Hefterék családfájáról úgy esett le az üvegalma, hogy nem törött össze, és nem is esett messzire. De apa és fia közös műhelye nemcsak az üvegművészet otthona, hanem a mesterségbeli tudás, alkotás, családi hagyományok megőrzésének és átadásának színtere is. Szent Márton „hegyének” lábánál, hatalmas zöld térben fekszik a napfény útját követő tájolással tervezett művészeti központ. Nagy üvegfelületei utat engednek a fénynek, hogy életre keltsék a színes alkotásokat, és ihlető gondolatokkal inspirálják az itt alkotókat.
A neonreklámoktól a templomablakokig
A galériaalapító Hefter László, a magyar üvegművészet meghatározó alakja 1943-ban született. Pályája kezdetén rövid ideig neonreklámok tervezésével és kivitelezésével foglalkozott, majd egyre inkább az építészeti üveg és az autonóm üvegalkotások világa felé fordult. A Magyar Iparművészeti Főiskolán szerezte üvegtervezői diplomáját, érdeklődése már ekkor is az üveg misztikus és spirituális dimenziói felé irányult. Restaurátori tevékenysége révén számos hazai építészeti kincs született újjá, köztük a Pannonhalmi Főapátság, a budavári Mátyás-templom és a szegedi dóm üvegablakai. Szakértőként közreműködött az Országház ablakainak felújításában is. Méretét tekintve megbízásai közül első helyen áll az, amely a Magyar Nemzeti Bank épületéhez kapcsolódik: itt háromszázötven négyzetméternyi felületen a leghíresebb magyar üvegfestő, Róth Miksa alkotásait újította fel. Legnagyobb saját tervezésű és kivitelezésű munkája a győri Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpontban található negyven négyzetméteres üvegablaksor: „Ennek tervezésekor a hely szelleme, az építészeti környezet, a helyszín fényviszonyai is inspirálták a témaválasztást. A gondolat a tervezés és a kivitelezés során tovább alakult.”
„Az üveg mindig is lenyűgözött – vezet be hivatása mélyére a mester. – A fényjátékkal olyan érzéseket tudok közvetíteni, amilyeneket más anyagokkal nem lehet.
Mielőtt elvállaltam a pannonhalmi bencés monostor ablakainak restaurálását, jártam a könyvtárakat, szakműhelyeket. A tanulás egyik legfontosabb része volt, hogy belső eszközzé, hanggá alakuljon a tapasztalat. A középkorban afféle mozifilmként léteztek ezek a színes templomi ablakok, megelevenítették a vallási élet fontos szereplőit, történeteit. A gótika atyja, Suger apát elképzelései az ideális templomról valami teljesen újat jelentettek. Ő a fényt az isteni hatalom megtestesülésének tekintette, és minél többet akart beengedni a szentélybe, amihez nagyobb ablakokra volt szükség. A gótikus katedrálisok építészei a falfelületek statikai szerepét megváltoztatták, erőteljes vázszerkezettel oly mértékben tehermentesítették, hogy a fény által átjárható színes ablakokat helyezhettek el bennük. Ha ma megállunk egy gótikus katedrálisban, nem a középkor sötétségét látjuk, hanem azt, ami korábban nem volt látható: a fényt. A restaurálás lényege, hogy az üveg és az üvegfestés sérülései miatt megkopott fényt az eredeti szándék szerint őrizzük meg és adjuk vissza a felújított üvegképeknek. Mondhatom, valóságos csoda történik, amikor életre kelnek az üveglap figurái. Egy ilyen munka spirituális folyamat is, kapcsolatteremtés a régi mesterekkel, akiknek a tudása utolérhetetlen, talán csak megközelíteni lehet. Minden kornak megvan a sajátos gondolatisága, és az üvegablakokhoz való viszonyulása is más és más. Meg kell próbálni minél közelebb kerülni ehhez a generációról generációra öröklődő tudáshoz.”
Monumentális alkotások sora
Hefter László az évtizedek során számos monumentális alkotást készített Magyarországon és külföldön. Győrben több ikonikus munkája is látható, például az Égi és földi találkozás című, már említett üvegkompozíció az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpontban vagy a Győri Ítélőtábla Jusztíciát megjelenítő üvegablaka. Fiával közösen készítette a Lélekkaput a nádorvárosi köztemetőben, a Jedlik-csobogót a belvárosban és Pannonhalma főterére a Pannon történet térplasztikákat. Külföldi munkái közül az egyik legjelentősebb az ausztriai Halbturn városába készített ablaksora, „…és megnyílik az ég” címmel.
A mester számára az üveg lényege, hogy az állandóan változó fény játékán keresztül az anyag és a művészi gondolat más-más arcát tudja megmutatni:
Az üveg igazi csodája, hogy törékeny, mégis örök időkre szólhat” – vallja Hefter László, aki számára a legnagyobb kihívás az üvegművészetben, hogy művére érzelmileg is rezonáljon a néző.
Folytonosság és fejlődés
Fia, Hefter Brúnó szintén az üvegművészet útjára lépett, de ő már a modern technikák és a menedzserszemlélet ötvözésével alakította saját művészi karrierjét. Gyerekkorától édesapja mellett dolgozik, már akkor vágta az üveget, húzta az ólmot, majd kis kitérők után szakvizsgázott. Közgazdasági tanulmányai után a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett múzeumi menedzsment diplomát. A modern technológia és a digitális eszközök bevezetésével igyekszik új irányokat adni a galéria működésének: „Apámmal közösen dolgozni nemcsak szakmai kihívás, hanem egyfajta folytonosság is. Együtt alkotunk, de mindketten hozzuk a saját elképzeléseinket és stílusunkat. Az üveg nálunk több mint anyag – ez a közös nyelvünk, amelyben mindketten otthon vagyunk – vallja. – Szeretem, hogy az üveg folyamatosan mozgásban van.
Brúnó önálló üvegművészi jelenléte is egyre markánsabb. A győri fürdő szaunakertjébe japán stílusú üvegkompozíciót készített, amelyben a szaunázás rítusát összekapcsolta a fény, a természet és a tér adta harmóniával: „Ebben a projektben különösen fontosnak és ezzel együtt megkerülhetetlennek tartottam a funkcióhoz kapcsolódó elméleti kérdéseket: egyáltalán mit jelent a szaunázás, melyek a fizikai és szellemi vonatkozásai? E komplex hatásokhoz kerestem vizuális viszonyokat, szín- és formai illeszkedéseket, felhasználva a gazdag japán ornamentális motívumkincset. Az autentikus japán fürdő- és szaunahagyományokról személyes tapasztalataim ugyan nem voltak, de az építészeti vonatkozásait követendőnek tartom, úgymint az ember, a fény, a természet és a tér ösztönös összekapcsolásait, részenkénti összefonódásainak egyértelmű és finom példáit.”
Apa és fia alkotói szimbiózisa
Apa és fia közös munkássága nemcsak a családi összetartozásról szól, hanem egyfajta alkotói szimbiózisról is. A generációs különbségek egymást erősítik, Brúnó újító szemlélete és László szakmai tudása kiegészítik a mélységet. Közös és egyéni műveik nemcsak technikai precizitásról tanúskodnak, hanem mély művészi elhivatottságról is.
„Sokszor csak csendben ülünk egymás mellett a műhelyben, és dolgozunk. Nem kell beszélni, mert tudjuk, hogy a másik mit gondol. Az üveg összeköt minket, és teret ad a saját kreativitásunknak is” – avat be csendjük titkába László, aki úgy érzi, hogy fia jelenléte új dimenziókat nyitott meg számára.
A közös alkotás folyamata szinte meditatív élmény. Brúnó az apja technikai tudását és pontosságát ötvözi saját kreatív látásmódjával: „Nem iskolai keretek között, hanem egy mestertől sajátíthattam el a szakmát. Igaz, nem könnyű megfelelni, ha már tanulóként is élesben dolgozol. Apámtól megtanultam, hogy az üvegnek lelke van. És ebben teljesen igaza van. Amikor alkotok, mindig azt érzem, hogy az üveg valamit visszaad abból, amit beléfektettem – legyen az idő, energia vagy érzelem. Ez az üveg igazi varázslata.”
Galéria az arborétum mellett
Hefter László 2007-ben hozta létre az arborétummal határos háromszáz négyzetméteres galériát, amely azóta nemcsak a kortárs magyar üvegművészek munkáinak egyetlen állandó kiállítóhelye, hanem kulturális központként is működik, mely művészeti találkozóknak, szakmai rendezvényeknek ad otthont. Brúnó vezetésével a galéria a magyar üvegművészet nemzetközi kapcsolatrendszerének kulcsfontosságú elemévé is vált, mely évente több ezer látogatót fogad.
László számára a galéria létrehívása egy életmű beteljesedése volt, de új kezdet is: „Amikor megnyitottuk, arra gondoltam, maradandót hozunk létre. Egy olyan helyet, ahol az emberek találkozhatnak az üvegművészet legszebb formájával, és ahol az alkotás folyamata láthatóvá válik. Azt akartam, hogy a galéria ne csak kiállítótér legyen, hanem olyan hely, ahol a látogatók megérzik az üveg különleges erejét, ahogy a fény és szín együttese új dimenziókat nyit meg a szemlélő előtt.
A galériában a színek és fények dinamikája olyan atmoszférát teremt, amely egyszerre nyugtat és inspirál. A templomi üvegablakok készítésénél szerzett tapasztalatok különösen meghatározók voltak Hefter László számára, aki szerint az üveg különleges kapcsolódási pontot teremt a szellemi és anyagi világ között.
„Az üveg az a közvetítő anyag, amely képes átlépni a fizikai világ határait. A templomi üvegablakoknál ez különösen érezhető – ezek nemcsak díszek, hanem spirituális üzenetet is közvetítenek. Amikor ilyen művet készítek, tudom, hogy nemcsak anyagot formálok meg, hanem egy érzést, egy gondolatot, amit a fény tesz élővé. Ez az, amiért számomra az üveg mindig is különleges művészeti kifejezőeszköz, érzések közvetítője marad” – mondja a mester.
Kortárs üvegalkotások is készülnek
A szakrális művek restaurálása és létrehozása mellett apa és fia egyaránt nyitott a kortárs, autonóm üvegalkotásokra. Brúnó számára különösen fontos, hogy az üvegművészet ne csak a hagyományokhoz kapcsolódjon, hanem modern, innovatív művészeti ágazatként is megállja a helyét: „A művészet folyamatosan fejlődik, és az üvegművészetben rengeteg lehetőség rejlik a modern technológiák, digitális eszközök és az új anyaghasználat révén. Szeretném, ha galériánk nemcsak a hagyományos üvegművészetet mutatná be, hanem a legújabb kortárs irányzatokat is. Az üveg sokkal több lehetőséget kínál, mint amit elsőre gondolnánk – ez az anyag folyamatosan mozgásban van, és képes meglepni. Vannak elképzeléseim az üvegművészet fenntartásával kapcsolatban, már tervezzük a bővítést, szeretnék egy művésztelepeknek is otthont adó szálláshelyet létrehozni.”
Távozóban egy személyes aprósággal lepnek meg Hefterék. Az üvegművesség alkimista jelét kapom a nyakamba a ruhámhoz illő okkersárga színben. „Az üvegművészek társaságának is ez az emblémája, még abból az időből, amikor nem létezett a Mengyelejev-féle periódusos rendszer. Két erős szimbólum – egy végtelen szalag és egy lefelé menő kereszt kapaszkodik egymásba. Amikor két ember útja keresztezi egymást, magukkal viszik egymás színeit.” Üveggel színezzük a végtelent…
