A Bakony erdeiben játszik Antigonét az Amargant
Az Amargant Színházi Műhely immár tizenegy éve működik. A vállaltan csak saját törekvéseik megvalósításától függő csapat Michael Ende A végtelen történet című meséjében szereplő városról nevezte el magát, arról a helyről, ahol összegyűlnek a legkiválóbb lovagok, hogy megmentsék Fantázia birodalmát. Nyaranta az ő Ezüstvárosuk a Veszprémtől nem messze fekvő Farkasgyepű, ahol erdei előadásokat tartanak a fák között. Az erdők nemzetközi napja alkalmából látogattuk meg a társulatot.
– Az eredeti célunk az volt, hogy civilek bevonásával csináljunk közösségi színházat, illetve kiemeljük a nézőket a megszokott teátrumi rutinból – mondja Ilyés Lénárd, az Amargant művészeti vezetője. Mindkét úton jókorát haladtak előre. A színház egyik alszervezetében, a civilekkel dolgozó Hatásszünet Műhelyben színköröket tartanak, a közös munkából izgalmas előadások is születnek, és vannak hivatásos színművészekkel készülő projektjeik is. Sokat és szívesen állnak közönség elé hagyományos színházakban, pódiumokon is, de gyakran törik meg a hagyományokat. Volt hajnali színházuk, ahol reggel hatkor indult az előadás, és évekkel ezelőtt azt is kipróbálták, milyen élményt tudnak nyújtani, ha erdei fák között mesélnek arról, hogyan bolyongunk mindannyian a kafkai világban.
A bakonyi nyári színházat a Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa projekt részeként indították be, és szerencsére annak befejeztével is folytatják. Múlt nyáron a KafkaPer című előadást vitték a fák közé, amelynek a szövege kizárólag kérdésekből áll. Franz Kafka univerzuma tökéletesen illik az erdőbe, és az sem gond számukra, hogy mindezt a fiatalok számára is élvezhető formára hangolják. A Kafka-művekből létrehozott ifjúsági előadásukat nagyon szeretik a diákok is.
Hétvégenként próbáltak a vadregényes tájakon, az arra vándorló turistacsoportok meglepetésére vagy örömére. A bakonyi helyszín már jóval kedvezőbb feltételeket jelent számukra. Nagy Tibor és Sztantics Dóra egy Farkasgyepű melletti kis erdő tulajdonosai, ők ajánlották fel a lehetőséget, hogy a csapat ott játszhasson. A Veszprém melletti terület ideális, hiszen ott senki sem zavarja a színészeket próba közben, és a helybeliek is kedvelik őket. Az előadás másik fő támogatója, az erdő mellett élő Magdi néni pedig évről évre befogadja a házába a színészeket.
A „nézőtér” is fejlődik. Régebben tuskókon foglalt helyet a közönség, ma már kényelmes deszkákon ülve élvezhetik a tetőtlen teátrum luxusát. Mivel a színpad maga az erdő, hatalmas terekkel dolgozhatnak a színészek, beépül az előadásba a domboldal, a patak, a tó, sőt még az erdei ösvények is.
„Egy hármas elágazásnál szoktunk játszani, ahol találkozik egy kis patak a dombbal. Mi döntjük el, hogy hova ültetjük a nézőket, tehát mindig új tereket tudunk létrehozni” – meséli Lénárd. Az előadásoknak vannak általuk készített látványelemei is, többnyire a fákra aggatott kisebb tárgyak, de alapvetően maguk a fák szolgálnak díszletként.
„Ha túrázunk, látunk egy erdőt, és azt gondoljuk, hogy ez ilyen. Amikor próbálunk benne, és másnap is visszamegyünk, rájövünk, hogy tegnap olyan volt, ma meg egy kicsit másmilyen. Belerendezek a patakba egy jelenetet, két hétig tombol a kánikula, és amikor visszamegyünk, a patak eltűnt. Tehát folyamatosan változó közegben dolgozunk. A természet gyorsan tiszteletre tanítja az embert. Ha például két napig szakad az eső, akkor járhatatlanná válik az erdő. Szerencsére nagyon ritka, hogy el kell halasztani az előadást, de ez is benne van a pakliban.”
Az időjárással kapcsolatban szóba kerül a Vihar? című előadásuk is. A Shakespeare nyomán készült darabban – Prospero náluk már nem jelent meg, hogy megmutassák, mi történik a bölcsesség jelenléte nélkül a világban – más előadásokhoz hasonlóan túracsoportokkal is közreműködtek. A különleges kirándulásra az ország minden tájáról érkeztek a természet- és színházkedvelők.
Az Amargant az erdőben sem csak mímeli a színházat. Teljes játékidejű, kifejezetten a helyszínre írt kétfelvonásos darabokat adnak elő a fák között, a darabok ősbemutatójának helyszíne pedig mindig Farkasgyepű. Ma már időnként fesztivált is szerveznek az erdőben, ami szintén sikeresnek bizonyult. A nézők számára az élmény meghatározó része az erdő. Az előadás helyszínére vezető út valóságos kirándulás, melyen olykor színészek is kísérik őket. Nem kizárt, hogy közben verseket is mondanak ezeken a sétákon.
„Útközben mindig megnézzük az ott lévő tavacskát is, amit én az erdő szívének hívok. Amikor le van apadva, az azt jelenti, hogy szegény fák sem nagyon kapnak vizet. Amikor magas a vízállás, akkor örülünk, mert akkor mindenki boldog az erdőben” – teszi hozzá Lénárd.
Az erdei színházat általában augusztusban tartják, három-négy nap alatt hat-hét alkalommal adják elő a darabot. Idén július 31-én, illetve augusztus 1-jén és 2-án adják elő új előadásukat, az Antigonét. Persze ezt sem hagyományos módon, hanem 21. századi nyelvre „szabadfordítva”, sok zenével.
Később ez az előadásuk is útra kelhet. A farkasgyepűi színháznak már híre kelt, sokfelé hívják őket, idén például a bakonyi tölgyes után egy kicsit urbánusabb helyszínen, a balatonfűzfői parkban adják elő aktuális előadásukat.
Címlapfotó: Jelenet a KafkaPerből (Bicskey Míra, Pethő Kincső, Haász Tamás). Fotó: Havas Eszter
