Világsztárokat indított el a pályán Korda Sándor, a brit filmipar megteremtője

Kellner Sándor László néven született 1893. szeptember 16-án Pusztatúrpásztón (ma a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Túrkeve része), Zoltán testvére szintén filmrendező, Vince díszlettervező lett. Gazdatiszt apjuk halála után Kecskemétre, majd a fővárosba költöztek, Sándor középiskolai tanulmányait már itt végezte.

A kiváló fogalmazókészséggel megáldott fiú újságíró-gyakornokként kezdte filmkritikáit Sursum Corda („Emeljük fel a szívünket”) álnéven jegyezni, innen ered a Korda Sándor név. Huszonkét évesen ő alapította az első magyar filmes szaklapot, és ezzel egy időben kezdett némafilmeket rendezni.

Először Kolozsvárott dolgozott, majd 1917-ben megvette a budapesti Corvin filmgyárat. Zuglóban Moholy-Nagy László tervei alapján korszerű filmstúdiót épített, egyik újítása az amerikai mintájú filmdramaturgia megszervezése volt. Idehaza mintegy húsz filmet készített, a legismertebb az irodalmi alapokon nyugvó Nagymama (ebben Blaha Lujza is szerepelt), a Mágnás Miska, A gólyakalifa (a forgatókönyvet Karinthy Frigyessel íratta), a Szent Péter esernyője és Az aranyember (1918), az egyetlen magyarországi filmje, amely vetíthető formában fennmaradt.

Amikor felesége, a filmsztár Korda Mária közbenjárására szabadon bocsátották, azonnal elhagyták az országot. Utolsó itthoni munkája A 111-es című némafilm volt, Heltai Jenő műve alapján.

A húszas években több európai országban élt, majd Hollywoodba ment, ahol dolgozott reklám-, dokumentum- és játékfilmeken is, de karriert csinálni nem tudott. Európába alig húsz dollárral a zsebében, de tapasztalatokban gazdagon tért vissza 1929-ben. Rövid párizsi kitérő után (ahol 1931-ben megrendezte az egyik első francia hangosfilmet, a Mariust) Angliában telepedett le, és London Films elnevezéssel vállalatot alapított, amelynek logóján a brit főváros jelképe, a Big Ben volt látható.

A London melletti Denhamben vásárolt birtokon a semmiből teremtette meg az angol filmipart, és felvette a harcot az amerikai filmdömpinggel. Stúdióiban évente átlagosan 250 filmet gyártottak, színvonaluk nem maradt el a hollywoodi produkcióktól. Legfontosabb alkotótársa két öccse, Zoltán és Vince volt, és olyan világhírű magyarokkal dolgozott együtt, mint Bíró Lajos dramaturg, Rózsa Miklós zeneszerző, Máté Rudolf (Rudolph Maté) operatőr, Pressburger Imre forgatókönyvíró vagy Pallós István gyártásvezető.

A következő években forgatott filmjeiben (Don Juan magánélete, Rembrandt, Lady Hamilton) a történelem és a művészet nagyjait hozta emberközelbe. Hasonló népszerűséget értek el a Korda Zoltán által rendezett egzotikus és mesefilmek, amelyeknek Sándor a producere volt. A bagdadi tolvajt három Oscar-díjjal jutalmazták, ezek egyikét a látványért a harmadik testvér, Vince kapta.

A dzsungel könyvét négy kategóriában jelölték, Korda Vince mellett a muzsikát komponáló Rózsa Miklóst is. Az angol gyarmatokért folyó harcokról szólt a sikeres regényt filmvászonra vivő A négy toll, az Edgar Wallace művein alapuló Bosambo címszereplője pedig az amerikai fekete énekes-színész Paul Robeson volt.

Dolgozott a magyar származású Leslie Howarddal (Női szakasz, A vörös Pimpernel) és Marlene Dietrichhel is (Őnagysága nem akar gyereket). Közeli jó barátja volt a későbbi kormányfő, Winston Churchill – aki több forgatókönyvet is írt Korda cégének –, az író Graham Greene és Robert Graves, valamint a rendező-színész Orson Welles.

A legendásan jól öltözött, mindig elegáns öltönyt, cipőt, kesztyűt, kalapot viselő Korda szellemes, kiváló társalgó és híresen nagy pénzügyi hazardőr volt. Filmvállalkozásain nemegyszer vagyonokat veszített, de rendszeresen talpra állt. Az a mondás járta róla, hogy az üres páncélszekrényből is képes volt pénzt kivenni. A brit állampolgárságot 1936-ban kapta meg,

A második világháború alatt ismét Hollywoodba ment, de immár ünnepelt rendezőként. A háború után visszatért Angliába, ahol jobbára producerként tevékenykedett, és a televíziózás jelentőségét felismerve filmjei jogát nagy tévétársaságoknak is eladta. Érdekelte a háromdimenziós film, sőt az illatokat kibocsátó szagosfilm is.

Utolsó munkája a Laurence Olivier rendezésében és főszereplésével készült Shakespeare-adaptáció, a III. Richárd volt 1955-ben. Hatvanévesen harmadszor is megnősült, de nem sokáig élt együtt huszonéves feleségével: 1956. január 23-án a londoni Kensington-palota közelében lévő otthonában szívrohamot kapott és meghalt.

A világhírű filmes 1996-ban posztumusz Pro Cultura Hungarica díjat kapott. Túrkevén, ahol mellszobra is áll, filmszínház őrzi nevét. 1947–1967 között az ő nevét viselte a brit filmakadémia (BAFTA) az év legjobb brit filmjének járó kitüntetése, és róla nevezték el a budapesti Corvin mozi legnagyobb termét. 2018-ban mutatták be a Másutt – A Korda testvérek című dokumentumfilmet, amely a filmipart meghódító, világhírű három Korda fivér élettörténetét mutatja be. Róluk nevezték el az etyeki filmparkot.