„A hazai bábszínházakat alapítók mellett felnőtt három bábos generáció, akik erős diskurzusban, progresszív burjánzást hozó művészek közösségévé alakultak, és akik – új formanyelveket teremtve – a klasszikus vizuális határokat is szétfeszítették. Velük együtt létrejött egy hazai alkotói bábművész közösség, akik tudják és érzik, hogy a báb mint műfaj a világ igazságainak absztrakt ábrázolásához járul hozzá, a bábesztétika végtelen tárházát képes megteremteni és az összművészeti szemléletet tudja, akarja képviselni” – fogalmaz Láposi Terka a bábszínházi világnapra írt üzenetében, amelynek címét – A művészet a bizonyíthatatlan egész kifejezése (…) a teljesség lélegzetvétele – Pilinszky Jánostól kölcsönözte.
Az utóbbi évtizedekben egy olyan művészi, alkotói közösség alakult ki, amelyben mindenki ismer mindenkit, és ennek „érzékletes példája volt a hazai bábosok összefogása, egymásra figyelése a 2023-ban megrendezett 10. Színházi Olimpia alatt és az azóta még nyilvánvalóbban tapasztalható, a bábművészet eszközeivel egymást megérteni akaró figyelem, az egymásért kialakult szolidaritás, a szakmaiság perspektívájának szélesre nyitása”.
A bábok lényege, hogy valakik megteremtik őket. „Ebben a folyamatban az alkotók az élet rejtélyét kutatva a megelevenítés törvényeit képzik meg.”
Láposi mindezek mellett felhívja a figyelmet arra, hogy 2025 Kemény Henrik centenáriumának éve is, aki az 1940-es években „territóriumát sziklaszilárdan kijelölve, következetesen és öntörvényűen szolgálta a bábjátékkal közönségét évtizedeken keresztül mindennap”. A világ Kemény révén ismerhette meg Vitéz Lászlót, „aki fáradhatatlan aktivitással képviseli az embert, aki a folyamatos átrendeződéssel teli életben nem a talajtalanság érzetét, a lehangoltságot, a dekadenciát hordozza, hanem az életben maradás technikájának puritán, humorban gazdag, mindent legyőző mitikus oldalát”.
Kemény Henrik munkássága nyomán tudjuk, hogy a hagyomány és a kortárs fogalmai nem zárt és rögzített entitások, hanem viszonylagos, rugalmas keretek.
A bábszínház szövetek közötti összekötő erő, emberi jog, amelyet az univerzalizmus kérdései kereteznek, egyebek mellett, hogy miképpen tud nemcsak a helyi közönséggel találkozni, hanem emberek, kultúrák, társadalmi osztályok és generációk közötti hídként szolgálni.”
A bábszínházi világnapot a nemzetközi bábművészszövetség, az UNIMA kezdeményezésére 2003 óta tartják meg március 21-én. Az azóta hagyománnyá vált ünnephez számos bábos esemény kapcsolódik. A magyar bábosok először 2014-ben csatlakoztak a kezdeményezéshez olyan eseményekkel, amelyek felhívják a figyelmet a bábművészet képviselőire és a műfaj sokoldalúságára.
