart buktatni ábrázolóból?és milyen igaza volt! mert nincs térlátásom, mondta?.
Féner Tamás 1957-ben a Madách Gimnáziumban érettségizett, aztán a MÚOSZ Újságíró Iskolát végezte. Huszonöt évig a Fotóművészet című szakmai folyóirat szerkesztője, 1957-86 között a Film Színház Muzsika riportere, képszerkesztője, majd művészeti szerkesztője. Utána 1986-1990 között a Képes 7 főszerkesztő helyettese. Majd 1991-1993: Népszava képszerkesztője; 1993-1994: Griff, Vasárnap képszerkesztője; 1994-1997: szabadfoglalkozású; 1997-től 2003-ig a Népszabadság Magazin képszerkesztője, majd nyugdíjasként az MTI szakmai tanácsadója. 1966-tól a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja, 1978-1986 között a szervezet főtitkára. 1976-ban a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának egyik alapítója. 1966-ban a Studio Nadar tagja; a MÚOSZ fotóriporter szakosztály vezetőségi tagja volt; 1979-től a Művészeti Alap, majd jogutódja, a MAOE tagja.
