Az animáció a kortárs művészet megkerülhetetlen műfaja, hiszen ez az a terület, ahol találkozik az összes művészeti ág, az irodalomtól kezdve a képzőművészeten át a zeneművészetig – emelte ki M. Tóth Éva, a kiállítás kurátora a tárlat csütörtöki bemutatóján. A kurátor elmondta, hogy a kiállítás rendezésekor elsősorban ezeknek a kapcsolódásoknak a bemutatására koncentráltak, és a magyar animáció történetének elmúlt 111 évéből igyekeztek a legizgalmasabb részleteket bemutatni három teremben. Hozzáfűzte: a válogatás kifejezetten a szerzői animációs filmművészetre fókuszál, amely erős és meghatározó terület a magyar animációtörténet egészében, ugyanakkor a legkevésbé ismert a nagyközönség előtt.
A Vízió című első teremben négy nagy alkotó, Gauder Áron, Gémes József, Jankovics Marcell és id. Reisenbüchler Sándor munkái fogadják a látogatókat egy-egy közismert alkotással. Reisenbüchler Sándor idén lenne 90 éves, ezért kivételes munkásságáról vetítéssel is megemlékeznek a kiállítás ideje alatt.
A második, Gesztus című terembe olyan filmeket válogattak a szervezők, amelyek legtöbbjének stílusából, különleges technikai vagy dramaturgiai sajátosságából azonnal felismerhető alkotója. Ezek a munkák többnyire a műfaji határokat feszegetik, bár kevésbé egyértelmű szándékkal, mint a következő, Kísérlet című teremben látható válogatás filmjei.
Ebben az utolsó egységben látható például Rófusz Ferenc Oscar-díjas animációs alkotása, A légy, amely készítése idején igazi különlegességnek számított háttér-animációs technikájával. Szintén a rendhagyó anyaghasználat miatt került Cakó Ferenc homokanimációja is a határátlépők közé, de ebben a teremben láthatók a Balázs Béla Stúdióban született olyan mozgóképek is, amelyekben az animáció szervesen összekapcsolódik a zenével vagy a képzőművészettel, esetleg ezekkel együtt új minőséget hoz létre, de itt láthatók azok az egyedi mozgóképek is, amelyek nem filmvászonra készültek.
