Erősen hatnak az értelemre Aesopus állatmeséi. A keresetlen szűkszavúság, az erős tanító szándék dacára a történetek hatásosak. A szerző levonja a tanulságokat, és felhívja a figyelmet a fabula szereplőinek és az ember kísérteties hasonlóságaira. Megszámlálhatatlan változat készült az állatmesékből, így több ezer év óta kísérnek bennünket Aesopus történetei. Az olyan szállóigék, mint a savanyú a szőlő vagy az egy fecske nem csinál nyarat a felszabadított rabszolga meséiből váltak nyelvi közkinccsé.
Az Örkény István Színházban az aesopusi állatmeséket a rendező, Fábián Péter írta színpadra. Cuhorka Emese koreográfiája, Dargay Marcell zenéje és Parti Nagy Lajos dalszövegei összművészeti produkciónak ígérik a fabularevü színpadi műfajmegjelölésű A nyúl füle címmel bemutatott előadást. Fábián rendezése elsősorban kabaré, ahol majdnem maradéktalanul elmondható mindaz, ami az utca emberének szívét és lelkét nyomja. Dargay sokrétű muzsikái a sanzontól a rockzenéig sokféle stílust ölelnek fel. A legemlékezetesebb zenei rész a magát rettenthetetlennek gondoló Ganajtúró punk-rock dala. Máthé Zsolt adja elő saját szerzeményét, amely az örök lázadás ígéretét hordozza, még ha megmosolyogtató formában is.
Az előbbiek igazak Zsigmond Emőkére is. A Nyúl megformálójáé a legplasztikusabban felépített alakítás. Az előadás címét adó mese az előítéletek kialakulását tematizálja. A hatalom birtokosai által hozott döntések előbb vagy utóbb, de éreztetik hatásukat a társadalom mindegyik csoportjában. Az egyén hibája, esetleg bűne egy társadalmi csoport vagy egy közösség egészére kiterjesztődik. Erről a folyamatról szól a meghatóan szép történet. Szinte életképből indul a naivul gyermeki létbe ragadt Nyúl portréja, aki eleinte el sem tudja képzelni, hogy valaha is perifériára szorulhat, sőt üldözött lehet. Az alakítás a nyugtalanság, a szorongás, majd a félelem eluralkodását árnyalja a (kis)emberen.
Tenki Réka A nyúl füle kesernyés világában az örök nő. A színésznő a két lábon járó frusztráció, mégis megejtően nőies. A Holló groteszk karikatúra, de nemcsak az, mert a színészi érzékenység túlmutat az előbbieken. A fekete madár semmi pénzért ki nem adná a szájából az elmaradhatatlan sajtot. Pedig éppen elegen próbálják megszerezni tőle.
Nagy Fruzsina jelmeztervező és tanítványai a populáris kultúra ikonjainak vizuális jeleiből állították össze a Holló színpadi alakját. Külseje az Addams Family baljós világát és a 101 kiskutya című filmből a főgonoszt, Szörnyella de Frászt idézi. Ám a misztikus-félelmetes külső elfogadásra, szeretetre vágyó nőt takar. Tenki egyszerre fekete selyembe bújtatott bájos macskanő és korosodó vénlány. Múlik a könyörtelen idő az enyhén sírós hangon intonáló madárasszony felett, de a mozgékonysága, élénksége még a fiatal lányé. Szűnni nem akaró inzultus éri a Hollót külseje miatt. Egy alkalommal fekete reszelőnek nevezik. Máskor a ravasz Aesopus vonzónak mondja, és amikor a megdicsért a hallottak miatti örömében kissé nagyobbra nyitja a száját, a mesemondó kilopja a szájából a sajtot.
Znamenák István a konferanszié kívülállásának fanyar humorából és a szabadságra vágyó egykori rabszolga árnyalataiból keveri ki Aesopus, a púpos frígiai karakterét. Nemcsak a jelenetek közötti összekötő szövegeket halljuk a narrátortól, de a mélyről indult művész pályáját is árnyalni képes.
A konferanszié tanítanivalóan lép kapcsolatba a közönséggel. Sőt, az improvizáció sem áll messze tőle. December 22-én a publikumtól kapott két állatra, a tevére és a rókára írt mesét. Aesopus rögtönzött fabulája lényeges kérdést boncolgatott. Sokkal előrébb tartanánk, ha mindenki azzal foglalkozna, amihez (legalább valamennyire) ért. Talán nem szorul bizonyításra, hogy mostanában mennyire hiú ábránd ez csupán. Znamenák elbeszélője az összekötő kapocs a mese időtlensége és a jelenkor társadalmi, politikai visszásságai között. Aesopus eléri azt, ami a kabaréban a legtöbb, némely megszólalása után ugyanis nagy a csend a nézőtéren.
Imponáló műfaji sokszínűség és lendületes játékosság jellemezte a valamikori k2 Színházat. Az előbbi független társulat legtöbb előadását egyedülálló módon ketten, Benkó Bence és Fábián Péter rendezték. Fábián Péter az előbbi jellegzetességeket megtartva állította most színpadra A nyúl fülét az Örkény István Színházban. Összességében, bár lebilincselő színészi alakításokkal, de ellentétes felvonásokat láthatunk. Az első rész inkább felvezetés, mert erősebb, frappánsabb lehetne az adott szituáció humora, ha az alkotók jobban elrugaszkodnának az állatmeséktől. Néhány jelenetből a merészség hiányolható. Az előadás a második felvonás lekerekítettségük, drámaiságuk okán sokatmondóbb történeteiben találja meg saját ritmusát.
Fotók: Horváth Judit
