A darab alapjául szolgáló harmincperces rádiójátékot a néhai krimiszerző V. György király hitvese, Mária királyné 80. születésnapjára írta. A három vak egér című művet 1947-ben sugározta a BBC, egy évvel később Agatha Christie novellává, majd színdarabbá alakította a történetet. Az elbeszélést – az írónő kérésére – nem publikálták az Egyesült Királyságban, mert úgy érezte: az olvasás után a színpadi változat már nem lenne olyan hatásos.
Az Egérfogó premierje 1952-ben volt a nottinghami Theatre Royal színházban. A darab a bemutató után nagy-britanniai turnéra indult, és 1952 novemberében érkezett meg Londonba, ahol azóta is folyamatosan játsszák. Több mint hét évtizedes töretlen londoni karrierjét az Ambassadors színházban kezdte, majd 1974 márciusában átköltözött a West End másik patinás színházába, a St. Martinba, ahol azóta is megszakítás nélkül megy.
Agatha Christie maga sem gondolta annak idején, hogy színdarabja ilyen hosszú életű lesz. Önéletrajzában leírja, hogy a darab első producere, Peter Saunders a bemutató előtt tizennégy hónapot jósolt az előadásnak a West End színházaiban, ő maga azonban még ennyire sem volt derűlátó: legfeljebb nyolchavi karriert valószínűsített krimijének a londoni színházi negyedben.
A darab egyik különlegessége a sok közül, hogy az előadások végén mindig megkérik a közönséget a gyilkos kilétének titokban tartására. A krimi népszerűségének töretlenségét jelzi, hogy a St. Martin már a 2026-os szezonra is árulja a jegyeket.
A harmincezredik előadást több mint négyszáz meghívott iskolás előtt játszották el a londoni St. Martin színházban. A szerdai matiné után a Guinness-rekordok Könyvének vezető rekordigazoló szerkesztője, Will Munford hivatalos elismervényt adott át a színháznak az új rekordról. A díszes igazolás tartalmazza azt is, hogy az Egérfogó a világ leghosszabb ideje futó színházi darabja, bár ezt a rekordot a darab már régen megdöntötte.
A darabban – egy hóesés miatt – a világtól elzárt panzió lakói közt kell megtalálnia egy nő gyilkosát a sítalpakon érkező felügyelőnek. Az előadásban Christie sorra felvonultatja a szereplőket, és mindegyikről kiderül: csakis ő lehet a gyilkos. A magyarországi bemutatót 1962-ben tartották a Madách Kamara Színházban. Mészöly Dezső fordítását Ádám Ottó állította színpadra, a kritikusok körében némi felhördülést keltve, hogy miként kerül egy játékos krimi a színháztól megszokott nívójú irodalmi válogatásba.
