Rembrandt őrjárata fényes nappal indult, csak az évszázadok alatt rájuk sötétedett

A keresztnevén elhíresült festő a nyugat-hollandiai Leidenben jött a világra egy sokgyermekes családban, apja molnár, anyja egy jómódú pék lánya volt. Szülei tudósnak szánták, tizennégy évesen beíratták a leideni egyetemre, de őt a festészet érdekelte, és Jacob Isaacszoon van Swanenburgnál, majd Amszterdamban Pieter Lastmannál tanult. 1625-ben szülővárosában nyitott műhelyt, 1627-től már tanítványokat is fogadott, és a rézmetszésnek is mestere lett. Constantijn Huygensnek, Frigyes Henrik orániai herceg titkárának közbenjárására számos megrendelést kapott az udvartól, és csakhamar hírnevet szerzett.

1631-ben Amszterdamba költözött, ahol a helyi festők céhének tagja lett, sokat foglalkoztatott portréfestőként hírnévre, gazdagságra és tanítványok sokaságára tett szert. Először csak üzleti kapcsolatban állt Hendrick van Uylenburgh műkereskedővel, aki lakást és műtermet is biztosított neki, majd 1634-ben elvette szállásadója unokahúgát, Saskiát, aki állandó modellje is lett. A festő 1639-ben a pezsgő életű zsidónegyed szélén előkelő házat vett és gazdag műgyűjteményt szerzett. A házasság évei a gazdagság és a művészi fénykor időszakát jelentették számára, de az asszony 1642-ben, nem sokkal negyedik (és egyetlen életben maradt) gyermekük, Titus születése után elhunyt.

Felesége halála után pályája megtorpant, kevesebb megrendelést kapott. Viszonyt kezdett fia dadájával, aki idővel beperelte, azt állította, hogy a festő házasságot ígért neki, ami után a bíróság nősülésre ugyan nem, de nagy összegű kártérítésre kötelezte. Később sikerült bebizonyítania, hogy az asszony ellopta Saskia ékszereit, és dologházba záratta. 1649-ben a nála jóval fiatalabb Hendrickje Stoffels lett a szeretője, őt sem vette feleségül, mert akkor Saskia végrendelete szerint nem rendelkezhetett volna a Titusra hagyott vagyon felett.

1656-ban csődöt jelentett, elárverezték képeit, műgyűjteményét és házát, Amszterdam olcsóbb negyedébe költözött, s egyre magányosabban élt. Az 1660-as évek elején meghalt Hendrickje, majd 1668-ban fia is, utolsó éveiben Hendrickjétől született lánya, Cornelia gondozta.

A festőóriás 1669. október 4-én, hatvanhárom évesen halt meg Amszterdamban, ahol a Westerkerk református templomban temették el. A sír pontos helye ma ismeretlen, a templom északi oldalán látható emléktáblája.

Bár szegényen halt meg, a világra felbecsülhetetlen értéket hagyott. Szakértők ma úgy vélik, hogy teljes életműve körülbelül 350 festményből, 300 rézkarcból és 2000 rajzból áll, de ma is kerülnek elő eddig ismeretlen művei.

Pályáját történeti képekkel kezdte, legkorábbi datált műve a Szent István megkövezése.

emellett sok festményén valamelyik szereplőben is önmagát örökítette meg. Képein igen széles skálájú karakterek formájában jelenik meg a koldustól a bibliai hősig. Önábrázolásaiban jól nyomon követhető élete, a törekvő ifjútól a gazdag, tekintélyes, önelégült, néha cinikus férfin át a megfáradt, elszegényedett, sokat megélt, megtört öregemberig.

Sok mitológiai és vallási képet festett, ószövetségi és újszövetségi témákat is feldolgozott. A klasszikus témákat demitizálta: az Európa elrablásán egzotikus ruhájú nők állnak egy jellegzetesen holland kikötő előtt, a Ganümédészen a szép ifjú helyett rémült kisfiút ábrázolt. Egyik remekműve a Danaé, a szerelmét váró nő aktja áradó fényben fürdik, ám a Jupitert jelző aranyeső nincs a képen. Rubensszel versengve festette a Kereszt felállítása és a Levétel a keresztről jeleneteit, ahol Rubens a pátoszt és szépséget, míg Rembrandt a drámaiságot hangsúlyozta. Újtestamentumi történetet örökített meg a Jézus betegeket gyógyít című rézkarcán és a Krisztus Emmauszban festményén is, e témában leghíresebb műve valószínűleg a Péter tagadása. Ótestamentumi képein ritkábban ábrázolt jeleneteket dolgozott fel: a Belsazár lakomáján keleti ruhás alakokat festett drámai, rémült pózokban, az Izsák feláldozásán az angyal lefogja Ábrahám kezét, amelyből kiesik a kés.

Első nagyszabású művével, a Dr. Tulp anatómiája című festményével máig hatóan megújította a csoportképek ábrázolását, Titus című portréja a fény és árnyék kezelésének iskolapéldája.

(eredeti címén Frans Banninck Cocq kapitány milíciája), mely sűrítve tartalmazza sajátos, az akkori holland ízlésvilágtól elütő művészetét. A finom elegancia helyett a fény és árnyék harcát hangsúlyozta, a színek ellenében a térformát emelte ki. A vásznon sugárzó napfényben ábrázolta a muskétásokat, de a 18. század végére a kép annyira elsötétedett, hogy Joshua Reynolds angol festőtől az Éjjeli őrjárat címet kapta. A többszöri áthelyezés során megcsonkított, jelenleg 363X437 cm méretű alkotás több éven át tartó restaurálását 2024 novemberében kezdték meg a világ legnagyobb Rembrandt-gyűjteményével rendelkező amsterdami Rijksmuseumban.

Rembrandt műgyűjtő is volt, házában német és itáliai rézkarcok, kitömött állatok, ásványok, kagylók, márvány mellszobrok és pénzérmék is voltak, amelyeket háttértémaként használt. Anyagi gondjai miatt elvesztett, de mára eredeti állapotában helyreállított háza 1911 óta múzeumként működik. Születésnapja alkalmából minden évben koncertet rendeznek a Westerkerk templomban, szülővárosában pedig évente megrendezik a Leideni Rembrandt-napokat, mely során a történelmi belvárosban megelevenítik a 17. századi holland aranykort.