Első volt, de gyorsan lekörözték – száz éve született Bill Haley, a rock and roll úttörője
„Nem tettem sok mindent életemben, csak életet adtam a rock and rollnak. Szeretném, ha emiatt emlékeznének rám” – mondta az idősödő Bill Haley. A kereken száz éve, 1925. július 6-án született énekes a rock and roll úttörője és egyik mellőzött hőse volt: az ő Rock Around the Clock című dalától számítják a rockkorszak kezdetét. A számot azonban többen ismerik, mint előadóját, csillagának fénye gyorsan elhalványult Elvis, Little Richard és Jerry Lee Lewis megjelenése után.
William John Clifton Haley 1925. július 6-án született a michigani Highland Parkban. Kiskorában orvosi műhiba miatt egyik szemére megvakult, bátortalanságának leküzdésében a zene volt segítségére, kacsafarok-frizuráját azért találta ki, hogy elterelje a figyelmet fogyatékosságáról. Tizennégy évesen állt zenésznek, érzelmes countryt énekelt, sőt időnként még jódlizott is. Dolgozott rádiósként, próbálkozott szólóénekesként és együttesekkel, de voltak nála jobbak is. Stílust váltott hát, s 1951-ben a Rocket 88 című dal feldolgozásában már sikeresen ötvözte a country és a rhythm and blues elemeit – ez volt az egyik első „igazi” rock and roll lemez. Haley felkeltette egy vállalkozó szellemű kiadó figyelmét, így rögzíthette a hasonló stílusú Rock the Joint, majd a Crazy Man, Crazy című dalokat.
Pályafutásának nagy pillanata 1954. augusztus 12-én következett el, amikor Comets névre keresztelt kísérőivel felvették a mindössze kétperces Rock Around the Clock című dalt (amelyet egy hazai nemzedék a félrefordítás miatt a fura Rock az óra körül címen ismert meg a helyes Rock éjjel-nappal helyett).
Haley nem vesztette el lelkesedését, s 1954 végén sikerült az áttörés: a Shake, Rattle and Roll már milliós példányszámban kelt el.
Aztán 1955-ben bemutatták a Blackboard Jungle című filmet, amelynek nyitódalaként a Rock Around the Clock csendült fel. A fiatalok tomboltak a moziban, így a kislemezt másodszor is piacra dobták. Ezúttal azonnal a lista élére került, és nyolc hétig ott is maradt, 25 millió példányban kelt el, előadója pedig tinibálvány lett. Az idősebb nemzedék „erkölcsi pánikban”, borzadállyal figyelte a lázadó fiatalokat, akik a „szexuálisan túlfűtött, alsóbbrendű, fekete” zene bűvöletében fittyet hánytak a hagyományos értékekre és normákra.
A clevelandi hatóságok egy 1931-es rendeletre hivatkozva megtiltották a 18 éven aluliaknak a táncot nyilvános helyeken, ha nem volt nagykorú a kíséretükben, egy kaliforniai város 1956-ban tokkal-vonóval betiltotta a rock and rollt.
Haley nem volt igazi sztáralkat, inkább egy kedélyes nagybácsira emlékeztetett: megjelenése öreguras volt, pocakosodott, ritkuló haját elöl kacsafarokformára fésülte, ráadásul még nős is volt. Neki jutott az úttörők hálátlan szerepe:
Volt még egy-két slágere, mint a See You Later, Alligator vagy a Razzle Dazzle, de a közönség elfordult tőle, ráadásul menedzsere csúnyán becsapta, a hatvanas években adótartozásai miatt egy ideig haza sem térhetett Amerikába.
Együttesével a nosztalgiát kihasználva folyamatosan turnézott, de ezzel fel kellett hagynia, amikor operálhatatlan agydaganatot fedeztek fel nála. Visszavonultan élt 1981. február 9-én bekövetkezett haláláig, amelynek okául szívrohamot jelöltek meg, de közrejátszhatott benne Haley – általa sem tagadott – vonzódása az alkohol iránt. 1987-ben az elsők között került be a rock dicsőségcsarnokába, csillaga van a hollywoodi Hírességek sétányán, halálának 25. évfordulóján aszteroidát neveztek el róla, Münchenben múzeuma van, lemezeit újra és újra kiadják.
Bill Haley-ről, a Rock Around the Clockról és a rock and roll hőskoráról Jávorszky Béla Szilárd cikkeiben, itt és itt olvashatunk bővebben.
