Nagaszakiban született 1954-ben, szüleivel ötévesen költözött az Egyesült Királyságba, ahol apja kutatói állást kapott a Nemzeti Oceanográfiai Központ elődjénél. Bár a szülők végül Angliában ragadtak, sokáig úgy tervezték, hogy egy idő után hazatérnek, ezért a család mindennapjait a japán kultúra határozta meg. Ishiguro ugyan angol iskolákban végezte tanulmányait, szüleivel azonban anyanyelvén érintkezett otthon, nagyszüleitől pedig havonta kapta a japán képregény- és folyóiratcsomagokat, így az anyaország emléke nem halványult el a fiúban. A mangák mellett rajongott az irodalomért és a rockzenéért. Az irodalomból Marcel Proust és Csehov, a zenéből Leonard Cohen, Joni Mitchell és különösen Bob Dylan volt rá nagy hatással, sokáig énekes-dalszerzőnek készült. Innen nézve talán nem is olyan meglepő, hogy ez a kettős háttér – a japán és a brit vagy európai szellemiség egybeolvadása – vált a későbbiekben meghatározóvá művészetében.
Angol–filozófia szakon végzett a Kenti Egyetemen 1978-ban, majd beiratkozott Malcolm Bradbury kreatívírás-kurzusára, ahol a neves írónő, Angela Carter lett a mentora. 1982-ben diplomázott, egy évvel később megkapta a brit állampolgárságot.
1982-ben megjelent első könyve óta főállású író. A dombok halvány képe és következő regénye, A lebegő világ művésze is Japánban, pár évvel a második világháború után játszódik. Ezekben a könyvekben már megjelentek a nevével azóta összeforrott témák: az emlékezet, az idő és az önámítás. Különösen tetten érhető mindez legismertebb regényében, az 1989-ben megjelent Napok romjaiban, amelyért Booker-díjat kapott, és amelyből James Ivory forgatott emlékezetes filmet Anthony Hopkins és Emma Thompson főszereplésével.
Műveit óvatosan visszafojtott kifejezésmód jellemzi, függetlenül a cselekménytől. Magyar fordítója, Kada Júlia szerint Ishiguro „nem dolgozik látványos eszközökkel, írásai nagyon visszafogottak. Nem gondolkodik nyelvi bravúrokban, barokkos mondatokban. Visszafogottsága mélyén azonban iszonyú feszültségek rejlenek.” Műveiben olykor fantasztikus elemek is megjelenhetnek, mint a Time magazin által 2005 legjobb regényének választott Ne engedj el… című disztópiában. E regényében – csakúgy, mint több másik szövegében is – zenei hatások is érezhetők. Nocturnes: Five Stories of Music and Nightfall című elbeszéléskötetében a zene egyenesen főszerepet játszik a karakterek közötti viszonyok ábrázolásában.
A 2015-ben megjelent regényében, Az eltemetett óriásban egy idős házaspár szeli át az archaikus angol tájat abban a reményben, hogy az út végén találkoznak évek óta nem látott fiukkal. A mű megindító módon tárja fel, hogyan kapcsolódik egymáshoz az emlékezet és a felejtés, a múlt és a jelen, valamint a képzelet és a valóság.
2017-ben neki ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, a testület indoklása szerint „nagy érzelmi erejű regényeiért, amelyekben feltárta a világgal való kapcsolatunk illuzórikus érzése alatt tátongó szakadékot”. A szervezet titkára Jane Austen és Franz Kafka keverékének nevezte Ishiguro stílusát.
A Napok romjai mellett megfilmesítették Ne engedj el… című könyvét is. A 2010-es drámában Keira Knightley, Carey Mulligan és Andrew Garfield játszotta a főszerepeket. Ugyancsak az ő forgatókönyve alapján készült A fehér grófnő című film Ralph Fiennes és Natasha Richardson főszereplésével.
Műveit több mint negyven nyelvre fordították le, dalszövegeket, film- és televíziós forgatókönyveket is ír. 2022-ben jelölték a legjobb adaptált forgatókönyv Oscar-díjára Élj! című munkájáért.
A Texasi Egyetemhez tartozó kutatókönyvtár, a Harry Ransom Center több mint egymillió dollárt fizetett jegyzeteiért, vázlataiért 2015-ben. A gyűjtemény egyik különösen értékes részét képezi a Napok romjainak elvetett nyitófejezete.
A számos díjjal kitüntetett alkotó 1986 óta házas, lánya, Naomi Ishiguro szintén író.
