Régészek egy csapata összefüggést talált a dél-iraki Uruk városában használt hengeres pecsétek szimbólumai és a korai protoékírás között – közli az eredményt rögzítő tanulmány alapján a Heritage Daily. Míg az előbbi rendszert időszámításunk előtt 4400 és 3400, addig az utóbbit 3350 és 3000 között használták.
Az egyik legősibb város, a mezopotámiai Uruk vezető szerepet játszott a sumér civilizáció fejlődésében, virágkorában körülbelül 40 ezer lakosa volt, befolyása pedig Délnyugat-Irántól egészen Törökország délnyugati részéig terjedt. Az innen származó, agyagtáblák felgöngyölésével és megjelölésével készített hengeres pecsétek az írásmentes könyvelési rendszer fontos eszközei voltak, mezőgazdasági és textiltermékek kereskedelmét ellenőrizték velük.
Az Antiquity folyóiratban publikált tanulmány szerint a protoékírás több száz jele sok hasonlóságot mutat a pecséteken található szimbólumokkal. Az előbbi rendszer jelképeinek eddig csak a felét dekódolták, de azt sikerült megállapítani, hogy ezeket is hasonló, elszámolási célokra használták. Míg a pecsétek széles területen terjedtek el, addig a protoékírást kizárólag Dél-Irakban használták.
„A délnyugat-ázsiai ősi pecsételés és az írás feltalálása közötti kapcsolatra már régen felfigyeltek, de a konkrét szimbólumok közti kapcsolatokkal még nem igazán foglalkoztak” – mondta el a tanulmány társszerzője, Silvia Ferrera, a Bolognai Egyetem professzora. Kérdés, hogy a pecséteken látható képek milyen mértékben járultak hozzá az írás kialakulásához.
Az írásbeliség előtt kialakuló, de abba átörökített motívumokra összpontosítva Kathryn Kelley és Mattia Cartolano megállapította, hogy az edényekre és ruhaszállításra utaló jelek később protoékírásos szimbólumokká fejlődtek. A kutatás nemcsak a korai írásról kialakított képünket rajzolja újra, de a protoékírás megfejtését és a pecsétminták értelmezését is elősegíti.
