Szabó Magda nagy rajongója a tinibálványból lett Bond-főgonosz
November 17-én ünnepli hatvanadik születésnapját Sophie Marceau César-díjas francia színésznő, akit 14 évesen, egy modellügynökségen keresztül választottak ki első filmje, a Házibuli főszerepére, a film sikere pedig nemcsak a korszak tinibálványává tette, de máig tartó nemzetközi filmes karrierjét is elindította.
Párizsi munkáscsaládban született Sophie Daniele Sylvie Maupu néven. Anyja bolti eladó, apja kamionsofőr volt. Szülei kilencéves korában elváltak (majd jóval később újra összeházasodtak), attól kezdve édesanyja egyedül nevelte őt és bátyját. A serdülő Sophie, hogy némi zsebpénzt keressen, leszerződött egy tinédzserekre szakosodott modellügynökséghez. A rendező Claude Pinoteau épp ekkor keresett szereplőket a modellügynökségeken keresztül a kamaszok problémáival foglalkozó Házibuli című ifjúsági filmjéhez, és a 14 éves lány a meghallgatás után meg is kapta a főszerepet. A névváltoztatást is Pinoteau javasolta neki, így esett a választása a Sophie Marceau névre.
A kamaszlány Vic megformálásával azonnal óriási népszerűségre tett szert, a film ugyanis hatalmas sikert aratott, nemcsak hazájában, hanem számos más országban is (Magyarországon 1985-ben mutatták be), ezzel a korszak tinédzser bálványává vált.
Ezután azonban hozzávetőleg egymillió frankért mégis kivásárolta magát a harmadik részre szóló szerződéséből, mert nem akarta, hogy beskatulyázzák, igényesebb filmeket szeretett volna forgatni. Egymás után kapta a szerepeket, 1984-ben a Kellemes húsvéti ünnepeket! című vígjátékban játszott Jean-Paul Belmondo, A Saganne erőd című történelmi drámában Gérard Depardieu, Catherine Deneuve és Philippe Noiret oldalán. Az 1988-as Huhogók című történelmi kalandfilmben nyújtott alakításáért a legjobb színésznőnek választották a normandiai Cabourg-ban rendezett romantikus filmek nemzetközi fesztiválján.
Magánélete sok tekintetben párhuzamot mutatott filmjeivel. Egészen fiatalon ismerte meg a nála 25 évvel idősebb lengyel rendezőt, Andrzej Żuławskit. Együtt forgatták az Eszelős szerelem (1985) és Az éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok (1989) című filmeket, és tizenöt évig egy párt alkottak. 1986-ban egy ideig még Lengyelországban is éltek közösen, egy kis településen, ahol folyó víz ugyan volt, de ivóvízért egy forráshoz kellett járniuk. Kapcsolatukból 1995-ben született meg Vincent fiuk.
Marceau a '90-es években az érett női szerepek felé fordult, köztük az 1994-es D’Artagnan lánya című filmben Philippe Noiret oldalán alakította a címszereplő Éloise d’Artagnant.
1996-ban az Anna Karenina forgatásán ismerkedett meg Jim Lemley producerrel, akitől második gyermeke, Juliette született 2002-ben. 1999-ben a főgonosz Elektra King karakterét alakította Pierce Brosnan oldalán a James Bond: A világ nem elég című filmben.
A kétezres évek elején változatos szerepekben láthattuk: a Zűrös kamaszokban egyedülálló anya, A boldogság sosem jár egyedülben negyvenes karrierista nő volt, aki szerelmes lesz egy fiatal jazz-zenészbe. 2009-ben Monica Belluccival játszott a Marina de Van rendezte Ne nézz vissza című misztikus thrillerben, amely azonban nem aratott nagy sikert. 2015-ben a cannes-i filmfesztivál zsűrijének tagjává választották, ebben az évben nyerte el a fesztivál nagydíját Nemes Jeles László Saul fia című filmje.
2018-ban egy időre visszavonult pihenni, és három év múlva szerepelt ismét mozivásznon az európai film fenegyereke, François Ozon Minden rendben ment című filmjében, amely Emmanuèle Bernheim önéletrajzi ihletésű forgatókönyve alapján készült, és világpremierjét Cannes-ban tartották. Ebben Marceau olyan nőt alakít, akit súlyos beteg apja (André Dussollier) arra kér, segítsen neki meghalni. Bár Marceau a cannes-i filmfesztiválon gyakran megfordult vendégként, ekkor volt először jelen versenyfilm főszereplőjeként.
Rendezőként is kipróbálta magát. Az 1995-ös Fordított hajnal még rövidfilm volt, 2003-ban rendezte első egész estés filmjét Beszélj a szerelemről! címmel. Következő rendezése, A 401-es szoba titka című misztikus thriller nem lett sikeres, viszont ennek köszönhette hét évig tartó kapcsolatát Christopher Lambert-rel, a film főszereplőjével, akivel 2014-ben szétváltak. 2018-ban Pierre Richard-ral szerepelt együtt a saját rendezésében, a belga–kínai koprodukcióban készült Madame Mills, egy tökéletes szomszéd című bohókás vígjátékban.
A színpadon 1991-ben debütált Jean Anouilh Euridiké-előadásában, és alakításáért megkapta a legígéretesebb tehetségnek járó Molière-díjat, de játszott a Pygmalionban és Ingmar Bergman Hűtlenek című darabjában is.
Ő maga is ír, 1996-ban (Magyarországon 2003-ban) publikálta az Apró hazugságok (Menteuse) című regényét, amelyben sok a hasonlóság a főhős és a színésznő között. 2023-ban La Souterraine címmel adta közre rövid prózai írásait és verseit, idén októberben pedig Warszawa címmel jelent meg önéletrajzi könyve. Modellként szintén aktív, több mint háromszáz címlapon szerepelt világszerte, és számos luxusmárkát képviselt, emellett súlyosan beteg gyermekek támogatásával és állatvédelemmel is foglalkozik.
2016-ban visszautasította a francia Becsületrendet, mert a szaúdi koronaherceg is megkapta a kitüntetést, és Marceau egy Twitter-bejegyzésben felhívta rá a figyelmet, hogy egy évvel korábban Szaúd-Arábiában több mint száz embert végeztek ki. Sophie Marceau-t a sztárvilág botrányai mindig elkerülték, és bár voltak nemzetközi próbálkozásai, ő mégis a francia filmgyártás területén találta meg a számításait, és a modern francia filmművészet egyik meghatározó ikonjává vált.
Nyitóképen Sophie Marceau 2024-ben. Fotó: Ludovic Marin / AFP