Damien Steven Hirst Bristolban született, és Leedsben nőtt fel, majd tizennyolc évesen Londonba költözött, ahol a nagy múltú Goldsmith College művészeti főiskola hallgatója lett. A nyolcvanas évek Angliájának művészeti légkörét unalmasnak tartotta, ezért maga köré gyűjtötte évfolyamtársait, hogy más úton járva érvényesüljenek.
1988 nyarán a kelet-londoni Dockland kikötőjének egyik raktárépületében megszervezték a Freeze (Fagy) című csoportos kiállítást, ahova Nicholas Serota, a Tate Gallery akkori igazgatója és a neves reklámguru-műgyűjtő, az iraki származású Charles Saatchi is ellátogatott. Itt voltak először láthatók Hirst pöttyképei, amelyek a kiállítás után még két évig lógtak az elhagyott épület falain.
Később még két nagyszabású kiállítást szerveztek. Hirst itt állította ki először A Thousand Years nevű installációját, amely az élet és a halál kapcsolatát hivatott bemutatni. Charles Saatchi rendelte meg ötvenezer fontért Hirst következő nagy dobását, az 1991-es Physical Impossibility of Death in the Mind of Something Living (A halál fizikai képtelensége egy élő tudatában) nevű alkotást. A formaldehiddel töltött tartályban lebegő tigriscápa 2004-ben 6,5 millió fontért kelt el. Hirst 1993-ban szerepelt a 45. Velencei Biennálén, és ettől kezdve nemzetközileg elismert művész lett. A hirtelen jött siker együtt járt a művész kicsapongó életmódjával, amely a bulvársajtó figyelmét is felkeltette.
1995-ben elnyerte az akkor még csak ötven év alatti brit vizuális művészeknek járó Turner-díjat az Anya és gyermeke szétválasztva című művéért. Ez egy félbevágott tehénből és egy félbevágott borjúból állt, hatalmas üvegtartályba és formaldehidoldatba helyezve.
2007-ben a White Cube kortárs művészeti galériában állította ki az Isten szerelmére című, 8601 gyémántból kirakott emberi koponyát, amelynek becsült értéke 50 millió font volt. A rengeteg felhasznált ékkő miatt abban az évben 15 százalékkal megemelkedett a gyémánt világpiaci ára. 2011-ben ő tervezte a Red Hot Chili Peppers I'm With You című albumának borítóját, majd The Complete Spot Paintings, 1986-2011 címmel földrészeken átívelő kiállításokat szervezett. A világ 11 pontján 331 különböző méretű fehér vásznon mutatta be kézzel festett színes pöttyeit, melyeket egy-egy kémiai vegyületről nevezett el. Rekordot is felállított, hiszen a londoni Tate Modernben több mint 460 ezer látogató volt kíváncsi retrospektív önálló kiállítására, amely a galéria történetének legtöbb érdeklődőt vonzó önálló tárlata volt.
2014-ben 11 millió euróért kelt el az az aranyszegélyű tartályban elhelyezett, aranyozott mamutcsontváza, amelyet a hagyományosan megrendezett cannes-i amfAR AIDS-gála jótékonysági árverésére készített.
Csaknem tízévnyi munka után a 2017-es Velencei Biennáléra egy 200 művet felvonultató kettős kiállítással jelentkezett. A Grassi-palotában és a régi vámházban, a Punta della Doganában bemutatott monumentális tárlat a mesés kincsekkel a fedélzetén Kelet-Afrika partjainál az ókorban elsüllyedt Apisztosz (Hihetetlen) nevű hajó legendájára épült. (A 2008-ban megtalált hajóroncsot az ő segítségével tárták fel.) Hirst a valóságot, a mítoszt, a tudományt és a művészetet akarta összekapcsolni műveivel.
A koronavírus-járvány alatt is aktívan dolgozott, és 2020-ban saját galériájában, a Newport Street Galleryben rendezte meg End of a Century (Egy évszázad vége) című retrospektív kiállítását. 2021-ben jelentkezett első NFT-kollekciójával (NFT: non-fungible token, azaz nem helyettesíthető token), a The Currency című gyűjteményben tízezer eredeti, színes foltokat ábrázoló alkotását kínálta NFT-verzióban. A gyűjtőknek választaniuk kellett, hogy megtartják-e a digitális verziót vagy elcserélik a valódi műalkotásra, többen szavaztak az utóbbira. Ezek után látványosan elégette azokat az alkotásait, amelyeknek a gyűjtők inkább az NFT-változatait választották, mondván „a fizikai műalkotások NFT-vé való átváltozását fejezem be az eredeti darabok elégetésével”.
A művészt tizenhat alkalommal vádolták meg plágiummal, tavaly a Guardian oknyomozó cikkben számolt be arról, hogy néhány művének készítési dátumát meghamisította.
Napjainkban az Egyesült Királyság leggazdagabb élő művésze, 2020-ban a jelentések szerint több mint 315 millió font nettó vagyonnal rendelkezett. „Csak azt szerettem volna megtudni, hol vannak a határok, de felfedeztem, hogy határok nem léteznek. Szerettem volna, ha megálljt parancsolnak, de senki nem állított meg” – nyilatkozta egyszer.
