Marie Karoline Rökk néven magyar szülőktől Kairóban született. „Amikor az emberek meghallják, hogy Kairóban születtem, azonnal valami egzotikumot keresnek rajtam. Pedig ízig-vérig magyar vagyok” – mondta egy interjúban. Budapesten nőtt fel, itt lépett fel először egy gyermekbalettben. A család 1924-ben Párizsba költözött, ahol a karrierre vágyó, törekvő lány megismerkedett a színpad világával. Amikor apja a következő évben elvesztette vagyonát, a tizenkét évesen már a Gertrude Hoffmann Girls tagjaként a Moulin Rouge-ban fellépő Marika jelentősen hozzájárult megélhetésükhöz. Az együttessel Amerikában is turnéztak, s a lányt a Broadwayn „a piruett királynőjeként” ünnepelték.
Európába visszatérve táncosnőként és énekesnőként is nagy sikert aratott, brit és magyar filmekben szerezte első filmes tapasztalatait. Az ifjú művésznő éppen Bécsben, A cirkusz csillaga című revüben lépett fel, amikor felfedezte a Hitler hatalomra jutása után kivándorolt csillagait pótolni akaró német UFA filmgyár.
Rökk Marika 1933-ban telepedett le Berlinben, első jelentős szerepét 1935-ben kapta a Könnyűlovasság című filmben. Ettől kezdve Johannes Heesters és Zarah Leander mellett a náci Németország egyik nagy csillaga lett, számtalan operettben és revüfilmben játszott, tanúbizonyságot adva zenei és komikusi képességeiről. Legnagyobb sikerei közé sorolhatók a Marica grófnő, a Koldusdiák és az Álmaim asszonya, számos filmjét későbbi férje, Georg Jacoby rendezte, 1941-ben ő alakította az első színes német játékfilm főszerepét. Viharos gyorsaságú szteppelésével és forgásaival, természetes bájával kápráztatta el közönségét. Egy alkalommal Honthy Hannától vett át egy szerepet, amit a „nagy Honthy” nehezen emésztett, mondván: „De hiszen ez nem tud énekelni”. Amikor a megjegyzés Rökk Marika fülébe jutott, öntudatosan így válaszolt: „Ami neki a torkában, az nekem a lábamban van”.
A második világháború után múltja miatt egy időre eltiltották a fellépéstől. Idővel pletykák keltek szárnyra arról, hogy afféle második Mata Hariként az amerikaiaknak kémkedett, sőt a kilencvenes években a szovjet titkosrendőrség egykori főnökének, Lavrentyij Berijának a fia azt állította, hogy a primadonna szovjet kém volt. Maga Rökk Marika ezt badarságnak nevezte, szavai szerint szovjetekkel csak akkor találkozott, amikor a háború után Bécsben forgatott és a büfében beleszaladt két szovjet tisztbe, illetve egyszer három napi élelmiszerért a Hofburgban egy szovjet tábornok bankettjén is fellépett. Az viszont tény, hogy filmjeinek kópiái hadizsákmányként elkerültek a Szovjetunióba, ahol rövidesen vetíteni kezdték a mozikban, később a tévében is, és Rökk Marika itt is nagy sztár lett.
Forgatni csak 1948-ban kezdett újra, de korábbi sikereit már nem tudta megismételni, így 1962-ben hátat fordított a kamerának és végleg a színpad felé fordult. Operettekben és musicalekben, például a Hello Dollyban lépett fel, énekelt Hamburgban, Berlinben, Münchenben, Hollandia és Belgium nagyobb városaiban. Újabb és újabb rajongókat szerzett, szigorú önfegyelemmel gondoskodott művészi képességeinek megőrzéséről. Karrierjét 1984-ben megszakította, hogy súlyosan beteg második férjét ápolhassa, aki a következő évben meghalt. Ezután visszavonultan élt a Bécs melletti Badenben, de ha hívták, vissza-visszatért a színpadra. 1992-ben, Kálmán Imre születésének 110. évfordulója alkalmából az akkor 79 éves Rökk Marika óriási sikerrel lépett fel Budapesten a Marica grófnőben, abban a szerepében, amelyet pályája során több mint hétszázszor alakított. 1998-ban ötödször is megkapta a német közönség nagy kedvenceinek járó Bambi-díjat, a televízióban utoljára 85 évesen szerepelt, még akkor is énekelt és táncolt.
Rökk Marika, aki egész életében büszkén hangoztatta magyar származását, 2004. május 16-án hunyt el Badenben. Születése századik évfordulóján a Budapesti Operettszínházban gálaesttel emlékeztek rá, s magyarul is megjelent világszerte nagy sikert aratott önéletrajza Egy tüzes magyar szív címmel.
Nyitóképen: Rökk Marika 1942-ben. Fotó: Roger-Viollet via AFP
