„A könyvnek igazából velünk együtt kell élnie.” (Viszkok Fruzsi)
Június 13–16-ig tart a 95. Ünnepi Könyvhét Budapesten, ahol a könyvek és maga az olvasás, valamint annak szerepe kerül a négynapos ünnep fókuszába. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Nekem az olvasás – fiatal szemmel című sorozata egy sokadszorra körüljárt témát boncolgat: olvas-e, s ha igen, hogyan olvas a fiatal generáció? Farkas Ferenc, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának igazgatója e kulcsgondolat mentén kérdezte vendégeit.
„Miért utálunk könyveket kölcsönadni?” – indította a pódiumbeszélgetést egy kölcsönvett kérdéssel a könyvtárigazgató. A színpadon ülő három fiatal egyetértett abban, hogy odaadni valakinek könyveinket egy olyan gesztus, ami később egy párbeszéd elindítója is lehet. – Ha egy könyv tartalma nagyon megszólított, azt érzem, ezt át kell adnom minél több embernek, meg kell osztanom ezt az élményt, éppen ezért nagyon örülök, ha más is elolvassa – hangsúlyozta Viszkok Fruzsi vlogger. – Ha ne adj Isten úgy alakul, hogy nem kerül vissza hozzám, akkor azt gondolom, hogy annak úgy kellett lennie – fogalmazott hasonlóan Wunderlich József színész. Kollégája, Vilmányi Benett humorosra véve a szót kifordította a kérdést: – A könyvtári könyveknek és a kölcsönadásnak nagyon örülök, nekem több könyvtári könyvem is van otthon évek óta.
S hogy honnan hozza magával az ember az olvasás szeretetét? A családi indíttatás kikerülhetetlen ilyenkor, mondja Farkas Ferenc, hiszen az olvasáskutatások is kimutatják, hogy nagyon erős az összefüggés, az, hogy az ember mit cipel magával a kis batyujában. Wunderlich József hatgyerekes családban nőtt fel, ahol az esti meseolvasás egy különleges összegyűlésnek, már-már rituálénak számított. – A hallott szöveg elképzelése, az ahhoz való képek társítása biztos, hogy onnan indul el, hogy olyan személytől halljuk a történetet, aki nagyon nagy szeretettel tudja ezt átadni. – Nálunk szerintem kicsit fordítva volt ez a dolog. Én a szüleimtől nem hozok ilyen őrületesen erős olvasási mintát. Ez viszont nagyon sokat változott, édesapám – talán mondhatjuk azt is, hogy általam – nagy olvasóvá vált – folytatta Viszkok Fruzsi. A drámatanárként is ismert Vilmányi Benett pedig az olvasásszeretethez köthető játékról beszélt: – Mindig a játék felől közelítünk. Így, a próbák végére közel kerülhetünk a darabhoz és megérthetünk belőle valami olyat, amit még az elején nem értettünk.
Bár a beszélgetés során még előkerültek kérdések a klasszikus irodalomról és a könyvespolcunk rendbetartásának megközelítéseiről, a legfontosabb talán mégis az, hogy mivel maradhatunk, mivé vagy kivé válhatunk egy könyv elolvasása után. – Szerintem minden egyes történettel igazságokat tudunk megismerni, különbözőfajta igazságokat, amelyekkel közelebb tudunk kerülni saját magunkhoz, hogyha magunkba merünk nézni mélyen. Minden egyes újabb történet egy önismereti utazás” – érthettünk egyet A Pál utcai fiúk musicalben Bokát alakító Wunderlich Józseffel.
