A nőiség jelképei és szimbólumai a tánc nyelvén elbeszélve
A női princípiumot állítja a figyelem központjába a Magyar Állami Népi Együttes Hajnali Hold című előadása március 8-án a Hagyományok Házában. A darab a Kárpát-medence néphagyományait dolgozza fel, a hagyományos táncok szimbólumrendszerének, valamint az egyes mozdulattípusok és térbeli formák hajdani jelentésének felmutatására vállalkozva.
A hajnal a napkelte időszaka, mely a várakozással teli éjszaka sötétje után mindennap megjelenik, és a remény egyetemes szimbólumaként vált kulturális emlékezetünk részévé. A hold az éjszaka bolygója, a szépség, a fény jelképe, mely sajátos és különleges szerepet töltött be minden nép hitvilágában, így a magyarban is. Amíg a nap az erő, a teremtő férfi jelképe, a szellem megtestesítője, addig a hold mindig a befogadó, a szellemi helyett az anyagi világhoz kapcsolódó nőiség jelképe.
Az említett szimbólumok mindegyike közös képzetek eredménye. E szimbólumok – az elmúlt évtizedek drámai változásai ellenére, melyeket „kollektív emlékezetvesztésként” ír le a társadalomtudomány – a ma embere számára is képesek még jelentést hordozni.
