A Somlón megtalált elképesztő mennyiségű lelet kiemelkedő darabjai láthatóak a Hónap kincse kamarakiállításon a Nemzeti Múzeumban.jpg

Kora vaskori ékszerek a hónap kincsei a Nemzeti Múzeumban

Az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum A hónap kincse sorozat legújabb kamaratárlata az Elit és ragyogás: kora vaskori ékszerek Somlótól Hallstattig címet viseli.

A bemutatott leleteknek nem csupán régészeti jelentősége rendkívüli, de a nagy sikerű Ragyogj! – Ékszerek ideje kiállítás témájára is reflektál. A tárlat bepillantást enged a vaskori előkelőségek lenyűgöző világába, bemutatva, hogy az ékszerek és egyéb dísztárgyak nemcsak dekorációként, hanem társadalmi státuszszimbólumként és a különböző kultúrák között kapocsként is szolgáltak.

A magyarországi régészet több mint 150 éve alatt annyi ékszer még nem került elő az egész Dunántúlon, mint a Somlón. Ennek ékes példája a 2024 júniusában előkerült késő bronzkori aranyfólia-borítású bronz nyakék – melyet a Széchényi-teremben csodálhat a közönség. A számtalan kora vaskori ékszer tükrözi azt a gazdagságot, amely a sírokból és elásott kincsekből kiolvasható, és bemutatják azokat a távolsági kapcsolatokat, amelyekkel a korszak Somlón és környékén élt előkelői – a Dunántúlon egyedülálló módon – rendelkeztek. Jelen pillanatban a Somló az egyik olyan lelőhely Magyarországon, de a Dunántúlon mindenképpen, ahonnan a kora vaskor emlékeit a legnagyobb mennyiségben ismerhették meg a szakemberek.

A Somlón talált leletek mellett a tárlat az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményéből származó egyéb műtárgyakat is bemutat. Ezek a kora vaskori Közép-Európa különböző régióit idézik meg, melyekkel a somlói közösségek kapcsolatokat tarthattak fenn. A látogatók a tárlatban találkozhatnak a világhírű hallstatti temetőből származó leletekkel is.

A kiállított tárgyak a Kr. e. 7. és 5. század közé datálhatóak, legkiemelkedőbb darabjaik között pedig olyan különlegességek szerepelnek, mint egy  bronz csónakfibula Itáliából, amely a korszak egyik ikonikus ékszertípusa, valamint egy bronzjogar hengeres csüngőkkel Szlovéniából, amely a vaskori hatalmi szimbólumok egyik kivételes példája. Megtekinthető továbbá egy félhold alakú fibula lemezcsüngőkkel a híres hallstatti temetőből, amely az Alpok vidékének elitkultúráját tükrözi, valamint egy madáralakkal díszített fibula a Somlóról, amely különleges motívumaival tűnik ki a korszak ékszerei közül. A tárlat egyedülálló betekintést nyújt a Kárpát-medence vaskori közösségeinek ékszerkultúrájába, és megmutatja, milyen módon kapcsolódtak a korabeli Európa más elit közösségeihez.

További részletek itt.

Ez is érdekelheti

Október 15-én történt

1917. október 15-én született – és 1994-ben hunyt el – Fábri Zoltán háromszoros Kossuth-díjas filmrendező, aki az ötvenes évek elején forgatta első alkotásait, míg a nemzetközi ismertséget az 1956-os Hannibál tanár úr, illetve a Sarkadi Imre novellájából készült Körhinta hozták meg számára. A filmjeiben legtöbbször a hatalomnak kiszolgáltatott kisemberek sorsával foglalkozó alkotó nevéhez olyan emlékezetes mozik fűződnek, mint a Dúvad, az Édes Anna, a Húsz óra, A Pál utcai fiúk, a Két félidő a pokolban, Az ötödik pecsét és a Gyertek el a névnapomra.

Október 14-én történt

„Csak az örök témák érdekelnek: a születés, a halál – és ami e kettő között van” – fogalmazta az 1981. október 14-én elhunyt Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas filmrendező, Huszárik Zoltán, aki különleges képi világú filmjeiben az idő múlása, az emlékezés és az emberi lét kérdéseit vizsgálta. Legismertebb alkotása a Krúdy Gyula írásainak világát megidéző Szindbád, Latinovits Zoltán és Dayka Margit főszereplésével, míg a másik jelentős nagyjátékfilmjével, a Csontváryval a hallhatatlan festőzseninek, Csontváry Kosztka Tivadarnak állított emléket.

Október 13-án történt

„Nincs elkeserítőbb, mint az olyan munka, amelynek semmi látszata sincs. Az ember gürcöl, agyonstrapálja magát, és az eredmény nulla. Kifolyik az egész, mint ujjunk közül a homok, és elfújja a szél” – fogalmazta az 1921. október 13-án született – és 1991-ben elhunyt – francia sanzonénekes és filmszínész, Yves Montand, akit olyan emlékezetes filmekben láthattunk, mint A félelem bére, A vörös kör, az I, mint Ikarusz, a Salemi boszorkányok, A bűn árnyékában, A fegyverek választása, a Police Python 357 és a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája.

Október 12-én történt

1979. október 12-én hunyt el Marton Endre kétszeres Kossuth-díjas színész, rendező. Pályáját a Madách Színház Stúdiójában kezdte, majd 1945-ben a Vígszínházhoz került, ahol rövidesen főrendező lett. A Nemzeti Színházhoz 1949-ben szerződött: előbb a teátrum rendezője, főrendezője, majd az igazgatója volt. Mindemellett tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, illetve filmeket, tévéjátékokat is rendezett. Legismertebb alkotása az 1961-es Katonazene volt, de az Uborkafa, A hamis Néró és a Már nem olyan időket élünk című filmek is nevéhez fűződnek.