Nyolcvanadik születésnapját ünnepli január 15-én Jordán Tamás Kossuth-díjas színész, rendező, a nemzet színésze, a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapító-igazgatója, a Nemzeti Színház korábbi igazgatója.

1943-ban született Győrben. Mindig is színész akart lenni, de nem vették fel a színművészetire, ezért apja kérésére a Budapesti Műszaki Egyetemre iratkozott be. Egyetemi évei alatt az ELTE Universitas együttesének amatőr színésze volt. Geodéta mérnöki diplomáját 1966-ban kapta meg, ezután hat évig dolgozott a Fővárosi Tanács építési osztályán. Már azt fontolgatta, hogy felhagy a színészettel, amikor az akkor megalakuló 25. Színház felkérte a börtönszolga egymondatos szerepére a Szókratész védőbeszéde című darabban. Egy ideig munka mellett játszott, aztán végképp elkötelezte magát a színészi hivatás mellett.

1972-ben leszerződött a 25. Színházhoz. Itt találkozott először Törőcsik Marival. Iglódi István rendezte Fejes Endre Cserepes Margit házassága című színművét, a címszerepben Törőcsik Marival. Jordán Tamás Cserepes Istvánt, a férjet játszotta. Így emlékezett vissza erre egy, a Kultúra.hu-nak adott interjúban:

„Kezdő színészként az Egyetemi Színpadról kerültem oda, bár már nem voltam igazán fiatal, földmérő mérnökként diplomáztam, aztán átnyergeltem a színészetre. Így a korkülönbség nem volt jelentős, a szakmai tapasztalatot tekintve viszont a különbség számottevő volt. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ilyen színészóriások – Törőcsik mellett Garas Dezső, Gera Zoltán szerepeltek az előadásban – között játszhatok, és éppen Törőcsik Mari a feleségem. Ő már akkor legendának számított, pedig alig volt negyvenéves. Rettegtem tőle. Hogy kerülök én ide? Nyomasztó megtiszteltetés volt a szakma nagyjaival színpadra lépni. Emlékszem, Eleniumot kellett bevennem a próbák előtt, hogy oldjam a pánikszerű izgalmamat.”

1977-ben a Várszínház társulatának lett tagja, ahol 1980-ig dolgozott. Ezt követően tizenegy éven át az akkor fénykorát élő kaposvári Csiky Gergely Színház társulatához kötötte szerződés.

1991-ben a fővárosban a Merlin Színház egyik alapítója és igazgatója lett. 2003. január 1-jével kinevezték az új Nemzeti Színház vezérigazgatójává, a társulat 2008. június 30-ig dolgozott az ő vezetésével. Egy későbbi interjúban elmondta: boldog öt évet töltött el a teátrum élén, egy minden szempontból rendben lévő színházat hagyott utódjára.

2007-ben új kihívást keresve bejelentette, hogy „nagyon konvencionális, hagyományos, jó színvonalú színházat” szeretne teremteni Szombathelyen. 2008-ban az újonnan létrejövő társulat élére került, s egészen 2021-ig volt igazgatóként a Weöres Sándor Színház élén.

A színészi, rendezői és színigazgatói munka mellett 1992-től 1996-ig a Magyar Színészkamara elnöke, 2000-től 2010-ig a Pécsi Országos Színházi Találkozó fesztiváligazgatója, 2006-2007-ben a Magyar Színházi Társaság elnöke, 2012-től 2015-ig a Nemzeti Kulturális Alap Színházi Szakmai Kollégiumának tagja volt. 2019-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia mozgókép- és színházművészeti osztályának szenior tagja.

Az 1980-as évek közepétől tanított fiatalokat. 1991-ben Lázár Katival közösen megalapította a Merlin Színház színitanodáját, a Merlin Színészképző Műhelyt.

„A Merlin Színház műhelyének, Jordán Tamásnak és Lázár Katinak az érdeme, hogy meglátták, van keresnivalóm a pályán, ez pedig oldotta a zárkózottságomat. Rendkívül hálás voltam a figyelemért, és ezért sem jelentkeztem többet a Színművészetire. Annyi szeretetet kaptam tőlük, hogy azt éreztem, elárulnám őket, ha máshová mennék. Az a gondolkodásmód és színpadi létezés, amit ők képviseltek, nekem „működött”. Azt próbálták átadni, hogy ha belül érzed az általad játszott karakter igazságát, szinte mindegy, hogyan mondod a szöveget, mert ettől az erőtől hitelessé válsz a színpadon. A külsőségek, a „technikázás” nem segítenek, minden a belső útból következik, és ennek a végén, az érzetekből, a szituációkból kel életre egy karakter, és alakul ki az előadás nyelvezete.” (Bozó Andrea színművész a Merlin műhelyéről.)

Oktatott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 2007-től három éven át a szombathelyi főiskola színházművészeti tanszékét vezette. 2017-ben Lukáts Andorral színiiskolát indított a Sanyi és Aranka Színházban. 2008-ban Fűzfa Balázs irodalomtörténésszel indította útjára a magyar költészet napjához kapcsolódó Nagy versmondás elnevezésű kezdeményezést, mellyel a magyar líra gyöngyszemeire szeretnék felhívni a figyelmet.

Színészként klasszikus és modern, magyar és külföldi darabokban is sikert aratott kiérlelt, intellektuális alakításaival.

Volt Mester és Jesua is Bulgakov A Mester és Margarita című darabjában, De Sade márki Weiss: Marat halálában, Vladimir Beckett Godot-ra várva című darabjában, Trigorin Csehov Sirályában, Harpagon Moliere A fösvény című darabjában, A férfi Arbuzov Kései találkozásában, XVI. Benedek pápa Anthony McCarten A két pápa című darabjában. A magyar szerzők közül játszott Fejes Endre, Illyés Gyula, Hamvai Kornél színműveiben.

Rendezőként 1987-ben debütált, a Pécsi Nyári Színház keretében Móricz Úri muri című művét állította színpadra. Rendezte többek között Fassbinder, Goldoni, Anouilh, Caragiale, Madách Imre, Füst Milán, Csiky Gergely darabjait. Több filmben is játszott, felejthetetlen alakítást nyújtott például a Bacsó Péter rendezte, 1985-ben készült Hány az óra, Vekker úr? című filmben. Deák Kristóf Oscar-díjas rendező tavaly bemutatott, Az unoka című mozifilmjében a nagypapát alakította.

2016-ban jelent meg Hátrametszés címmel önéletrajzi könyve, melyben addig nem ismert történeteket idéz fel, sok humorral. 2017-ben került a boltokba Balogh Gyula A Jordán-sztori – Egy színházi jelenség című interjúkötete, amelyben pályatársak, kollégák, barátok és családtagok vallanak róla.

Nagy sikert aratott önálló estjeivel is: József Attila műveiből állt össze az Amit szívedbe rejtesz, Sebő Ferenccel közösen a Szólt az ember. 2012-ben a Széllel szembe című stand-up esttel állt közönség elé, amelyben a történetek mellett verseket is előadott. A Pinceszínházban látható a Levelek Adytól című humoros estje. Gyermekkori barátjával, Bálint Andrással 80. születésnapjuk alkalmából készítették el közös estjüket Bálint+Jordán=160 címmel a Rózsavölgyi Szalonban.

Szakmai munkája elismeréseként 1978-ban Jászai Mari-díjat, 1986-ban érdemes művész címet kapott. 1996-ban sokoldalú, a színház- és filmművészetben egyaránt maradandó értéket alkotó pályája elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki. 2000-ben Budapestért Díjat, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át. 2007-ben örökítették meg lábnyomát a Nagymező utcai Pesti Broadwayn, a közönség szavazatai alapján megkapta az Örökös Tagság kitüntető címet a Halhatatlanok Társulatában. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkereszt a csillaggal kitüntetéssel ismerték el, 2011-ben Prima díjas, 2012-ben Jubileumi Prima Primissima díjas lett. 2013-ban Bessenyei Ferenc-díjat kapott. 2017-ben a Vidor Fesztivál életműdíjával, a Hyppolyt-díjjal, valamint a Hazám-díjjal jutalmazták. 2018-ban Radnóti Miklós antirasszista díjat kapott. Ugyanebben az évben kapta meg a Színházi Kritikusok Céhének különdíját a szombathelyi Weöres Sándor Színház a teátrum első tízéves korszakáért. 2019-ben Szombathely díszpolgára lett. 2020-ban a nemzet színészévé választották, tavaly a Weöres Sándor Színház örökös tagja lett.

Nyitókép: MTVA Gyűjtemény/Keleti Éva