A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy – a Kincses Felvidék, Megidézett Kárpátalja és Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után – most olyan önálló produkció született, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái – a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás – adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a kis Magyarország tájegységeit. Pál István Szalonna zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonósbandán át – kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
– mondta Pál István Szalonna.
A hat fiatal koreográfus – Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán – a hagyományos motívumkincsből kiindulva, saját táncnyelvén formálta újra a néptáncot, így az előadásban hat különböző gondolkodásmód és kifejezési forma találkozik, miközben egységes művészi egészet alkot. A produkció szellemiségét Goethe gondolata – „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak” – ihlette: a gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása. „A Magyar Állami Népi Együttesnek mindig is fontos volt, hogy a fiatal koreográfusok is megmutathassák magukat. Így azok kaptak lehetőséget, akik egyébként is nagyon aktívak a művészeti életben, és számunkra izgalmasan gondolkodnak a táncról” – magyarázza Ágfalvi György rendező-koreográfus, aki szerint a táncantológia záróelőadása nemcsak egy művészi sorozat befejezése, hanem egy új korszak nyitánya is: ahol a fiatal koreográfusgeneráció a hagyomány és a kortárs gondolkodás határán keresi a néptánc jövőjét.
