Gore Vidal előszeretettel döntögette a bálványokat

A New York állambeli West Pointban látta meg a napvilágot, ahol apja a helyi katonai akadémián repüléstant oktatott. Gyermekéveit anyai nagyapja, Thomas P. Gore egykori oklahomai szenátor birtokán töltötte. Mivel nagyapja vak volt, Vidal olvasott fel neki és intézte dolgait, s gyakran elkísérte hivatalos útjaira is, így már nagyon fiatalon megismerte, mi zajlik a politikai színfalak mögött.

Középiskoláit a St. Albans Schoolban végezte, majd az elit New Hampshire-i Phillips Exeter Akadémia növendéke lett. 1943-ban diplomázott, s rögtön ezután behívták, a II. világháború idején egy csapatszállító hajón teljesített katonai szolgálatot Alaszka partjainál. A háború után sokfelé utazgatott, élt Antiguán és Guatemalában is.

Második regénye, az 1948-as A város és az oszlop (The City and the Pillar) igen nagy botrányt kavart, mivel az ekkori ízléshez képest túlságosan őszintén tárgyalta a férfi homoszexualitást. 

Vidal az ötvenes években Edgar Box álnéven több misztikus krimit is megjelentetett, amelyekben megteremtette Peter Sergeant detektív alakját. Mivel ekkoriban keletkezett regényeit hűvösen fogadta a közönség, egy ideig színdarabokat, tévés és filmforgatókönyveket írt. Egyik legsikerültebb darabja, a Látogatás egy kis bolygón (Visit to a Small Planet) színpadon, tévében és a mozivásznon is nagy sikert aratott.

1956-ban a Metro-Goldwyn-Mayernél kezdett dolgozni, 1959-ben besegített a Ben Hur forgatókönyvének írásába is. A hatvanas években visszatért a regényíráshoz, e korszakát három sikeres műve fémjelzi: az 1964-es Julianus a kereszténységet megtagadó IV. századi római császárról festett rokonszenvező portrét, az 1967-es Washington D.C. ironikusan elemzi a főváros politikai erkölcseit, az 1968-as Myra Breckinridge című komikus regény a transzszexualitás és az amerikai álszentség karikatúrája.

A hetvenes évektől kezdve esszéírói és regényírói karrierje is meredeken emelkedett. Csípős iróniájú, olykor meghökkentően szabadszájú, szellemes esszéiben elsősorban az amerikai politika, a társadalom, a művészeti élet kérdéseire fókuszált, nem kímélt senkit, tudatosan döntögette a bálványokat, legyen az bármilyen hatalmasság, akár az amerikai elnökök bármelyike, vagy akár a New York Times bestsellerlistájának vezetője.

Egyik, magyarul is megjelent esszékötete, az Írók, gengszterek, professzorok már címében is jelzi, hogy szerzője szerint nincs nagy különbség az egyes tevékenységek képviselői között.

Regényeinek két jellegzetes vonulata figyelhető meg a hetvenes évek elejétől. Az egyikben visszatért az amerikai történelem meglehetősen sajátos, egyéni hangú ábrázolásához, ilyen például a Burr ezredes utolsó kalandja, az Amerikai komédia 1876, vagy a Lincoln, amelyben az egykori elnököt valóságos zsarnokként ábrázolta. A másik vonulat darabjai, köztük a Teremtés, az Élő adás a Golgotáról vagy A Smithson pincéi, mulatságos, szatirikus sci-fi jellegű darabok, amelyek nem kímélik a keresztény képmutatást és a filozófiai gondolkodás vadhajtásait sem.

Vidal a filmiparhoz is több szálon kötődött. Írt sikeres forgatókönyveket, amelyek közül a kissé pornósra sikeredett Caliguláról letiltotta a nevét, de több filmben színészként is feltűnt, így Fellini Rómájában saját magát alakította, de játszott a Tim Robbins rendezte Bob Robertsben és a disztópikus sci-fi Gattacában is.

Demokrata párti jelöltként 1960-ban és 1982-ben is indult a választásokon, ám mindkét alkalommal elbukott. Gyakran fogalmazott meg sommás, vitriolos ítéleteket az amerikai elnökökről és az amerikai társadalomról. Barack Obamát a hosszú ideje legintelligensebb, de tapasztalatlan amerikai elnöknek tartotta. A republikánusokat súlyos szavakkal bírálta, szerinte államcsínnyel ért fel, amikor az általa az ország legostobább emberének nevezett George W. Bush került az elnöki székbe.

Magánéletéről az író nem szívesen nyilatkozott, s bár nyíltan felvállalta homoszexualitását, a melegaktivista megjelöléstől berzenkedett. 2003-ban elhunyt élettársának, Howard Austennak, akivel szinte az egész világot beutazta, egy washingtoni temetőben emeltetett sírboltot.

Elismerésekkel hosszú pályáján soha nem kényeztették, viszont 1993-ban megkapta a rangos National Book Awardot a United States című esszékötetéért, 2009-ben pedig az amerikai irodalomhoz való kiemelkedő hozzájárulásáért National Book Awards életműdíjjal tüntették ki.

Gore Vidal 2012. július 31-én hunyt el Hollywood Hills-i otthonában, halálát tüdőgyulladás során fellépett komplikációk okozták. Akaratának megfelelően élettársa mellé temették a washingtoni Rock Creek Temetőben.

2017-ben a Netflix életrajzi filmet forgatott róla, de a főszerepet alakító Kevin Spacey zaklatási botránya után a filmet nem mutatták be.