A lázadó festékeket megregulázó játék mackó – Kelemen Károly kiállításáról

 Az acb Galéria új kiállítótere most egészen elképesztő energiákkal van tele. A grandiózus munkák teljesen belakják a teret. Olyan erejük van, hogy szinte úgy érezzük magunkat, mint egy hatalmas katedrálisban. Ez az érzet nemcsak a képek méretéből fakad, hanem főként abból, hogy Kelemen magánmitológiája annyira intenzív és erőteljes, hogy festményei ugyanazt a hatást váltják ki, mint a templomok szenteket ábrázoló képei vagy szobrai. A nyolcvanas évek közepén feltűnt medvefigurája ezeken a képeken már egyértelműen alteregó, aki Istenként igazgatja az univerzumot, kontrollálja a káoszt, regulázza meg a lázadó festékeket.

Ez a medve egyszerre kedves játék mackó és heroikus figura, a karakter efféle billegése a két véglet között pedig izgalmas befogadást generál.

A látogató egyszerre mosolyodik el és rendül meg Kelemen festményei láttán. Irónia és fenséges, két ellentétes, ámde egyaránt erőteljes minőség keveredik rajtuk. A Teddy minden festményen komolyan veszi a szerepét, érzi annak súlyát. Ám kedves alakja enyhíti feladatának jelentőségét.

Kelemen heroizálja saját karakterét és szerepét, ám azzal, ahogy figurális vásznain a modernizmus és az avantgárd meghatározó alakjait megidézi, az egész művészettörténeti hagyományt játékba hozza. Egyrészt úgy, hogy magát is beírja a tradíció legnagyobbjai közé, másrészt úgy, hogy a kisajátítás gesztusával destruálja a hagyomány szentségét. Mintegy rámutat arra, hogy a saját korukban rocksztárnak számító alkotók merészségei és határdöntögetései mára semmissé lettek: nem többek, mint a művészettörténet egy-egy fejezete. Ami akkor erő volt, ma már csupán elsajátítható manír.

A kiállítótér legnagyobb munkája, a Duchamp redőnye épített oltár, ami szinte rárobban a térbe lépő befogadóra. Man Ray Marcel Duchampról és Bronia Perlmutterről készített, Ádám és Éva című fotóját parafrazeálja. Éva helyére magát festi az alkotó, és ezzel időhurkot hoz létre, amelyben párbeszédet kezdeményezhet a dadaista képzőművésszel. Az egymás mellett eltolt lécek a két alak közötti kapcsot szimbolizálják, és mozgásba hozzák az installációt.

A Teddy Jéghegy Caspar David Friedrich előtti tisztelgés. Nagyon érdekes, ahogy a Vándor a ködrengeteg felett energiája erre a képre átemelődik. A komplementer színek használata és az expresszív ecsetkezelés vaddá és forróvá teszi a vásznat. Ezzel szemben látható a Lázadó festékek, amelynek dinamikáját a vászon elfordítása teremti meg. A hős, Teddy mackó végeláthatatlanul festi a különféle formájú maszkokat, amelyek aztán úgy keringenek körülötte, mint bolygók a Nap körül. A művész a teremtő, mindennek az origója, aki a maga által kreált világot igazgatja, üzeni ez a kép is. A festékek lázadnak, de az alkotó képes őket megregulázni, formába önteni. Hasonló érzetet szül a Life Boat című installáció is. Teddy mackó itt egy Mondrian stílusában megépített hajón egyensúlyoz, küzd az elemekkel. Heroikus tusája a művészet tengerén zajlik, művészeti toposzokon, referenciául szolgáló alkotói életműveken vándorol át.

Az 1996-os Műterem Kelemen saját pozícióját, magánmitológiáját fejleszti tovább. Visszautal a nyolcvanas évek közepén készült átiratokra, amelyeken Picasso Vasaló nője kék és piros medve formájában jelentkezett, de Kelemen pozícióját is rögzíti. Ő a medve, aki kisajátítja a művészet korábbi korszakai prominens képviselőinek kézjegyét. Az történik, amit Abafáy-Deák Csillag írt: „Kelemen manír nélkül alkot, de nem mellőzi az öngúnyt sem. Gyanakvóvá tesz a látott képpel és önmagunkkal szemben is. A nézőt játszani hívja, de ez a játék kapcsolat is egyben; elszakíthatatlan, ha meg is próbáljuk elszakítani.”

A játék a mozgatórugója a Preparált absztrakt című festményeknek is, amelyekről így ír a kiállítás ismertetője: „(E)zek a képek az absztrakt festészet útjait, a tiszta festőiséget demonstrálják, de a játékállatok szemére emlékeztető, valójában állatpreparátorok által használt szemek vászonra való applikálásával antropomorffá is teszik a létrehozott kompozíciókat. Feszegetik a figurativitás és a nonfigurativitás közötti határvonalat, összezavarják a tekintetek irányát, illetve a látvány és a néző közötti viszonyokat a kiállítótér által meghatározott szituációban.”

Kelemen Károly Lázadó festékek című kiállítása az acb Plusban, február 24-éig látogatható.

Fotók: Tóth Dávid