Alban Berg bebizonyította, hogy az atonális operát is szeretheti a közönség

Zene

Alban Berg osztrák zeneszerző, az első közönségsikert arató atonális opera, a Wozzeck komponistája száznegyven éve, 1885. február 9-én született. Berg nevét egy alapítvány és egy üstökös őrzi, mellszobra 2006 óta a karintiai Schieflingben látható, emlékművét 2016-ban avatták fel a bécsi operaház mellett.

Alban Berg (1885-1935), austrian composer. 1909. Photograph by d'Ora. (Photo by Austrian Archives / IMAGNO / APA-PictureDesk via AFP)
Alban Berg osztrák zeneszerző 1909-ben. Fotó: Austrian Archives / IMAGNO / APA-PictureDesk via AFP

Tehetős, de hamar elszegényedett bécsi kereskedőcsalád sarja volt, fiatalon nagy lelkesedéssel írt verseket. Autodidaktaként, köztisztviselői állása mellett kezdett tizenévesen dalokat komponálni, ekkori művein a romantika és Mahler hatása érződik. 1904-től hat éven át az „atonális zene atyjaként” emlegetett Arnold Schönberg magántanítványa volt, akinél ellenpontot, zeneelméletet és zeneszerzést tanult, Schönberget korán elvesztett apja helyett apjaként tisztelte. Az ő révén kötött barátságot Anton Webernnel, a második bécsi iskola másik jelentős képviselőjével, közeli kapcsolatot ápolt a kor expresszív képzőművészeivel, köztük Oskar Kokoschkával.

1910-ben jelent meg első zongoraszonátája, 1911 és 1915 között az Universal kiadó korrektoraként dolgozott. A lelkes színházlátogató Berg egymás után kétszer is megnézte Georg Büchner Woyzeck című drámáját, amely akkora hatással volt rá, hogy elhatározta: operát ír belőle. A Wozzeck négy év megfeszített munka után 1921-re készült el, és újabb négy évvel később, 140 próba után mutatták be Berlinben. Berg ebbe a művébe olvasztotta az új bécsi iskola addigi eredményeit, és új zenedrámai konstrukciót hozott létre.

A Wozzeck lett az első közönségsikert arató atonális, a hagyományos hangnemeket elvető opera, a befolyó jogdíjak biztosították Berg kényelmes megélhetését.

A darabot a nácik az „elfajzott művészet” kategóriájába sorolták, és hatalomra jutásuk után azonnal levetették a német operaszínpadról. (Magyarországon csak 1964-ben volt az ősbemutatója Ferencsik János vezényletével, Mikó András rendezésében.)

Irodalmi alapon nyugszik Berg második operája, a Lulu is, ezúttal Frank Wedekind A föld szelleme és Pandora szelencéje című darabja nyomán írta a librettót. Az ekkor már a Schönberg-féle dodekafon (tizenkét hangú) technikát alkalmazó Berg a komponálást 1928-ban kezdte, de nem tudta befejezni. Özvegye, Helene Berg Schönberget kérte fel a befejezésre, aki először igent mondott, de szembesülve a feladat nagyságával lemondta a megbízást, miként később Webern és Alexander Zemlinsky is, a darabot így Berg halála után két évvel, 1937-ben csonkán mutatták be Zürichben.

Befejezéséhez 1962-ben Friedrich Cerha osztrák zeneszerző fogott, a „teljes” Lulu először Helene Berg halála után három évvel, 1979-ben Párizsban került színre Pierre Boulez vezényletével.

Az operát társadalomkritikus hangvétel, érzelmekben és szenvedélyekben gazdag zene, expresszív dallamosság jellemzi. Az erotikus töltésű történet egy vonzó táncosnőről szól, aki számos férfit elcsábít, s végül prostituáltként Hasfelmetsző Jack áldozatává válik. Az operát 1973-ban játszotta először a budapesti Operaház, a címszerepben Kalmár Magdával, a Mikó András rendezte premieren Mihály András dirigált.

Berg kevés művet komponált, ismert még az 1912-ben Peter Altenberg költeményei nyomán írt öt zenekari dala, a Schönbergnek ajánlott Kamarakoncert, az 1926-ban készült Lírai szvit (első igazi dodekafón műve, amely Bartók 3. és 4. vonósnégyesére is hatással volt), valamint a Baudelaire nyomán írt A bor című koncertária. Utolsó befejezett műve a Lulu komponálása közben,

1935-ben keletkezett Hegedűverseny, amelyet az év tavaszán gyermekbénulásban elhunyt 18 éves Manon Gropius – Alma Mahler és Walter Gropius lánya –, az ajánlás szerint „egy angyal emlékének” ajánlott.

Berg nem sejthette, hogy egyben saját rekviemjét is írja. Nem sokkal a Hegedűverseny befejezése után, novemberben megcsípte a hátán egy rovar, a begyulladt sebet felesége egy ollóval próbálta megműteni. A kísérlet balul ütött ki, és mire kórházba került, már késő volt: 1935. december 24-én, alig ötvenévesen vérmérgezésben meghalt. Emlékére özvegye 1969-ben alapítványt hozott létre, Berg nevét üstökös is őrzi, a karintiai Schieflingben 2006 óta látható mellszobra, emlékművét 2016-ban avatták fel a bécsi operaház mellett.