A könyvek, amik vagyok: Mohos Zsófia

Charlotte Brontë: Jane Eyre

„Gimnazistakoromban, tizenévesen olvastam először ezt a regényt. Már akkoriban is tele voltam belső vívódásokkal, de akkor még azt hittem, ez egyéni, sajátságos működés. A Jane Eyre olvasása közben eszméltem rá arra, hogy ez nem így van – mások is vannak a világon, akik hozzám hasonlóan folyamatosan vívódnak. Ez nagyon megérintett, ahogy az is, hogy Jane egyedül áll helyt a világban. Ez máig inspirál.

Gion Nándor: Virágos katona

„Gion Nándor vajdasági író, egy Szenttamás nevű településen született. A saját életének egy részét és az abban megjelenő karaktereket írja le a családregény-sorozatában, amit nagyjából hatszor újraolvastam, és aminek a Virágos katona az első kötete. Ezt a regényt első alkalommal szintén gimnazistakoromban vettem a kezembe, és nagyon megérintett, hiszen a szereplőihez hasonló karaktereket ismertem meg a nagymamám falujában, Kisecseten.

A történet az író családi történeteiből táplálkozik: egy tizenéves fiúról szól, aki a kálvárián szeret tanyázni, mert onnan belát a házakba, és figyelni tudja, kinél mi történik. Nem egy cukormázas világ bontakozik ki a regényben, gyilkosságtól alkoholizmusig sok fájdalmas témáról esik szó, mégis megjelenik benne a szépség a családot átszövő és összetartó, valós kapcsolatokat eredményező szeretet képében.

Sajnálom, hogy nem ismerik őt többen. Később, felnőttfejjel eljutottam a Vajdaságba fotózni, elmentem a szülőfalujába, felkerestem a szülőházát, és a könyvben említett kálváriára is beengedtek, ahonnan néhány valós szereplő otthonára is ráláttam. Jó élmény volt személyesen is felfedezni ezeket a helyszíneket.”

Pilinszky János összes versei

„Pilinszkyvel szintén gimnazistakoromban találkoztam először. Tizenhét éves voltam, amikor magyarfakton megkaptuk azt a feladatot, hogy írjunk elemzést a Négysoros című verséhez. Az első olvasásakor még nagyon nem értettem a szöveget, de szerettem volna jól elvégezni a feladatot, ezért hetekig forgattam magamban ezt a négy sort – így kerültem közel Pilinszkyhez, az ő költészetéhez. Sok verséhez évek óta visszatérek, és minden alkalommal mást adnak, élethelyzettől függően.

Tisztán jelen van bennük ez a kettősség, és jó élmény ilyen mély érzelmekkel átszőtt verseket olvasni.

Nagyon sokszor találkozom nehéz élettörténetekkel, amik mélyen érintenek. Én is írogatok, és bár nem mindig megy gördülékenyen a nehéz érzelmek megfogalmazása, Pilinszky verseinek olvasása mindig segíti ezt a folyamatot.”

Weöres Sándor: A teljesség felé

„Tíz évvel ezelőtt a születésnapomra kaptam ezt a könyvet a szüleimtől ajándékba. Egyszer elolvastam az elejétől a végéig, azóta pedig többnyire célzottan a kedvenc szövegrészeimnél nyitom ki, bár sosem tudom a kedvencek végén abbahagyni az olvasást, mindig lapozok a következőre.

Később vettem plusz két példányt belőle, mert éreztem, hogy valamikor a jövőben ajándékoznom kell őket. Így is lett, mindkét könyv rátalált a gazdájára.”

Korniss Péter: Múlt ​idő

„Korniss Péter Kolozsvárról származó fotográfus, aki Széken is fotózta az eltűnőben lévő paraszti világot. Tizenkét éves kora óta él Budapesten, a hetvenes években ment vissza Erdélybe. Ő még fotózhatott olyan helyeken, mint a fonó és az olajlámpás táncház – őszintén irigykedem rá, amiért ezt megtehette és átélhette az atmoszférát.

Nem ismertem őt személyesen, amikor antikváriumban megvásároltam a Múlt időt. Az elejét és a végét leszámítva – ahol egy általa írt szövegrész található – csak képek vannak a könyvben. A gondolatait olvasva azt éreztem, hogy fotográfusként rokonlelkek vagyunk. Összeszedtem a bátorságom, megszereztem a telefonszámát és felhívtam – épp akkor, amikor az egyik fotós magazin címlapján szerepelt egy képem.

Ez egy nagyon sorsszerű kapcsolódás volt. Utána többször is elmentem hozzá személyesen, megmutathattam neki, min dolgozom, és sokat segített a könyvem és kiállításom megvalósításában is.

Az elmúlt éveim legnagyobb projektje volt, hogy két palóc falun, Rimócon és Kupuszinán fotóztam. Akkoriban még nem ismertem Péter munkásságát, de miután elmélyültem abban, feltűnt egy érdekesség: az ő hetvenes évekbeli képein láthatók azok az emberek, akiket én 2021-ben, idős korukban fényképeztem. Ebből is látszik, hogy egymástól függetlenül jártunk be egy egészen hasonló utat. Máshogy fogjuk meg ugyanazt a témát, de ugyanarról a tőről fakad a hivatásunk, a küldetésünk.”