A háromszéki Imecsfalván keletkezett az a nagy nemesi gyűjtemény, melyet 1875 szeptemberében nyilvános kiállításon mutattak be a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése alkalmából. Két évvel az első kiállítás után már Székely Nemzeti Múzeum néven szerepelt az intézmény.
Ritka volt a 19. században, hogy nő alapítson múzeumot. Az asszonyok kapcsolati hálóját társadalmi normák korlátozták. Hogyan sikerült egy nemesasszonynak múzeumot létrehoznia? Ki volt Csereyné Zathureczky Emília?
A tizenkét gyermekes Zathureczky család Felvidékről (ma Szlovákia) költözött Erdélybe. Az édesapa, Zathureczky István erdélyi nemesi birtokok tiszttartója volt, aki hamarosan egész Erdély nemességével kapcsolatba került. Tizenkét gyermekét taníttatta, így 1848-as forradalmár, országgyűlési képviselő, katonatiszt, gyártulajdonos és iparpolitikus egyaránt került ki köreikből. Gyermekei mind jelentős nemesi családokkal kötöttek házasságot, így fél évszázaddal az erdélyi betelepülésük (1817) nyomán hatalmas kapcsolati hálójuk jött létre. 1848-as forradalmi szereplésük és a forradalmárok iránti elkötelezettségük miatt a közszékelyek is tisztelték a Zathureczky családot. Ez az impozáns társadalmi háttér segítette a családot.
A múzeumalapító Csereyné Zathureczky Emília férjét és valamennyi gyermekét eltemette, s bár letörték a családi tragédiák, jótékony egyletek finanszírozásában, iskolák és kórházak támogatásában, harangláb építésében, egyházak támogatásában vett részt. Fő megvalósítása a Székely Nemzeti Múzeum létrehozása volt, ezt az intézményt oly intenzíven támogatta és olyan magas színvonalra emelte, hogy 25 évvel az első kiállítás után már a párizsi világkiállításon szerepelt, és kéziratait, levéltárát akadémikusok, kutatók tanulmányozták.
Az intézmény állandó kiállítása e csodálatos életműbe nyújt betekintést. 17-18. századi hímzésekkel, bútorokkal, 18-19. századi kerámiákkal, keménycserepekkel, üvegtárgyakkal, bronzdepó tárgyaival idézi meg Csereyné Zathureczky Emília lenyűgöző tárgyi világát, a Székely Nemzeti Múzeum korai gyűjteményét.
A jubileumi emlékév programjai
Gyárfás Jenő (1857-1925) festőművész halálának 100. évfordulójára tárlatot szerveztek, ahol főművei mellett (Tetemrehívás, Mátyás király kiutasítja az otrantói püspököt, Gábor Áron halála) olyan zsengéit is bemutatják, amelyeket eddig még nem láthatott a nagyközönség. A kiállításon láthatóak az utóbbi években aukciókon vásárolt munkái, a művész szüleihez írt levelei, vázlatai, modelljének, Fogolyán Idának a ruhája és virtuálisan az a festménye is, amely most Budapesten, a Néprajzi Múzeumban vendégszerepel.
A Gyárfás-kiállítás után, május közepétől a Magyar Építészeti Múzeum, Budapest Főváros Levéltára és a Műcsarnok által a tavaly létrehozott kiállítás, a Kós Károly műhelye című nagyszabású tárlat utazik Sepsiszentgyörgyre, amely eredeti tervek, archív fényképek, kortárs ábrázolások és dokumentumok segítségével mutatja be az építész korai remekműveit. Itt nemcsak Kós zseniális tervrajzait láthatja a látogató, de a rajzai alapján készült bútordarabokat, valamint a sztánai Varjúvár rekonstrukcióját is. A tervek között szerepel egy Kós Károly-emlékszoba létrehozása is a múzeum tornyában, abban az épületben, amelyet öregkori interjúiban legkedvesebb művének nevezett.
Ősszel Budapestről Szentgyörgyre érkezik a Néprajzi Múzeum Székelyek. Örökség- mintázatok című kiállítása, illetve régészeti tárlat is nyílik dr. László Ferenc régész-múzeumőr halálának 100. évfordulójára emlékezve, amely az erősdi leletanyagot mutatja be.
A jubileumi év egyik fontos mozzanata lesz a Bartók Béláról elnevezett koncertterem felavatása is.
A kiállításmegnyitók mellett kiadványokkal, gyerekeket és családokat hívogató programokkal várnak mindenkit olyan jeles napokon is, mint a madarak és fák napja, a műemlékvédelmi világnap vagy a múzeumok éjszakája.Hirdetés banner 2
