Az ukrán gyerekkönyvek főszereplői még tíz évvel ezelőtt is főként macskák és kutyák voltak, mulatságos fantasztikus lények, kíváncsi fiúk és lányok. A Krím annektálásával és a kelet-ukrajnai hadi cselekmények kezdetével jelentek meg először a gyerekkönyvek hősei között katonák, önkéntesek és menekültek. 2022. február 24. után kerültek a könyvekbe a háborús övezetből kimenekített gyerekek, állatok, akiket sikerült megmenteni, és… olyan gyermekek szellemei, akiket az orosz lövedékek öltek meg. Bárhová is vetődjenek, a mi olvasóink akkor is tudni fogják, hogy háború dúl ebben a világban. Lehetnek tőle távol vagy közel, érintheti a családjukat (valakije ott harcol, eltűnt, megsebesült vagy elesett) vagy iskolai zaklatás formájában is találkozhatnak vele:
„Te Ukrajnából jöttél! Nesze, itt egy bomba!”
A háború – életveszély: megnyomorít (a fogyatékkal élő gyermekek és felnőttek jelenlegi és jövőbeli könyveink további hősei), és azt is jelenti, hogy folyton attól rettegsz, hogy elveszítheted a szüleidet vagy a barátaidat. A háború, ha emigrálni kényszerülsz, gyökerestül kiszakít mindenedből. Arra kényszerít, hogy tökéletesen változtasd meg az életed, alkalmazkodj egy új országban, tanuld meg nyelvét és kultúráját, de ugyanakkor őrizd meg az identitásodat. A háború azt is jelenti, hogy hátrahagyod az összes játékodat, és szörnyű magánnyal és az ismeretlennel kerülsz szembe.
Igor Kozlovszkij vallástudós, aki hétszáz napot töltött orosz fogságban, állítja, hogy a traumatizált állapottól meg lehet szabadulni, ha a traumát mint átélt élményt kezeljük. Tudatosítani mindazt, ami történt, átbeszélni és újragondolni, amit megtapasztaltál, új értelmet adni neki. A mi számunkra a háború a valóság szerves része, úgy a légiriadók és a félbeszakított éjszakák, mint az ágyúzás és a halálról szóló éjszakai beszélgetések. A gyermekeink most nőnek fel, ilyen körülmények között élik az életüket, így hát más könyvekre van szükségük. A valóságról szólókra és fantasztikusakra, komolyakra és viccesekre, versben és prózában – saját magukról. A könyvek lehetőséget adnak, hogy mintegy tükörbe nézve a sajátjukhoz hasonló élettapasztalatot lássanak, vigaszt nyújtanak és megmutatják, hogy mások is ugyanazt érzik, mint ők, vagyis hogy az érzelmeikkel nincsenek egyedül.
Bármennyire is szeretnénk, hogy a Scsedrik című ukrán népdal, Marija Primacsenko naiv népművész festő fantázia szülte állatfigurái vagy a Szimirenko által nemesített alma (az utóbbi években minderről szóltak gyermekkönyveink) jusson rólunk az emberek eszébe, Ukrajnával kapcsolatban még sokáig az egész világon a „háború” szót fogják emlegetni. A világszerte egyik legnépszerűbb ukrán képeskönyv, A háború, amely megváltoztatta Rondót, amit kisgyermekek számára is írt és rajzolt Romana Romanisin és Andrij Lesziv még 2015-ben, egy évvel azután, hogy Kelet-Ukrajnában megkezdődött a háború. Megjelenése után azonnal ismertté vált az egész világon, a Bologna Ragazzi Award egyik díjnyertese lett, de már a White Ravens 2015-ös katalógusába is bekerült. Legalább 13 országban vásárolták meg kiadása jogait, köztük Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon is. A német és az amerikai kiadás is díjnyertes lett. E könyv után a szerzőpáros még több sikeres projektet is megvalósított, köztük ismeretterjesztő kiadványokat a látásról, a hallásról és a mozgásról.
2022 előtt A háború, amely megváltoztatta Rondót egyike volt azon kevés ukrán gyerekkönyvnek, amelyek az Ukrajnában zajló háborúról meséltek a világ számára.
bármely nyelven érthető. Vagy akár szavak nélkül is, mint Olekszandr Satohin Sárga pillangó című csendes könyve bizonyítja, amely az illusztrált könyvek kiadóinak és ügynökeinek nemzetközi szövetsége, a dPICTUS 2023-as listáján bekerült a száz legszebb képeskönyv közé. Ez egy kis lepke képén keresztül beszéli el a háborút, aki megment egy kislányt a haláltól. Akárcsak a Rondóról szóló könyvben, a történet itt is a gyermekkorral szembeni fenyegetésekről szól. Sárga lepkék rajai jelennek meg ott, ahol hullanak a bombák. A rovarok a halottainkat jelképezik, ők vezetik messzebb minden veszélytől, védelmezik a gyerekeket egyenesen a mennyekből. Egyre több lesz a sárga pillangó, de a halott is. A sárga – az élet – ellenáll a sötét erőnek, a pusztításnak és az agressziónak, amiket a háború hoz.
Oroszország teljes körű ukrajnai inváziójával sok metafora elveszítette erejét, ahogy azt Halina Kruk költőnő jól leírta egy berlini költészeti fesztivál megnyitóján mondott beszédében, ezért konkrétabb történetek elmesélésére lett szükség azokról a gyerekekről, akik egész Ukrajnában veszélynek vannak kitéve. Óvva, vigyázva a gyerekekre mesél nekik a háború valóságáról Tanya Sztusz a Kis és nagy győzelmek titokzatos történetei című mesegyűjteményében.
Ezt a könyvet gyermekpszichológusok írták és szerkesztették, hogy segítsenek megbirkózni a traumákkal és kigyógyulni belőlük. Valós és mesebeli történetek tárják fel ismert fogalmak rejtett jelentését. Például a légvédelmi sziréna hangjáról, ami ráijeszt a gyerekekre, vagy egy rakéta „valódi” rendeltetéséről, amely arról álmodik, hogy egy repülőgép részévé váljon. Ezzel szemben Katerina Jegoruskina Kényszervakáció című könyve azt az olvasót célozza meg, aki távolról szemléli az eseményeket. Egy stilizált napló ez, ami a teljes körű invázió első napjait írja le egy gyermek szemszögéből. A szöveg elmagyarázza, miért kényszerültek gyerekek ezrei, otthonukat elhagyva, Ukrajna biztonságosabb régióiba vagy külföldre költözni, megszakítva ezzel az iskolát és a megszokott életvitelüket. Ilyen csak nyaraláskor fordul elő, de itt van egy apróság: senki sem kívánna ilyen nyaralást a gyerekeinek. A könyv jogait öt országban vásárolták meg, köztük Lengyelországban. A svéd kiadás 2024-ben megkapta a rangos Peter Pan Ezüstcsillag díjat.
Az esszé folytatása az 1749 oldalán olvasható.
