Hogyan működnek a meteorológiai előrejelzések?
Távolabbról indítanék, mert ha arról akarunk beszélni, hogyan működik az előrejelzés a szolgálatnál, akkor tudnunk kell, hogyan készül manapság. A légkör megismerése ott kezdődött, hogy az ember megteremtette a lehetőséget a hőmérséklet, a légnyomás, a nedvességtartalom és hasonlók objektív mérésére. A huszadik század elején már ismerjük a légkör alapvető fizikáját, azaz a légkört leíró bonyolult egyenletrendszert, amelynek a megoldása azonban csak közelítő eljárásokkal lehetséges. Ráadásul a légkör aktuális állapotának ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy annak jövőbeni állapotáról bármit mondani tudjunk. Mivel az időjárás nem ismer határokat, ezért a bonyolult egyenletrendszert az egész földgolyóra kell megoldani: ennek szükséges feltétele, hogy a légkör minden – de legalábbis sok – pontjában tudjuk, milyen hőmérsékleti, nedvességi, nyomási, szélviszonyok uralkodnak.
Az időjárás-előrejelzés számszerű modellezése úgy kezdődik, hogy a Föld köré egy háromdimenziós rácsot képezünk, amelynek pontjaiban a kiinduló állapotban a mérések nyomán állnak elő az adatok, majd ezt követően kezdődhet az előrejelzés, azaz megkapjuk a következő időlépcsőhöz tartozó rácsponti értékeket, amelyek már ekkor bizonyos hibával terheltek, hiszen csak közelíteni tudjuk a megoldást. Nagyjából az 1980-as évekig kellett várni az informatikai fejlődésre, amelynek következményeként a fenti egyenletrendszert néhány órán belül az egész földgolyóra és nagyjából egy hétre előre meg lehetett oldani. Azt azonban látni kell, hogy ennek iszonyatos a számításigénye, amihez infrastruktúrára – és nem kevés pénzre – van szükség. Az ilyen modellek fejlesztésében ezért nagy országok járnak élen, mint az Egyesült Államok, Kanada, Franciaország, Németország, Anglia, Japán, Kína, Ausztrália, de létezik a Középtávú Előrejelzések Európai Központja is, angol rövidítéssel az ECMWF, amelynek mi is társult tagjai vagyunk. Ők rendelkeznek úgynevezett globális, az egész Földre kiterjedő előrejelzéssel, amiből a kisebb országok, mint amilyen hazánk is, egy bizonyos területre térben és időben finomabb előrejelzést készíthetnek.
Házon belül a Kárpát-medencére specializált modell-előrejelzések léteznek, ami nem az egész Földre, hanem a régiónkra vonatkozik. Léteznek tehát a mérési adataink, radar-, illetve műhold-információk, amelyekből az előrejelző meteorológus megállapítja, hogy hol és milyen légköri képződmény alakítja az időjárást. Plusz ott vannak az előbbiekben részletezett numerikus, számszerű előrejelzések, ami már önmagában is elképesztő mennyiségű információ. Az előrejelző meteorológus a jelenlegi állapot ismeretében, a numerikus előrejelzésekből következtet arra, hogy hol milyen légköri képződmény alakítja az időjárást. Hogy alacsony légnyomás lesz-e felettünk, vagy magas. Hogy hidegfront vonul át, vagy melegfront, vagy ciklon képződik-e térségünkben, esetleg magas légnyomás épül fel, és ez milyen időjárást okoz, majd mindezt megpróbálja interpretálni a közönségnek.
Ha rendelkezésre állna végtelen erőforrás és kapacitás, teljesen pontos tudna lenni az előrejelzés?
Kapásból azt mondanám, hogy nem, de visszakérdezek: mi az, hogy teljesen pontos? Mostanában sokan mondják, hogy jön a mesterséges intelligencia, és akkor nekünk, meteorológusoknak végünk lesz, mert az majd pontosan megjósolja a várható időjárást. Szerintem meg nem fogja tudni, mert a légkör nem lineáris, hanem kaotikus rendszer. Ezzel együtt azt bizton állíthatjuk, hogy javulni fognak az előrejelzések, de teljesen pontosak nem lesznek soha. Mert mit is jelent egy pontos előrejelzés? Itt egy Budapest méretű város, az előrejelzésben pedig azt mondjuk, hogy egyes részein előfordulhat zápor-zivatar. Mondjuk itt, a második kerületben bekövetkezik, de a Margit-szigeten nem. Valószínűleg a Margitszigeti Szabadtéri Színpadot pont nem érdekli, hogy mi történik a második kerületben, hanem az, hogy ott lesz-e eső. És amikor megvizsgáljuk az előrejelzést, akkor mit mondhatunk rá, sikeres volt? Ha messziről nézzük, igen, mert a város egy részén előfordult csapadék, de azért talán lehet érezni, hogy ez nem fekete-fehér.
Mit a legkönnyebb előrejelezni?
A minimum- és a maximum-hőmérséklet előrejelzése sokkal egyszerűbb, mint a csapadéké vagy a felhőzeté. A széllökésekkel sincs könnyű dolga az embernek. Gondoljunk egy záporos-zivataros esetre, amikor a zivatarokat viharos széllökések kísérhetik. Egy zivatarfelhő nem túlságosan nagy, de attól még okozhat viharos széllökést, sőt, komoly károk is keletkezhetnek, viszont a területi kiterjedése miatt megeshet, hogy a mérőhálózatunk nem méri meg, mert nem tudunk olyan területi lefedettséggel ilyen állomásokat elhelyezni. A csapadék előrejelzése az egyik legnehezebb, a csapadékmennyiség eleve egy becslés, amely tapasztalati képleteken alapul, hogy milyen nedvességi profilban milyen föláramlás mellett milyen hőmérsékletű légtömegben milyen mennyiségű csapadék várható. A hócenti pedig egy ennél is sokkal nehezebb történet.
Hány napra lehet relatíve pontos időjárás-előrejelzést készíteni?
Amikor elkezdtem a pályafutásomat, azt mondták, hogy 7–10 napra elfogadható előrejelzést lehet adni. Ez általánosságban ma is így van, de azért akadnak kivételek, és talán helyesebb azt mondani, hogy időjárási helyzettől függ. Nézzünk néhány példát: ha stabil az időjárásunk egy magasnyomású légköri képződménnyel, akkor akár tíz napra előre is jól használható előrejelzést készíthetünk. Ugyanakkor megeshet, hogy a második vagy harmadik napra sokkal bizonytalanabb előrejelzést tudunk adni, mint a negyedik vagy ötödik napra. Tipikusan ilyen, amikor nyáron egy frontzóna nagyon lassan, akár több napon keresztül vonul át az országon, de azért az előrejelzésben látjuk, hogy a negyedik napra túljut a medencén. Hogy miközben áthalad felettünk, hol, mikor, mennyi csapadékot, zivatart, felhőszakadást, jégesőt, szélvihart okoz, az sokkal bizonytalanabb, mint azt előre jelezni, hogy távozik a front és csökken a csapadékhajlam.
Mi a helyzet a harminc- vagy kilencvennapos előrejelzésekkel? Lutri?
Lutri. Úgy szoktam fogalmazni, hogy amit ott lát az ember, az akár még be is jöhet. Ellenben az az előrejelzés semmivel se lesz jobb, mintha egyszerűen megnézném a sokévi átlag szerinti időjárást. Nézzünk egy példát megint: ha kerti partit szervezek nyáron, legyen a dátuma július 8., és megnézem a harmincnapos előrejelzést valamelyik internetes portálon, azt látom az egyiken, hogy napos idő, 40 fok várható, a másikon meg 20 fok esővel. A sokévi átlag szerint aznap napos idő szokott lenni gomolyfelhőkkel, 30–31 fok hőmérséklettel, és zápor, zivatar is lehet. A két „előrejelzést” kiátlagolva pont a sokévi átlag szerinti időjárást kapjuk. Persze annak is megvan az esélye, hogy valamelyik szélsőség következik be, de annak nem az lesz az oka, hogy 30 napra lehet pontos előrejelzést adni, hanem az, hogy néha az ember egy focimeccs eredményét is eltalálja: vagyis véletlen. Az ilyen távú előrejelzésekre nem érdemes alapozni.
Az időjárás-előrejelző osztály vezetőjeként dolgozik az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, az előrejelzéseknek pedig megvan a súlyuk: nemcsak az, hogy megázom-e kirándulás közben, hanem az agrárszektornak kimondottan fontos. Mennyire telepedik a vállára a felelősség súlya?
Bőven akadnak, akik szerint nincs súlya, és hogy meteorológusként azt mond az ember, amit akar, úgysincs semmi következménye. Nyilván erről nekem más a véleményem. Ebben megerősít a sok – gyakran visszatérő – partnerünk, és pozitív visszajelzéseket is kapunk. Azt szoktam mondani, hogy ez nem egy siker és nem egy könnyű szakma. Úgy vettem észre, hogy a szövetségi kapitányok mellett a tízmillió meteorológus országa is vagyunk, vagyis mindenkinek van véleménye az időjárás-előrejelzésekről. Úgy hiszem, hogy szakmailag minden tőlünk telhetőt megteszünk. Mi, meteorológusok megszállott emberek vagyunk. Nem munkát választottunk, hanem hivatást. Azért, mert érdekelnek bennünket a légköri folyamatok. Az előrejelzések javultak, javulnak és a jövőben is javulni fognak, de akár tetszik, akár nem, az előrejelzésnek vannak és lesznek is korlátai.
Önnél honnan jött az indíttatás?
Kecskeméten nőttem fel, és ettől nyilván nem függetlenül a természettel való kapcsolatom természetes volt. Mindig érdekelt, hogy milyen az időjárás. Nézegettem az eget, és azon gondolkodtam, miért van ilyen hideg, miért esik a hó, miért nem esik az eső. Végül arra jutottam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, ezért jelentkeztem az ELTE meteorológus szakára. Diploma után katonaként, meteorológus tisztként kezdtem a pályafutásomat a kecskeméti repülőbázison. Ott a feladat a repülések meteorológiai biztosítása volt.
Az időjárási szélsőségek növekvő gyakorisága miatt szükség lehet a meglévő, sárga-narancs-piros riasztási rendszer bővítésére?
Nemcsak a gyakoriságuk, hanem az intenzitásuk is növekszik. Sőt, egy-egy szélsőséges időjárás tartós lehet, például nyolc hónapig aszály van, vagy tartósan és több fokkal az átlag fölötti a hőmérséklet, és ez akár egy áprilistól szeptemberig tartó forró nyarat eredményez. Esetleg egy lényegesen hidegebb áprilist komoly fagykárokkal az agráriumban, mint tavaly. Ha arra gondol, hogy szükséges-e újabb színt bevezetni, akkor a válaszom nem. De azért egy felülvizsgálatra szükség lehet, hiszen a klímaváltozás extrémebb időjárási helyzeteket okozhat. A globális átlaghőmérséklet növekszik, amivel együtt a légkörben található potenciális energia is nagyobb lesz. A légkör ezt a nagyobb energiát alakítja át mozgási energiává, tehát erősebb szelekre számíthatunk, erősebb, intenzívebb fel-le áramlásokra. A magasabb hőmérsékletű légtömeg relatíve több nedvességet tárol, ezért a lehulló csapadék intenzitása nagyobb lesz. Az erősebb függőleges mozgások tovább tudják a zivatarfelhőben tartani a jégszemeket, amelyek összetapadva hatalmasra növekedhetnek, mielőtt kihullanának. Idén ezt láthattuk Olaszországban és déli szomszédainknál is.
Az időjóslásról ebben a cikkben is lehet olvasni.
